Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-06-01 / 3. szám

Szeged és környéke a Nagy Magyar Alföld egyik legmé­lyebb fekvésű térsége. E terü­let vízügyi gazdája az Alsótisza­­vidéki Vízügyi Igazgatóság. Az Igazgatóság működési területén három nagy folyónk, a Tisza, a Körös és a Maros torkollik egymásba. E három nagy folyó valaha külön-külön 10—15 ki­lométer széles árterületet kötött le, amely azonban a vízrendezés évtizedei során jóval kisebb mértékre csökkent. A tervszerű vízgazdálkodás legfontosabb előfeltétele a víz­rendezés, amelynek alapjait száz esztendővel ezelőtt az ár­vízmentesítéssel vetették meg. Szeged térségében az 1879. évi árvíz tanulságai nyomán jóval az országos arányokat megha­ladó lendülettel indultak meg a vízrendezési munkálatok. Az árvíztől megtépázott várost erős töltéssel építették körül, majd több fokozatban a Tisza árvízvédelmi töltéseit is meg­erősítették. Minden túlzás nél­kül megállapítható: e munkála­tok eredménye volt, hogy az 1919., 1932., az 1963., sőt az ez év kora tavaszi árvizet Szege­den a vízügyi szolgálat viszony­lag könnyűszerrel tehette ártal­matlanná. Az ármentesítés után azon­ban már a XIX. században na­pirendre került a belvízrende­zés kérdése. Szeged környékén már a múlt század végétől kezdve gőzüzemű szivattyúte­lepek egész sorát állították fel, amelyek a földeket borító bel­vizet emelték a befogadókba. Az ez évi belvíz elleni véde­kezés során a Tisza egész víz­rendszerében a másodpercen­kénti szivatyúzott vízhozam már az 500—550 köbmétert is elérte. E teljesítményt azonban zömében belső égésű motorral és villamos meghajtású telepe­ken produkálták. Az Igazgató­ság működési területén a má­sodpercenként szivattyúzott víz mennyisége ez év tavaszán 100 köbméter körül változott. E mennyiség 70 százalékát állandó szivattyútelepek, 30 százalékát hordozható berendezések telje­sítették. Az őszi-téli csapadék hatása és a február elején megindult szokatlanul heves hóolvadás következtében nagyarányú bel­vízképződés mutatkozott, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság területén. Február 8. és 11-e között összesen több, mint 151 ezer holdnyi terület volt belvízelöntés alatt, amelyet fo­kozatosan március 26-ig sike­rült a területnek mintegy 90 százalékáról levezetni. A bel­víz elleni védekezés során az Igazgatóság üzembe helyezte szivattyútelepeit. Szivattyúállá­sain és az ideiglenes pontokon hordozható szivattyúval vé­gezte a nagytömegű belvíz át­emelését. A védekezés során 76 stabil szivattyútelepen és szivattyúálláson másodpercen­ként csaknem 70 köbméter, 164 hordozható szivattyúval felsze­relt szivattyúzási helyen pedig másodpercenként több mint 30 köbméter, összesen tehát 100 köbméter vizet emeltek át a befogadókba. A belvíz elleni védekezés so­rán az Igazgatóságnak nagy­tömegű gépi földmunkát kel­lett elvégeztetnie. 14 belvízcsa­tornában összesen több, mint 90 000 köbméter gépi földmun­kát teljesítettek. A belvíz el­leni védekezés csúcsidőszaká­ban az Igazgatóság 1800—2100 főt foglalkoztatott. Ezek közül a közerő 200—280, a társulati erő pedig 200—300 fő volt. Ezeken felül a csúcsidőszakban 400—550 fő a helyi vízkár el­hárításában vett részt. A bel­víz elleni védekezés időszaká­ban a rendszeresen foglalkozta­tottak száma átlagosan 1000— 1200 fő volt. 1. ábra. Úszó vízkiemelő szivattyú állás 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom