Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-02-01 / 1. szám

dúlt az országra. Azután jóformán minden nap megismétlődtek a felhőszakadások, de nemcsaK nálunk, hanem Ausztriában is. Június 20-án közlekedési zavarokat is okozó felhőszakadás zúdult Budapestre, másnap vezetékeket leszaggató vihar Pécsett, július 3-án galambtojás nagyságú jégesővel (Balatonlelle) nagy vihar tombolt a Balaton felett, július 17-én mindenfelé hatalmas viharok tomboltak, a Tolna megyei Leperdpusztán két villámcsapás érte a Szekszárdi Állami Gazdaság új birkahodályát és mintegy 300 állat veszett oda, július 20-án éjszaka villámcsapás ér a Fejér megyei Csákberényben egy juhhodályt, amelyben csaknem ezer állat pusztult el. Másnap az Esztergomot övező hegyekből nagy vízmennyiség zúdult a városra és a főteret 40 cm magasan borította be a magával sodort törmelékkel, július 25-én egy minden korábbinál erősebb vihar söpört végig a Balaton nyugati partvidékén, Keszthelyen másodpercenként 31 méter sebességgel (112 km/óra) száguldó szélviharral, amikor a legerősebb széllökések a Balaton déli partján, Fonyód közelében léptek fel s a szél hatalmas fákat csavart ki, eltorlaszolva a vasúti síneket. Augusztus is nagy esőzésekkel kezdődött, ismét árvízzel fenyegetve a nyugati országrészeket. A Rába szintje Szentgotthárdnál felülmúlta a tavaszi árvízszintet.

Külföldről is súlyos károkról érkeztek jelentések. Nizzát elöntötte a hegyekről lezúduló áradat, a velencei Szent Márk teret tóvá változtatta a felhőszakadás. A nyár utolsó és legnagyobb katasztrófája Svájcban történt. Augusztus 30-án a Saas folyón — az olasz határ közelében — épülő erőmű mellett egy gleccser, amelynek jege megcsúszott, ellepte az erőmű felvonulási épületeit s közel száz ember életét oltotta ki.

Más földrészeken is történtek súlyos katasztrófák. Ázsia és Észak-Amerika délkeleti partvidékein a nyár vége, az ősz eleje a tájfunok, hurrikánok időszaka. Japánt három nagy tájfun látogatta meg a Dinah, a Freda és a Jean. A Dinah 20 ezer embert tett hajléktalanná, a Jean óriási árvizet okozott. Mexikó keleti partvidékén a Claudia hurrikán pusztított. Ősszel a Betsy hurrikán tombolt Louisianában, New Orleans közelében a mocsarakból mérgeskígyókat ragadott magával s zúdított a városra.

Érdekes, hogy ebben az időszakban a déli féltekén is rendkívüli időjárás uralkodott. Szokatlanul nagy hó lepte el Dél-Afrikát és Ausztráliát. Különösen Chile és Argentína szenvedett sokat a téltől (a mi nyári időszakunk idején).

Néhány statisztikai adat az elmúlt nyárról. A hőmérséklet középértéke Budapesten 19,8 C° volt az átlagos 21,0 C° helyett. Századunkban csak négy hidegebb nyár volt 1913-ban 18,7, 1918-ban 18,9, 1926-ban 19,3 és 1940-ben 19,5 C°-os középhőmérséklettel. 1916-ban és 1919- ben pedig épp úgy 19,8 C° volt a nyári középhőmérséklet, mint a múlt évben. Vagyis 65 év alatt csupán egyetlen nyár volt hűvösebb. Budapesten a nyár 92 napjából 42 napon esett eső.

S erősen borús is volt 1965 nyara. Az átlagos 936 óra helyett csak 807 órán át sütött Budapesten a nap.

A szélsőséges időjárás következtében természetesen mindenfelé nagy árvizek keletkeztek. Szomszédaink, elsősorban Csehszlovákia dunamenti déli része és Jugoszlávia dunamenti területei szenvedtek sokat a bekövetkezett gátszakadások folytán. Nagy károkat okoztak azonban az árvizek Ausztriában is.

Csehszlovákiának déli határát képező, a Magyarországgal közös Duna-szakasz bal partján két helyen, Patincze (Patpuszta) és Zsitavszky Tony (Zsitvatő) között, valamint Csicsovnál (Csicsó) bekövetkezett gátszakadások jelentős károkat okoztak. A két gátszakadáson kiömlő víz kb. 65 000 ha területet öntött el, ami Csehszlovákia egyik leggazdagabban termő vidéke termésének teljes pusztulását jelentette, mert az elárasztás a mezőgazdaság szempontjából a legrosszabb időszakban következett be.

Az árvízkatasztrófa következtében 3530 lakóház dőlt romba és 5969 lakóház rongálódott meg súlyosabban. Emberéletben a katonaság gyors közbelépése folytán kár nem keletkezett, de számos baleset történt.

Katasztrofális következménye volt az elöntésnek a gazdag vadállomány majdnem teljes pusztulása, valamint a gyümölcsösök kipusztulása. Teljesen tönkrementek a barack, cseresznye, meggy és a diófák, valamint a szőlők. Az árvíz alatt 46 községből 53 693 személy kitelepítésére került sor. Ezenkívül elszállítottak az elárasztásra került területről 28 ezer szarvasmarhát, 400 lovat, 58 ezer sertést, 6600 juhot s kb. 35 ezer db szárnyast.

A védekezés, majd a kiürítés és mentés hatalmas népgazdasági erőket kötöttek le. A katonaságon, valamint a biztonsági és egészségügyi szerveken kívül 47 850 polgári személy, 4696 teherautó, 384 autóbusz, 236 traktor, 114 dózer, 48 kotró, 30 felrakógép, 26 autódaru, 47 trélet és 9 uszály vett részt a munkákban. A védekezésnél 1 millió 200 ezer homokzsákot használtak fel.

Súlyos megpróbáltatásokat okozott déli szomszédainknál is a rendkívüli árvíz. Nemcsak a dunai védvonalon bekövetkezett gátszakadás, hanem a Dráva balparti töltésének átszakadása is jelentős károkat okozott.

A Duna balpartján húzódó dunai töltés 530 ezer ha kitűnő termőföldet, 49 községet és félmillió lakost véd a Vajdaságban. E terület védelmére óriási erőket összpontosítottak. Bezdántól Kuckáig 15 kilométer hosszú második védelmi vonalat, az ettől lejjebb eső Duna-szakaszon pedig 60 km hosszú védőgátat építettek a védekezés tartama alatt. Minden erőfeszítés ellenére mégis bekövetkezett a gátszakadás s 47 ezer ha terület került víz alá. Csak e területen megközelíti a kár a 100 milliárd dinárt (kb. 4 milliárd forint), összedőlt hatszáz lakóépület, 4300 pedig súlyosan megsérült.

A védekezésben naponta 8—10 ezer polgári személy és 14 000 katona vett részt. 58 munka-6