Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-02-01 / 1. szám
akkora területet fordítsunk gabonatermelésre, mint a felszabadulás előtt, és gabonaszükségletünk még így sem mindig biztosítható az erodált területeken egyre csökkenő termésátlag miatt. Mindezek következtében mind sürgetőbb követelményként jelentkezik a dombvidéki gazdaságok vetésszerkezet-módosításának rugalmasabb kezelése és a gépi művelésre meredekségük, tagoltságuk miatt alkalmatlan területek művelési ágváltozásának könnyebb keresztülvitele. Üzemi szinten — s következésképpen népgazdasági szinten is — ellensúlyozza a szántóterületek kiesését a megjavult rétek feltöréséből eredő szántóterület-növekedés, a szálasok nagyobb hányada folytán jelentkező kedvezőbb előveteményhelyzet, a trágyaszállítási igény, a gépszükséglet csökkenése és a szélesebb takarmánybázisból adódó szarvasmarha-állomány növekedés.. Már számos vízgyűjtőterületre kidolgozták a távlati talajvédelmi terveket, s e tervek mind az optimális vetésszerkezet, mind a megtérülés vonatkozásában jó mutatószámokat adnak. A termőterület mindenáron való védelme tehát nem mehet egy-egy vidék gazdálkodásának rovására, nem nyomoríthat meg egyetlen gazdaságot, vagy járást sem. Minden vetésszerkezet-változást, minden művelési ágváltozást meg kell fontolnunk, ugyanis az eróziónak kitett területek gazdálkodásának szerkezetváltozása — a területek nagyságát figyelembe véve — országos kihatású. Az országos szinten jelentkező gazdasági kihatások között kell említenünk azt is, hogy a dombvidék talajvédő gazdálkodásra való áttérése a jelenlegi mezőgazdasági gépgyártást is érinti. A gyakorlati szakemberek nagyon jól tudják, hogy a rétegvonalhoz, vagy akárcsak hozzávetőlegesen a szintvonalhoz igazodó gépi munka is olyan erőgépeket igényel, amelyek a gazdálkodásból hazai körülményeink között ki nem kapcsolható 15— 17%-os lejtőkön sem borulnak fel, ha oldalozva járnak: igen nagy számú olyan függesztett váltva forgató ekét igényel, amely bírja a kötött talajt, hiszen aligha várhatjuk gazdaságainktól, hogy vállalják az egyirányú szántásból eredő mintegy 40%-os költségtöbbletet, vagy akár a vízszintesen végzett javított ágyszántás minőségi hátrányát. A hagyományos talajmunkák mellett a nagy vonóerejű erőgépek és a megfelelő munkagépek számának emelkedésével egyre inkább üzemi jellegű feladattá válnak a talajvédelmi gazdálkodást kiegészítő gépi földmunkák (vízmosás-bedöntések, mezőgazdasági földút-építés) és a viszonyaink között alapvető fontosságúnak tekinthető altalajlazítás elvégzése. Népgazdasági szinten jelentkező gazdasági vonatkozás az is, hogy a vetésszerkezet-változás a takarmánybázis növelésével, ez pedig az állatférőhely-igény növekedésével jár. A talajvédelem tehát — komplex jellegéből következőleg — az egész mezőgazdasági beruházásstruktúrát érinti. E vonatkozásokat mind ki kell munkálni, s e munkában sem nélkülözhetjük a korszerű matematikai-statisztikai módszereket. Kiindulópontul mind az eddig elkészült üzemi talajvédelmi tervek, mind a távlati tervek alkalmasnak ígérkeznek. Ugyanide kell sorolnunk a talajvédelemmel kapcsolatos kutatási és kísérleti igények növekedését. E téren is egészséges erjedés tapasztalható. Míg évek hosszú során át bizonyos közönynyel kellett megküzdeni, a tudomány és a közigazgatás a tennivalók megfogalmazásában előtte járt a mezőgazdasági gyakorlatnak, ma aligha találunk olyan megyét, amely saját lehetőségei keretén belül, saját problémáik tisztázására ne tervezné kísérleti talajvédelmi terület létrehozatalát, ne szorítaná a tudományt és a felső közigazgatást e problémák kimunkálására, megoldására. Ez az egészséges erjedés a tervezés vonalán is jelentkezik. Kifejezetten talajvédelmi szakemberünk kevés van, tervezői kapacitásunk véges. A szakközigazgatásnak éppen ezért ma már az a legfőbb gondja, hogy lépést tartson az alul megfogalmazott tennivalókkal. Magától értetődik, hogy ekkora munkaterületet, mint a komplex talajvédelem, csak a szakigazgatás, a szakvállalatok és a közös érdek megvalósítását célzó társulások együttműködése foghat át. A szakigazgatásról és a kivitelező szakvállalatról nem szükséges beszélni. Szeretnék azonban egy-két szót ejteni a talajvédelmi társulásokról: az egyes vízgyűjtőterületek komplex talajvédelmét végrehajtó Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulatokról. E társulatokkal kapcsolatosan tapasztalataink nem egyértelműek. Ennek ellenére — éppen a jól működő társulatok példája bizonyítja — ez az a szervezeti forma, amely alkalmasnak látszik az agronómiái és a vízépítési szempontok összeegyeztetésére, az üzemi szintű kezdeményezések koordinálására, s idővel e társulatok a szakközigazgatásnak komoly segítőtársaivá is válhatnak: — a társadalmi önigazgatás tagjainak bizonyulhatnak. Természetesen ennek előfeltétele, hogy a társulatok ne csak a kiemelt talajvédelmi területek tsz-eit támogassák munkájukban. Okvetlenül nyújtaniok kell valamit — az alapfokú talajvédelem lehetőségének megteremtése érdekében — azoknak a tsz-eknek is, amelyek kisebb mértékű állami támogatást vehetnek csak igénybe talajvédelmi problémáik megoldására. Az eddigiekben azt tapasztaltuk, hogy azok a gazdaságok becsülik meg jobban a népgazdaságtól kapott támogatást, amelyektől többet kívánunk e támogatás gazdasági síkon jelentkező meghálálására. Tapasztaltuk az ellenkezőjét is, hogy ti. a népgazdaság nagy áldozatvállalásával létrehozott műszaki talajvédelmi berendezéseket fenntartás, gondozás híján a mezőgazdasági termelőüzemek tönkremenni, elpusztulni hagyták! Elmondhatjuk, hogy a talajvédelem gondolata Magyarországon már csatát nyert, előttünk áll a feladat, hogy a komplex talajvédelem éppen olyan súlyt nyerjen a köztudatban, mint az öntözés, amelynek valóban analóg párja. Míg az öntözés a vízben szegény mezőgazdasági — főleg sík — termőterületek korszerű kultúrtechnikai módszereket alkalmazó sajátos agrotechnikája, addig a talajvédelem a domborzatuk miatt kedvezőtlen vízgazdálkodású, lejtős területek korszerű kultúrtechnikai módszereket alkalmazó sajátos agrotechnikája, amelynek célja, az adott területek vízdeficitjének és talajpusztulásának megakadályozása. A kettő tehát szemléletében közel azonos: a közfelfogásban is egymás mellett, azonos fontossággal kell szerepelniök. S minthogy az öntözés eredményessége is végső soron a gazdálkodás eredményességében tükröződik, a talajvédelem is az alkalmazott talajvédelmi módszerek eredményessége is csak a gazdálkodás eredményességével mérhető fel objektív módon. Ez mind üzemi, mind népgazdasági vonatkozásban érvényes. A talajvédelmi célú beruházás tehát, akár közvetlenül, akár közvetve, akár népgazdasági szinten amortizálódik, nem a mezőgazdaságnak juttatott nemzeti ajándék, hanem — eredményes volta esetén — jó hatásfokú befektetés. Vasadi József Nem kongresszusi vagy zeneterem, hanem a Lausanne-ban röviddel ezelőtt üzembe lépett tisztított iszapégető berendezés, amelyben a szennyvízkezelés kommunális kérdését újszerű módon oldották meg. A nyomószűrővel víztartalmának egy részétől már megtisztított iszapot forró homokszemek örvényében szárítják és levegő hozzáadagolásával elégetik. Az ily módon felszabaduló hőenergiával gőzt, majd a berendezés energia szükségletére elegendő villamosenergiát fejlesztenek. Miután a betonból és üvegből emelt épületben állandóan alacsony nyomás uralkodik, az épület a szagot a környezettől távol tartja. A viszszamaradó égési termék lényegében hamupor, ami építő- vagy szűrőanyagként hasznosítható. A folyamatot automaták szabályozzák és ellenőrzik. A berendezésben folyékony, technikai eredetű hulladék anyag is elégethető, mint például a fáradtolaj, olajemulzió, festékmaradvány stb. E módszernek nagy előnye, hogy az égési terméke sem a talajvizet, sem a közeli Genfi-tó vizét nem szennyezi. 30
