Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
meretterjesztő kiadványok egész sora látott napvilágot. Jórészt ennek eredménye, hogy az ipar vezetőinek szemléletében viszonylag gyorsan, kedvező változás következett be. A legjelentősebb esemény azonban az 1964/IV. a Vízügyi Törvény és az ezt követő végrehajtási utasítás hatálybalépése volt. Ez a törvény teljes részletességgel rögzíti a magyar vízügy és az egész vízgazdálkodás minden feladatát. A törvény hatálybalépése nyomán a közvélemény gondolkodása is kedvező irányban fejlődik. Az élővizek tisztaságának védelmére kiadott jogszabályok végrehajtása során elért — kezdeti — eredménynek tekinthető, hogy az 1960-ban mért szennyezettségi fok — a Duna kivételével — általában nem romlott, sőt azóta — például a soroksári Dunaágban — még bizonyos javulás tünetei is megállapíthatók. A továbbiak során jóval erőteljesebben kell gondoskodnunk a városi csatornázási művek hiányzó szennyvíztisztító telepeinek kiépítéséről és továbbfejlesztéséről. E feladat végrehajtása számos helyen a szennyvíz mezőgazdasági hasznosításával, a szennyvízöntözéssel, szennyvíz-halastavak létesítésével, továbbá a szennyvíziszap trágyaként való felhasználásával is összehangolható. Természetes, hogy az élővizek tisztaságáért folytatott harc során a társadalom széleskörű öszszefogását is meg kell szerveznünk. Legfontosabb fejlődési állomása a természetes vizek elszennyeződése elleni küzdelemnek az új Vízügyi Törvény, amely a korábbi rendelkezéseket megszüntetve eltörölte a szennyvízbevezetési díjat, és egységesen rendezte a szennyvízbírság valamennyi kérdését. A civilizáció mai körülményei között a szennyvíz elleni védekezés igen költséges, és műszakilag is igényes művelet, amelynek terheit a termelő üzemnek feltétlen kalkulálnia kell. Egy-egy ilyen berendezés utólagos beépítése a nagy iparvállalatok egész árgazdálkodását, mind belföldi, mind külkereskedelmi versenyképességét alapvetően érintheti. Emiatt az ipar nemcsak a tőkés országokban, de nálunk is huzakodik a korszerű tisztítóberendezések létesítésétől, üzemeltetésétől. Nagy gyárak egész sora tisztán rideg számvetés alapján inkább vállalja az egyedi bírságpénz megfizetését, mint az állandóan működő tisztítóberendezés költségkihatását. Az államhatalom különösen nehéz helyzetben van e kérdésben, mert mind az ipar, mind a természetvédelem, de a lakosság közvetlen egészségügyi érdekei felett is őrködnie kell. A kiutat azonban minden országban okvetlen meg kell találni, mert a helyzet további romlása a természet és a társadalom egyik legalapvetőbb érdekét fenyegeti. Nagyban bonyolítja a helyzetet, hogy egyes folyóvizek igen gyakran több állam területét szelik át, vagy érintik és sokszor hiányzik, vagy nem elég a hajlandóság, amely az érdekek összehangolását lehetővé tenné. A segítés egyik legfőbb eszköze volna, hogy a közös érdekű intézkedéseket minden állam a legszigorúbban betartsa. A gyökeres segítés azonban hovatovább az egész világot átfogó szabályozást és intézkedéssorozatot követel. A jelenlegi helyzet nyomán egyre világosabbá válik, hogy a kérdés megoldásához szükséges anyagi eszközök előteremtése szintén világproblémává terebélyesedik, így elsősorban az ENSZ-re gondolunk, amely egyrészt megfelelő anyagi erők mozgósításával, másrészt erkölcsi-politikai súlyával foghatná össze a kérdés megoldására irányuló kezdeményezéseket. A szocialista országok egymás között máris kialakították az együttműködés formáit, a közös vizsgálati módszereket most már a gyakorlatban is alkalmazzák a határvizek tisztaságának megóvásában. Az élővizek elszennyeződésében a civilizáció legsúlyosabb ellentmondásai ütköznek ki. Amilyen ütemben fejlődik a civilizáció, súlyosbodik az élővizek elszennyeződésének veszélye. Ahogy növekszik a vízigény, egyre bonyolultabbá és költségesebbé válik a szükséglet kielégítése. A tudomány és az ipar fejlődésével növekszik a mezőgazdaság hozama. Miközben azonban a mezőgazdaság feltehetően alkalmassá válik a hatalmas fürtökben szaporodó emberiség élelmiszerellátására, az ipar „megissza” és elszennyezi a Föld vízkészletét, és könnyen megeshet, hogy a következő 30—50 év során a Földre szabaduló 5 milliárd embernek lesz kenyere, de egyáltalán nem bizonyos, hogy a jóllakott ember szóróját igazán üdítő, tiszta vízzel olthatja-e majd. Feltehető, hogv a vízhiány olyan méreteket ölt a kontinensen. hogy a még úgynevezett szárazföldi országok is sótlanított tengervíz fogyasztására fanyalodnak. Kérkedés nélkül megállapíthatjuk, hogy hazánk az élen járó országok sorában mindent elkövet a természetes vizek védelmében. Már jó néhány évvel ezelőtt kialakítottuk a vízminőség felügyeletének területi szervezetét és munkájuk irányítására, szervezettebbé tételére, hatékonyságának fokozására létrehoztuk a Központi Vízminőségi Felügyeletet, amely hatósági jogkörrel őrködik az élő vizek tisztaságin. Nálunk, de világszerte is egvre inkább társadalmi útra terelődik, sőt tömegmozgalommá válik a vizek teljes elszennyeződése elleni küzdelem. Biztató jelenség ez, mert a bírság, a fenyítés egymagában nem elegendő a baj további elharapózásának megakadályozására. Kedvező külföldi példák nyomán végül igen hasznos volna, ha a magyar sajtó a kérdésnek minden szinten nagyobb hangsúlyt adna: mert a legjobb törvény is csak akkor válik igazán konstruktív energiává, amikor annak szelleme az egész társadalom mozgósító erejévé válik. Vincze Oszkár JOHNSON ELNÖK FELHÍVÁSA Johnson elnök Nyugat-Virginia egyik tárolótavának ünnepélyes felavatása és átadása alkalmából elmondott beszédében drámai hangú felhívást intézett az ivóvízkészlet megóvására életre hívott nemzetközi együttműködési szervezethez. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke hét pontból álló programot dolgozott ki, amelyben kinyilatkoztatta, hogy az Egyesült Államok a következő esztendő elejére VlZ A BÉKÉÉRT jelszóval nemzetközi konferencia egybehívását tervezi, amelynek révén valamennyi ország figyelmét a probléma jelentőségére, a nemzetközi együttműködésben rejlő hatalmas erőre, egyben az együttműködés további elmélyítésére kívánja irányítani. Johnson elnök a konferencia színhelyéül Washingtont, időpontjául pedig az 1967. május 23—31-e közötti időszakot jelölte meg. A kielégítő ivóvízellátás napjainkban olyan, vízben egyébként gazdag országban mint Amerika is, bármely pillanatban égetően sürgőssé válhat. Az ivóvíz iránti kereslet — hangsúlyozta beszédében az amerikai elnök — 2000-ig nemcsak megkétszereződik, hanem feltehetőleg megsokszorozódik. Ezért már most elérkezett az ideje annak, hogy a fenyegető veszéllyel szemben a harcot felvegyük. Ha ugyanis 2000-ig teljes megnyugvásra legalább az ivóvízszükséglet fedezését nem tudjuk szavatolni, az egész emberiséget olyan általános éhínség okozta járvány veszélynek és elnyomorodásnak tesszük ki, amely arányaiban minden eddigit érthető módon magasan túlszárnyalja. Johnson elnök a hatékony segítés lehetőségeként a technika mai fejlettsége folytán mindenekfölött a tengervíz édesítésének megoldását emeli ki. Az Amerikai Egyesült Államok egyébként a közeli jövőben Kaliforniában 70 millió dollár beruházási költséggel atomerőmű építését kezdi meg. Az új atomerőmű miközben majd villamos áramot fejleszt, egyidejűleg a tengervízből tiszta ivóvizet is készít. A mű teljes beruházási költsége 400 millió dollár körül alakul. N. Zürder Z. 1966. szeptember 25-i számából, 176