Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-04-01 / 2. szám
° (fecfekesäf A vízgazdálkodás területén — hasonlóan a műszaki élet más részéhez — a különböző fémek, elsősorban az acélok alkalmazása egyre nagyobb mértékű. A korábban betonból és téglából épített vízműházak helyett általánosan alkalmazzuk a fémszerkezetű, előregyártott törpevízműházakat, a belvízvédekezés, öntözés, vízellátás és szennyvíztisztítás fejlesztésénél egyre több acélcső, acélból készült elzárószerkezet és egyéb klf. technológiai fémszerkezet kerül üzembe. A nagy vizilétesítményeinknél különlegesen nagymennyiségű acélszerkezet kerül alkalmazásra. Ezt a Tiszalöki vízlépcsőnél beépített mennyiségek is jól érzékeltetik. Tiszalöki vízerőműnél beépített acélszerkezetek a három nyílás elzárószerkezeténél 1419,3 t Schön táblák 146,6 t TJszódaru 8,8 t Beemelődaru 2,34 t Hajózsilip zsilipkapuk 157,0 t tiltok 16,6 t Vízerőtelep gerebmező 39,4 t ideiglenes elzárógerendák 164,6 t turbinazsilip 218,0 t félportáldaru 29,8 t gépházi futódaru 50,0 t Összesen: 2252,4 t A fémek felhasználásának bővülésével mind inkább előtérbe kerül a fémek korrózió elleni védelmének fontossága. A korrózió világszerte jelentős károkat okoz. Az USA-ban már 1953- ban az évi korróziós károkat 6 milliárd dollárra értékelték. A közvetlen és közvetett károkat a KGST országokban 1963-ban a termelt fém menyiségének 10—25%-ra becsülték. Hazánkban 1960-ban iparáganként felmérést végeztek a korrózió okozta károk és ráfordítások felbecsülésére. Eszerint 720 millió forint költség és kár adódott. A vízügyi szolgálat 1965. évben 4,9 millió forint értékű anyagot használt fel a korrózió elleni védekezéshez s a teljes költség 15—20 millió Ft-ra becsülhető. A közölt számokon túlmenően a vízügyi szolgálaton belül a téma fontosságát a műveinktől megkívánt nagyfokú üzemi biztonság is kiemeli. Az elérendő hosszú élettartam, a tökéletes biztonság, szükségessé teszi, hogy a témával a vízügyi szolgálaton belül az eddiginél lényegesen 1. ábra. Úszóműveink erős korróziós igénybevételnek vannak kitéve többet foglalkozzunk. A meglevő műveinken végzett ellenőrző megfigyeléseink figyelmeztetnek bennünket, hogy a meglehetősen nagy kiadások ellenére a szerkezeteink korrózióelleni védelme megnyugtató módon még nincs megoldva. Az általánosan alkalmazott eljárásaink korszerűtlenek, ennek következtében a felvitt védőfelületek hatása csak rendkívül rövid ideig érvényesül. A tiszalöki duzzasztómű és hajózózsilipen 1964-ben végzett revízió 1,2 millió Ft-ba került, azonban a revízió során kialakított felület védőhatása már 1965. évben minimálisra csökkent. Az 1946—47-ben üzembehelyezett siófoki vízleeresztőzsilip elzárótábláin — annak ellenére, hogy az évek során „alapos” karbantartást kapott, a korrózió hatása oly mértékben jelentkezik, hogy az újabb védőfelület kialakításának lehetősége is kétséges. 2. ábra. Az ideiglenes szivattyúállomások alkalmazása általános a vízügyi szolgálatban к 54
