Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
telenség felett, amelyet a hatóságok a vizszennyezes kérdéséoen tanúsítanak. A kongresszus azt a véleményét is kifejezi a továbbiakban, bogy az elavult jogelvek, amelyek sok helyütt minden sürgős, gyors beavatkozást is erősen Késleltetnek es így tarthatatlanná váltak.” E felhívás óta az Európai Gazdasági Bizottság más földrészek meghívott szakembereivel teljes egyetértésben szintén ajánlásokat dolgozott ki, amelyekben a különböző országok kormányainak figyelmét arra hívja fel, hogy a megadott irányelveket a gyakorlatban is minél hatékonyabban alkalmazzak. Aláhúzza a kérdés jelentőségét végül, hogy nemrégiben a KGST országok vízügyi vezetőinek értekezlete is ajánlásokat dolgozott ki az egységes vízminőségi ismérvekre, normákra, valamint az osztályozás elvi kérdéseire. Világszerte — és hazánkban is — szigorú törvény tiltja a vizek felelőtlen elszennyezését. A természetes víz elszennyezése kiáltó esete a közvagyon és a közegészség oktalan rongálásának, amely ellen ma már minden civilizált országban mind erélyesebben fellépnek. Időközben hazánkban is megalakult egy új szervezet, a Központi Vízminőségi Felügyelet (Felügyelet), amely a vizek tisztasága felett őrködik. A Felügyelet önálló jogi személy, amely közvetlen területi szervei útján a természetes vizek minőségét ellenőrzi, intézkedéseket kezdeményez és tesz a károkozókkal szemben, segíti a tisztítóberendezések műszaki kialakítását, állást foglal ipari és kommunális intézmények telepítési kérdéseiben, közreműködik határvizek minőségének vizsgálataiban, végül irányítja a vizek minőségének megóvására alkalmas országos propaganda tevékenységet stb. A Felügyelet munkáját minden megyében Vízvédelmi Bizottság, mint tanácsadó és véleményező szerv segíti. Hasonló rendeltetésű hatóság egyébként a világ legtöbb civilizált államában már régebben működik. A Felügyelet irányító főhatósága az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Kedvező világjelenség: egyre inkább társadalmi útra terelődik, sőt tömegmozgalommá válik a teljes elszennyeződés elleni védekezés. A fejlődésnek ez utóbbi mozzanata különösen biztató jelnek számít és minthogy egyedül a felelőtlenség megtorlásából és a büntetéspénzekből a vizek még nem tisztulnak meg, igen fontos, hogy a törvény szelleme az emberek tudatában váljon minél nagyobb hatóerővé. A külföldi példák nyomán időszerű volna, hogy a kérdés jelentőségének a hazai sajtó is minden szinten nagyobb helyet szenteljen és hogy a védekezésre való hatósági felkészülést minél előbb társadalmi megmozdulás is kövesse. Mert a legjobb törvény is csak akkor válik igazán tudatformáló erővé, amikor betartásán valamilyen formában már maga a társadalom őrködik. (Hazai viszonyainkról szóló cikkünket következő számunkban közöljük.) Hazánk a természetes vizek elszennyeződése elleni küzdelemben viszonylag kedvező helyzetben van. Kedvezőbb a helyzetünk, mert a szennyeződés foka a már korábban iparosodott országokhoz mérten még manapság is kevésbé súlyos, mint például a Ruhr-vidéken, Svájcban, Angliában, vagy az Amerikai Egyesült Államokban. Helyzetünk azonban nemcsak e negatív tényezők folytán megnyugtatóbb, hanem azért is, mert vízügyi szervezetünk a nyugati tapasztalatok hasznosításával elég korán felfigyelt a veszélyre, és a szenynyeződés gyors ütemű elharapózásának, a folyamat késleltetésének egész sor megelőző intézkedéssel igyekezett gátat vetni. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság már az 1/1961. Kormányrendelet alapján intézkedéseket tett a természetes vizek hathatós védelmére. A jogszabály úttörő módon meghatározza azokat a szennyeződési határértékeket, amelyeket túllépése esetén a rendelet ellen vétőnek szennyvízbevezetési díjat, illetve szennyvízbírságot kell fizetnie. E szennyvízbírság a vétség mérvétől függően igen jelentős, és a büntetésnek kezdettől fogva határozott elrettentő ereje van. A szennyvízbírságot a Vízügyi Alapba kell befizetni. Bírságperekből 1965-ben mintegy 25 millió forint folyt be. Ebből 10 milliót tervezési, kutatási és építési mutatót nem kívánó munkálatokra fordítottak. Az 1/1961. Kormányrendelet szin-5. ábra. Csehszlovák—magyar közös vízminőség-vizsgálat tén úttörő jellegű volt, amely számos nagy európai országot is megelőzve nyúlt a megelőzés ilyen eszközéhez. A kormányrendelet nyomán országszerte vizsgálatok indultak meg és az ipartelepek, üzemek mulasztást elkövető vezetőit súlyos bírságokkal sújtották. A jogszabály következetes alkalmazása nyomán 1962-től 1965. végéig mintegy 80 millió forint bírságot vetettek ki. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság azonban nemcsak a bírságolás eszközeivel törekedett a szennyeződés folyamatának megelőzésére. Ahol pedig a megelőző intézkedésekkel már elkésett, ott elsősorban a további romlás meggátlását tartotta szem előtt. Az OVF a meggyőzés és a propaganda minden megfogható eszközét is a cél szolgálatába állította. Előadások, brosúrák, isв. ábra. A gyöngyösi szennyvíztisztító telep biológiai szűrője 175
