Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
3. ábra. így pusztul a halállomány a szennyezett vizű folyókban Számos országban természetvédelmi és a levegő fölös elszennyezése ellen alakult széles társadalmi frontok vívják a küzdelmet. Az iskolákban hivatalos órarend szerint tanítják és Svájcban nemrégiben is 70 középiskolai és népiskolai tanerőt képeztek ki a vizek tisztaságáért folytatott harc katonájaként, akik „hólabdaszerűen” adják tovább ismereteiket részben diákjaiknak, részben pedagógus társaiknak. Városszerte falragaszok hirdetik, hívják fel a lakosság figyelmét a harc részletfeladataira és fotópályázatokat írnak ki a propaganda élénkítésére. Az NSZK-ban és az USA-ban egyes vízgyűjtő területeken a víz tisztaságának védelmére szövetkezeteket létesítenek, amelyek tudományos alapon, jól felszerelt laboratóriumokban végzik a fontos kísérleteket és építik meg azokat a szennyvíztisztító berendezéseket, amelyeknek helyes üzemeltetése révén a természetes vizek minősége hathatósan megjavítható. Ilyen legismertebb szervezet az Emscher Genossenschaft és a Lippe Verband. Ezek a szövetkezetek és szövetségek egész regionális feladatokat valósítanak meg a nyugatnémet vizek védelmében. Svédországban ugyancsak társadalmi szervezet foglalkozik a vizek tisztasága megóvásának kérdéseivel. Svájcban a „Schweizerische Vereinigung für Gewässerschutz und Lufthigienie” nevű egyesület az egész országra kiterjedő társadalmi szervezet, amely egyre növekvő aktivitással vállal részt a természetes vizek védelmében és minden egyéb természetvédelmi feladat szolgálatában. A Föderation Europäischer Gewässerschutz (FEG) európai méretekben foglalkozik a vizek elszenynyeződésének kérdéseivel. A Nemzetközi Vízellátási Szövetség, az 1964-ben Stockholmban megtartott nemzetközi vízellátási konferencia után a következő drámai szövegű felhívással fordult a civilizált országok népeihez: „Jóllehet a talajvíznek a közüzemi vízellátásban továbbra is fontos szerepe lesz, a szükséglet gyors növekedése miatt a felszíni vízbázisok jelentősége egyre növekedőben van, sőt az iparosítás egyes területein ez lesz a vízbeszerzés egyetlen kiadós bázisa. A felszíni vízbázisok növekvő mértékű felhasználása azonban mind az iparra, mind az egészségügyi hatóságokra azt a feladatot hárítja, hogy a víz rendszeres felügyeletéről kellőképpen gondoskodjanak. A talajvíz azonban szintén nincs védve a fertőzés minden veszélye ellen. Ahol a közüzemek főként talajvizet használnak fel, növekszik annak veszélye, hogy a vizet nemcsak a szennyvíz, hanem számos modern vegyianyag is fertőzi. Ezért a kongresszus felhívja a kormányok és népek figyelmét a közegészséget, sőt az ipart is fenyegető fertőzés veszélyeire, amely különösen a felszíni víz elkerülhetetlenül növekvő felhasználását követi. Felszíni vizet (folyó, tó) egyenlő mértékben használnak szenny- és hulladékanyagok szállítására. Lebecsülve a folyóknak és folyamoknak azt a természetes adottságát, amely az öntisztulást lehetővé teszi. Bekövetkezhet, hogy a szennyeződés és az eddig ismert tisztító eljárásokra egyáltalán nem, vagy csak részben reagál és a folyók, folyamok, tavak vizéből előbb-utóbb modem berendezéssel sem tudnak majd a közüzemi igényeknek megfelelő íz-, szín- és szagmentes vizet termelni. A továbbiakban a kongresszus figyelmét azokra a fontos és eredményes erőfeszítésekre hívták fel, amelyekkel a víz minősége meghatározott vízgyűjtőterületen, megfelelő szinten tartható és javítható. Fontos vízfolyásokról a kongreszszusnak azt is jelentették, hogy egyes helyeken a vízállást mesterségesen süllyesztették, éspedig különösképpen alacsony vízállás idején. Ilyen esetekben a víz minősége nem kielégítő. Az International Water Supply Association (IWSA) az egész világ előtt kifejezésre juttatja aggodalmát az előrelátás hiánya és érdekel ábra. A gyöngyösi szennyvíztisztító telep szikkasztóágyai 174
