Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-04-01 / 2. szám
A korrózióvédekezés terén folytatott munkánk hiányosságait röviden a következőkben foglalhatjuk össze: a) A felületelőkészítési eljárásunk nem megfelelő, holott ismeretes, hogy a szakszerű felületelőkészítés és a bevonatrendszer élettartama közt a legszorosabb összefüggés van. A rozsdátlanítás a már teljesen elavult és primitív kézi szerszámokkal történik. Ez amellett, hogy rendkívül egészségtelen és nehéz fizikai munka, a szükséges felületet biztosítani nem tudja. A tiszalöki duzzasztómű I. sz. elzárószerkezetén, valamint a hajózózsilipen elvégzett revízió során a rozsdátlanítás 6372 munkaórát vett igénybe s ennek az eredménye nagyon is kétséges. A megtisztítandó felületek nehezen hozzáférhetőek és szabdaltak. Ahhoz, hogy a korrózió elleni védekezési munkálatainkat eredményesebbé tegyük, a felületelőkészítési módszereinken alapvetően változtatnunk kell. b) Az alkalmazott védőbevonatok nem korszerűek. A hagyományos lenolaj-alapú alapozó és fedőfestékkel — minium, bauxol — különösen a meglevő szerkezetek helyszíni karbantartásánál tartós védőbevonatokat kialakítani nem tudunk. Szükséges, hogy a korszerű korróziógátló anyagokkal — bitumen jellegű, klórkaucsukalapú, cinkpardus, epoxigyantaalapú festéket és a fémes bevonatrendszerek — előre meghatározott program szerint — üzemi vizsgálatokat végezzünk. c) A festékfelviteli módszereink korszerűtlenek. d) A korszerű felületvédelmek kialakításához a szükséges szakszemélyzet nem áll rendelkezésünkre. A felületvédelmet legtöbbször az üzemelő személyzettel alakíttatjuk ki, így a legjobb akarat mellett sem remélhetjük az alkalmazott rendszer megfelelő technológiájának alkalmazását. A fentiek felismeréséből közvetlenül adódnak a szükséges teendők. A nagyértékű műveink állagmegóvása, az épülő létesítményeink gazdaságos kialakítása szükségessé teszik, hogy a témával komplexen foglalkozzunk. Ennek érdekében az első lépéseket a műszaki fejlesztési munkáink keretén belül már megtettük. A VIZ1TERV 1965-ben tanulmányt készített a létesítendő nagyobb vizi létesítmények vasszerkezeteinek korrózióelleni védelmére. Ebben részletesen elemzi a vízügyi vasszerkezeteknél fellépő igénybevételeket, vizsgálja az alkalmazható korszerű felületelőkészítő és védőanyagfelviteli módszereket, valamint anyagokat. A VTZIBER szervezésével a Tass-i zsilipnél korszerű fémbevonatot alkalmaztak. A VIMTI irodalmi beszámolót készíttetett szakértőkkel (Massányi Károly — Deméndy Miklós) a problémával kapcsolatban, amely ismerteti a külföldön alkalmazott korszerű módszereket. Ezen túlmenően az Agrár Egyetem Gépészmérnöki karának bevonásával a Békésszentandrási duzzasztóműnél, valamint a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén kísérleteket kezdtünk a legmegfelelőbb korrózióelleni-védelem meghatározására. Ez évben már mód nyílik a felvitt felületek bizonyos szempontok szerinti kiértékelésére és 3. ábra. A békésszentandrási duzzasztómű vasszerkezetén is erősen jelentkezik a korrózió 4. ábra. Kísérleti védőfelületek kialakítása a békésszentandrási duzzasztómű elzárótábláján "W>,,i ... ■ 5. ábra. A békésszentandrási duzzasztó a kísérleti védőfelületekkel a legkedvezőbbnek ítélt rendszerek üzemi jelleggel történő alkalmazására. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján szükségesnek látjuk, hogy a vízügyi szolgálaton belül szakosított brigádokat alakítsunk. A brigádokat korszerű felszerelésekkel lássuk el és ezeken keresztül biztosítsuk a megkívánt szakszerűséget és technológiai fegyelmet. Reméljük, hogy az 1966-os eredmények alapján ideiglenes technológiai előírást tudunk kidolgozni, amelynek alkalmazásával a korrózióelleni védelem terén jelentős előrehaladást érünk el. Gerencsér Árpád 55
