Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-04-01 / 2. szám

Á BUKARESTI SZENNYVIZONTOZESI KONFERENCIÁRÓL

Nem csak a szakembereket, de ma már a közvélemény széles rétegeit foglalkoztatja az egyre növekvő mennyiségű szennyvizek élővizekre gyakorolt hatása, a felszíni vizek elszennyeződésének kérdése. Néhány évvel ezelőtt általában a szennyvíztisztítási módszerek kiterjedtebb alkalmazásával próbáltak célt érni ezen a téren, ma már azonban tudjuk, hogy a felszíni vizek védelme sokkal összetettebb probléma annál, hogy csupán a szennyvizek mesterséges tisztításával megoldható lenne. A korszerű igények kielégítéséhez tervszerű vízkészletgazdálkodásra ivan szükség, melynek egyik lényeges szempontja a vízminőség is. Ez azt követeli, hogy minél több szennyezőanyagot eleve tartsunk vissza és helyezzük el úgy, hogy az élővizekre káros hatásuk ne legyen, továbbá hasznosítsuk újra az egyszer már felhasznált vizeket. A szennyvizek ilyen módon való kezelése a szennyvízöntözéssel valósítható meg leginkább, ugyanakkor itt még egy hasznos tényező is jelentkezik: a szennyezőanyagok nagy része mint növényi tápanyag termésnövelő hatású.

Az Európában évszázados múltra visszatekintő módszer körülményeink közötti alkalmazásának időszerűségére hívta föl a figyelmet a szocialista országok Tudományos Akadémiáinak nemzetközi együttműködése keretében Berlinben megalakult Szennyvízöntözési Koordinációs Bizottság, mely 1959- ben tartotta első munkaértekezletét. Azóta rendszeressé vált, hogy kétévenként másmás országban összejönnek a szennyvízöntözéssel foglalkozó szakemberek, hogy kicseréljék a tudományos kutatási eredményeket és az időközben gyűjtött gyakorlati tapasztalatokat, értékeljék a szennyvízöntözés helyzetét és megvitassák problémáit. Mint az a korábbi beszámolók alapján ismeretes, az első, alakuló konferencián a résztvevők elsősorban azoknak az országoknak tapasztalatait összegezték, melyeknek már régóta működő üzemi szennyvízöntözéseik voltak. A második tanácskozás 1961-ben, Wroclawban volt, ahol különösen a lengyelországi szennyvízöntözési kutatómunka, valamint az ottani üzemi tapasztalatok megvitatására, eredményeinek öszszefoglalására került sor. Az 1963-ban Budapesten megrendezett harmadik munkaértekezlet főtémája az ipari szennyvizek öntözéssel való hasznosításának kérdései volt.

Ilyen előzmények után került sor 1965. szeptemberében a negyedik Szennyvízöntözési Konferenciára, melyet a bukaresti Vízépítési Tudományos Kutatóintézet (ISCH) rendezett. A konferencián — nagyszámú román szakember mellett — Lengyelországból 7, az NDK-ból 6, Magyarországról 5, a Szovjetunióból 4 és Bulgáriából 3 specialista vett részt. A konferencia — az előző, 1963. évi budapesti tanácskozások határozatai szerint — elsősorban a folyamatos és téli öntözés problémáival, a szennyvízöntözés kémiai kérdéseivel és mezőgazdasági hatásaival foglalkozott. Ezekbe a témakörökbe sorolható az első 3 napon elhangzott 22 előadás, melyek nagy része különböző részletkérdéseket tárgyalt behatóan. Az előadásokat háromnyelvű kiadványban adták közre a rendezők, azokat több érdekes hozzászólás egészítette ki, és a résztvevő román szakemberek kezdeményezésére a legtöbb esetben élénk vita alakult ki a felvetett kérdések körül.

Az előadások közül néhány számunkra különösen értékes volt. Ki kell emelni mindenek előtt azt, amelyet Dr. J. Wierzbiczki, lengyel professzor tartott a lombosfák sávos művelésének szerepéről az egész éves szennyvízfelhasználásban, szántóföldi gazdálkodás közepette. A lombosfák sávos művelése szennyvízzel öntözött szántóföldi területeken ugyanis lehetővé teszi az egész éves biztonságos szennyvízelhelyezést,, ugyanakkor magas jövedelmet biztosít a szárazság, valamint a

1. ábra. A Mamaia melletti szennyvíztisztító-telep távlati képe, előtérben az ülepítővel

56