Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-12-01 / 6. szám

3. ábra. így pusztul a halállomány a szennyezett vizű folyókban Számos országban természetvédelmi és a levegő fölös elszennyezése el­len alakult széles társadalmi frontok vívják a küzdelmet. Az iskolákban hivatalos órarend szerint tanítják és Svájcban nemrégiben is 70 kö­zépiskolai és népiskolai tanerőt ké­peztek ki a vizek tisztaságáért foly­tatott harc katonájaként, akik „hó­labdaszerűen” adják tovább isme­reteiket részben diákjaiknak, rész­ben pedagógus társaiknak. Város­szerte falragaszok hirdetik, hívják fel a lakosság figyelmét a harc rész­letfeladataira és fotópályázatokat írnak ki a propaganda élénkítésére. Az NSZK-ban és az USA-ban egyes vízgyűjtő területeken a víz tiszta­ságának védelmére szövetkezeteket létesítenek, amelyek tudományos alapon, jól felszerelt laboratóriu­mokban végzik a fontos kísérlete­ket és építik meg azokat a szenny­víztisztító berendezéseket, amelyek­nek helyes üzemeltetése révén a ter­mészetes vizek minősége hatható­san megjavítható. Ilyen legismertebb szervezet az Emscher Genossen­schaft és a Lippe Verband. Ezek a szövetkezetek és szövetségek egész regionális feladatokat valósítanak meg a nyugatnémet vizek védelmé­ben. Svédországban ugyancsak tár­sadalmi szervezet foglalkozik a vi­zek tisztasága megóvásának kérdé­seivel. Svájcban a „Schweizerische Vereinigung für Gewässerschutz und Lufthigienie” nevű egyesület az egész országra kiterjedő társadalmi szervezet, amely egyre növekvő ak­tivitással vállal részt a természetes vizek védelmében és minden egyéb természetvédelmi feladat szolgála­tában. A Föderation Europäischer Ge­wässerschutz (FEG) európai mére­tekben foglalkozik a vizek elszeny­­nyeződésének kérdéseivel. A Nem­zetközi Vízellátási Szövetség, az 1964-ben Stockholmban megtar­tott nemzetközi vízellátási konferen­cia után a következő drámai szö­vegű felhívással fordult a civilizált országok népeihez: „Jóllehet a talajvíznek a köz­üzemi vízellátásban továbbra is fontos szerepe lesz, a szükséglet gyors növekedése miatt a felszíni vízbázisok jelentősége egyre növe­kedőben van, sőt az iparosítás egyes területein ez lesz a vízbeszerzés egyetlen kiadós bázisa. A felszíni vízbázisok növekvő mértékű felhasz­nálása azonban mind az iparra, mind az egészségügyi hatóságokra azt a feladatot hárítja, hogy a víz rendszeres felügyeletéről kellőkép­pen gondoskodjanak. A talajvíz azonban szintén nincs védve a fer­tőzés minden veszélye ellen. Ahol a közüzemek főként talajvizet hasz­nálnak fel, növekszik annak ve­szélye, hogy a vizet nemcsak a szennyvíz, hanem számos modern vegyianyag is fertőzi. Ezért a kong­resszus felhívja a kormányok és népek figyelmét a közegészséget, sőt az ipart is fenyegető fertőzés veszélyeire, amely különösen a fel­színi víz elkerülhetetlenül növekvő felhasználását követi. Felszíni vizet (folyó, tó) egyenlő mértékben használnak szenny- és hulladékanyagok szállítására. Lebe­csülve a folyóknak és folyamoknak azt a természetes adottságát, amely az öntisztulást lehetővé teszi. Be­következhet, hogy a szennyeződés és az eddig ismert tisztító eljárá­sokra egyáltalán nem, vagy csak részben reagál és a folyók, folya­mok, tavak vizéből előbb-utóbb modem berendezéssel sem tudnak majd a közüzemi igényeknek meg­felelő íz-, szín- és szagmentes vizet termelni. A továbbiakban a kongresszus figyelmét azokra a fontos és ered­ményes erőfeszítésekre hívták fel, amelyekkel a víz minősége meg­határozott vízgyűjtőterületen, meg­felelő szinten tartható és javítható. Fontos vízfolyásokról a kongresz­­szusnak azt is jelentették, hogy egyes helyeken a vízállást mester­ségesen süllyesztették, éspedig kü­lönösképpen alacsony vízállás ide­jén. Ilyen esetekben a víz minő­sége nem kielégítő. Az International Water Supply Association (IWSA) az egész világ előtt kifejezésre juttatja aggodal­mát az előrelátás hiánya és érdek­el ábra. A gyöngyösi szennyvíztisztító telep szikkasztóágyai 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom