Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-04-01 / 2. szám
Az utóbbi időkben ismét több kiadvány, újságcikk, értekezlet és bizottság foglalkozik Budapestnek, mint fürdővárosnak kérdésével. Szó kerül ezekben a város, a fürdők múltjáról, történetéről, sorsuk alakulásáról, más városokkal, fürdőkkel való összehasonlításukról, a fürdők megváltozott gyógyászati, idegenforgalmi szerepéről, a fürdők fejlődéséről, jövőjéről. Egyöntetű álláspont tapasztalható a régmúlt történelmi részekre, a fürdők eredetére, kialakulására és fejlődésüknek egy bizonyos ideig — általában a XX. század elejéig — figyelembe vett szakaszára vonatkozóan. Eltérőek azonban a vélemények a többi kérdésben, így például a fürdőknek a II. világ-1. ábra. A Gellert gyógyfürdő épülete háború után megváltozott szerepéről. Vannak, akik az elmúlt 20 esztendőt úgy értékelik e téren, hogy a főváros — már korábban kialakult — fürdőváros jellege veszélyeztetve van a fürdők — és itt elsősorban a gyógyfürdőkre kell gondolni — nagy látogatottsága, zsúfoltsága miatt. Az e nézetet vallók azonban nem gondolnak arra, hogy a fürdőváros jelleget nem csak a harmincas évek fürdői biztosíthatták az abban az időben kialakult idegenforgalom által alátámasztva. Mert például a hazai közönség számára mikor volt inkább fürdőváros Budapest — 3 938- ban, amikor 3,6 millió ember vette igénybe a főváros fürdőit, vagy 1964-ben, amikor 10,6 millió volt a fürdőzők száma? Vagy mikor szolgált rá jobban Budapest a fürdőváros jelzőre, 1938-ban, amikor a Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve 34 nyilvános fürdőt sorolt fel, vagy pedig 1965-ben, amikor a fővárosban üzemeltetett fürdők száma megközelíti a 60-at (8 gyógyfürdő — a Király fürdőt is ide számítva — 18 tisztasági fürdő és 32 stranduszoda)? Az kétségtelen — hiszen a fentiekből is ez tűnik ki —■, hogy 1945. óta elsősorban a hazai közönség számára fürdőváros Budapest. Tehát nem a fürdővárosi jelleg van veszélyben, hanem a fürdők idegenforgalmi szerepét szorította és szorítja még ma is háttérbe a nagy forgalom. Az el-40