Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-02-01 / 1. szám
s a hegyesi csata után, ahol Vetter tábornok táborkari főnöke volt, ezredessé léptették elő. A világosi fegyverletétel után ellene is eljárást indítottak, amit azonban halálosnak látszó betegsége miatt megszüntettek. Szerencsés felgyógyulása után visszahívják régi munka helyére, majd megbízást kap a déli kerület az akkori „Woiwodina” víz- és útépítési osztályának vezetésére. Utóbb a Temesi Vajdaság és Erdély víz- és útépítési osztályának vezetését veszi át, azonban fő működési helye továbbra is a Bácska marad. Közben 1853-ban a bécsi kér. minisztérium építési osztályának felügyelői eként megbízzák a Laibach környéki mocsarak lecsapolásával. Legjelentősebb munkája a bezdáni zsilip megépítése, mely nemcsak hazánkban, hanem — adataink szerint — egész Európában az első beton kamarazsilip volt s alkotójának jelentős anyagi, hivatali és tudományos elismerést és sikert hozott. Munkájáról saját maga számolt be gyakorlati tapasztalatait összegező betonépítési kézikönyvében, mely az első ilyen tárgyú szakkönyv volt Európában s 1859—1964 között három kiadást is megért. (Praktische Anleitung zum Beton-Bau für alle Zweige des Bauwesens. Wien, 1859. stb.) Hasonlóképpen úttörő munkát végzett — hazánkban — a kerámia (klinker — kongótégla) útépítési felhasználása terén is. Ezzel kapcsolatos könyve ugyancsak három (két német és egy magyar nyevű) kiadást ért meg. (Praktische Anleitung zum Baue der Strassen aus Klinkern. Wien, 1857. stb.) Számottevő szakmai sikert hozott számára harmadik rokontárgyú munkája is: Die hydraulische Kalke und Cernente, ihre Verwendung. Pest, 1865. Munkássága az egész Monarchia területén elismert szaktekintéllyé emelte. Mikor szakértői vélemény adására kérték fel Magyarország és Alsó-Ausztria határfolyója, a Lajta szabályozása ügyében, jelentése alapján ő kapott megbízást a folyó szabályozására. A korábbi terveknél sokkal gazdaságosabb megoldásával: tizedannyi idő alatt és ötödrésznyi költséggel végrehajtott szabályozási tervével nagy elismerést és anyagi sikert arat. Ennek alapján később véleményadásra kérik fei a Morva-szabályozás ügyében is. Az elismerés itt sem marad el. E külföldi sikerek után kérte hazahelyezését. Ekkor lett a budai magyar építési igazgatóság munkatársa, majd 1867-től a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium miniszteri tanácsosa, Mikó Imre miniszter mellett. Az első miniszterváltozás után azonban az új miniszter Tisza Lajos 1871, okt. 18-án — minden indokolás nélkül — lemondatta. A kortársak, de talán maga Mihalik is értetlenül állt az események előtt s a titok kiderítésére hiába kért fegyelmit önmaga ellen. Tisza Lajos ezt megtagadta és nyugdíjba küldte. Mihalik ekkor mérnöki irodát nyitott s egy ideig magánmémökként tevékenykedett, majd birtokára vonult vissza gazdálkodni. Amikor pedig arra rátermett vezető került ismét a minisztérium élére Baross Gábor személyében, az már hiába akarta Mihalikot rehabilitálni — magas korára való tekintettel már nem fogadta el a felkínált munkalehetőséget. Az utókor joggal látja mindkettőjükben az aktív vízgazdálkodás: a víziútfejlesztés, öntöző- és hajózócsatornaépítés két méltatlanul elfeledett úttörőjét; Miholik Jánosban pedig emellett az azóta nemzetközi színvonalúvá vált magyar műtárgyépítés első nagy képviselőjét. P. Károlyi Zsigmond IRODALOM: Sárközi Imre: Régibb vízimérnökeink életéből. IX. Boros Frigyes. = Magy. Mérn. és Ép. Egyl. Heti Értesítője, 1895. 175—177. p. Boros Frigyes: A Tiszavölgyben tervezett hajózási és öntöző csatornák leírása. 1878. Ism.: Sajó Elemér: A csatorna irodalma. = A Duna—Tisza Csatorna. Bp. 1947. 23—24. p. Sárközi Imre: Régibb vízimérnökeink életéből. Vili. Mihalik János. = u. o. 1895. 162—164. p. Mihalik János: Praktische Anleitung zum Betonbau für alle Zweige des Bauwesens. Wien, 1859. A demokrácia továbbfejlesztése a vízgazdálkodási társulati mozgalomban A vízügyi törvény rendelkezései alapján kiadott új jogszabályok hatálybalépésével a vízgazdálkodási társulati mozgalomban egy új fejlődési szakasz kezdődött meg. A fejlődés iránya összhangban van az új gazdasági vezetés irányelveivel, széles kaput nyit a társulati mozgalom további demokratizálódásához is. A mozgalom eddig megtett útját több szakaszra oszthatjuk: Az első 1957-től — a társulati mozgalom kezdetétől — 1960-ig terjedt, amikor a társulati munka döntően az akkor még egyénileg gazdálkodók bevonásával folyt. Célul egy-egy völgyfenéki rész, esetleg egy községhatár vízrendezését, elsősorban rétek-legelők lecsapolását tűzték ki. E munkák csak helyi sikereket hozhattak, mert vízkároktól csak egy-egy kisebb-nagyobb részterületet mentesítettek. A második szakasz 1960—66-ig terjed. Egybeesik a szocialista mezőgazdasági üzemek kialakításával. Erre az időszakra esik a társulatok tömeges megalakulása, mely a nagyüzemi mezőgazdálkodás kialakulásának — a vízgazdálkodással szemben támasztott nagyobb igényeknek — egyenes következménye. Cél a nagyüzemi gazdálkodás komplex vízgazdálkodási igényeinek kielégítése lett. Üj színfoltként jelentkezik még a falu fejlődését elősegítő vízműépítés a vízműtársulatok útján. A napjainkban folyó munka már a harmadik szakaszként jelölhető. A társulatoknak a megszilárdult, az egyre intenzívebben gazdálkodó szocialista mezőgazdaság és az itt dolgozó szocialista parasztság megnövekedett vízügyi igényeit kell kielégíteniük. A társulati taggyűléseken a társulatokba tömörült érdekeltek most ismerkednek az új jogszabályokkal. A társulati alapszabály módosítása is most van folyamatban, mely biztosítja a társulat nagyobb önállóságát, a vezetés, irányítás megjavítását, az önkormányzat további bővítése útján. A demokrácia kiszélesítését szol24
