Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-10-01 / 5. szám

íeltüntetett adatokat és ennek megfelelően az ábrán berajzoltuk a félüzemi kísérletek alapján megépített pécsi szennyvíztisztító telep főkiviteli levegőztető medencéjében mért adatsort is. Megjegyezzük, hogy a főkivitelben a medence keresztmetszeti kialakítása és mérete (kb. 5 m2 hasznos keresztmetszet) eltér a félüzemi kísérleteknél alkalmazott berendezéstől. Mint látható, az ábra adatai is alátámasztják a fentiekben tett megfontolásokat.

Következtetések

A tanulmányunkkal kapcsolatos fontosabb következtetések az alábbiakban foglalhatók össze:

a) Különböző levegőztető szerkezetek (rotorok, csőrácsok stb.) oxigén- és energiafelvételi szempontból történő összehasonlítása egzakt módon ugyanazon medencében végrehajtott kísérletek esetében történhet.

b) Amennyiben különböző típusú, eltérő térfogatú medencékben végbemenő oxigén- és energiafelvételi folyamatokat vizsgálunk, úgy az egymással való öszszehasonlítás már nem a levegőztető szerkezetre, hanem a teljes levegőztető berendezésre (rotorok, csőrácsok stb., illetve levegőztető medencék egységére) vonatkozik.

c) A különböző méretű, geometriailag hasonló (esetleg részben hasonló) rendszerek esetében az eltérő méretekben végbemenő oxigén- és energiafelvételi viszonyok kapcsolatát hasonlóság-elméleti alapon határozhatjuk meg. A kapcsolatok materna1 ikai leírása célszerűen dimenzió nélküli alakban történhet.

d) Az a) pontnak megfelelő esetben az oxigénfelvételi sebesség jellemzésére mind az OC (gr/m3-óra) mind az OC'V (gr/óra) változók alkalmasak. A b) esetben közelítően az OC'V mennyiség alkalmazható jellemző összehasonlítási mutatóként. A c) esetben pedig mind az OC, mind az ОС-V mennyiségeket felhasználhatjuk a hasonló rendszerek összevetésénél a hasonlósági transzformációs paraméterek (ún. átszámítási tényezők) figyelembevételével. A fentiek természetesen a különböző levegőztető szerkezetek és levegőztető műtárgyak összehasonlítása esetére vonatkoznak. Hiszen

amennyiben csupán egyetlen berendezés (pl. egy levegőztető műtárgy) jellemzéséről van szó — az bármilyen típusúi legyen is — úgy mind az OC, mind az ОС-V mennyiségek alkalmasak. (Megjegyezzük, hogy az ОС-V szorzat vonatkoztatható 1 fm kefehosszra, 1 fm csőrácshosszra, vagy 1 m2 csőrácshosszra is.)

e) A fenti alapelveknek megfelelően célszerűnek tartjuk a hivatkozott magyar szabvány idevágó pontjainak felülvizsgálatát és kiegészítését.

f) Tervezési alapadatok céljára (és a szabvány kiegészítésére) hidraulikailag is kedvező mintakeresztmetszeteket kell kialakítani (különböző méretekben) a csatlakozó levegőztető szerkezetekkel együtt, és ezekben kell kimérni az oxigén- és energiafelvételi viszonyokat. A tervező feladata csupán az adott esetben szükséges változat kiválasztása.

g) Fentiek megvalósításához a jövőben végzendő kutatási munka irányát a következőkben lehetne megfogalmazni: a ma már meglevő nagyszámú külföldi és hazai (lehetőleg homogén) mérési adatok egységes módszerekkel történő feldolgozása a levegőztető műtárgyak geometriai viszonyainak figyelembevételével (megjegyezzük, hogy az ilyen irányú munkát a VITUKI IV. Főosztályán már elkezdtük). Továbbmenően a már megépített és a jövőben elkészülő levegőztető műtárgyakon végzett méréseket is fel kell használni a tervezési adatok bővítésére. A főkiviteli berendezéseken kívül laboratóriumi és félüzemi kísérleti műtárgyakat is célszerű alkalmazni különösen a mintakeresztmetszetek kialakítása céljából a hasonlóság-elmélet figyelembevételével. Ilyen irányú vizsgálatok képezhetik a levegőztető berendezések gazdaságos kialakításának és tipizálásának elvileg is helyes megbízható alapjait. A VITUKI IV. Főosztályán és az ÉMKE Vízgazdálkodási Tanszékén a problémakör feltárása és megbízható tervezési alapadatok szolgáltatása érdekében már eddig is nagyszámú kísérletet végeztünk, aminek eredményeit tervezési segédletek formájában fogjuk a közeljövőben feldolgozni.

Horváth Imre

a VITUKI tud. munkatársa

HONG KONG VÍZELLÁTÁSA

Hong Kong csaknem 3 milliónyi lélekszámú város, ma is Nagy- Britannia távolkeleti koronagyarmata. Itt, a Délkínai tenger kikötőjének mind gazdasági, mind politikai szempontból nagy jelentősége van az Egyesült Királyság érdekei szempontjából.

Mi sem jellemzőbb azonban a gyarmatosítók észjárására, minthogy a város történetében 1965 volt az első olyan esztendő, amikor lakossága —> a második világháború után — a napnak mind a 24 órájában folyamatosan kapott központi vezetékes vízszolgáltatást. Rendkívül jellemző, hogy a 3 milliós városban 1963—64-ben volt időszak, amikor a lakosság csupán minden negyedik napon és mindössze négy órán át kapott ivóvizet. E négy órán túl jelentkező ivóvízszükséglet nagyobbára a kezdetleges körülmények között a lakásban tárolt készletből volt kielégíthető.

Néhány évvel ezelőtt számottevő teljesítőképességű vízmű építését kezdték meg, amelynek fokozatos üzembehelyezése révén a város vízellátása napjainkban már erősen javulóban van.

Megfelelő tó vagy folyó híján a vízkészletet viszont úgy kell előteremteni, hogy az aránylag rövid csapadékos periódusban az esővizet felfogják és tárolják. Az új vízműhöz újabban Lanton szigeten egy csaknem 25 millió köbméter térfogatú tárolót építettek, amelyből a város napi 160 ezer köbméter vizet kap. Az itt tárolt vizet tisztítás után egyegy 13 kilométer hosszú párhuzamos tengeralatti vezetéken juttatják el Hong Kongba.

Üjabban egy, a korábbinál nagyobb tároló építését is fontolgatják. Egyik tengeröböl bejáratának elzárása után a sós víz eltávolítását vették tervbe, amelynek helyén 140 ezer köbméter tárolótér keletkezik. E megoldás mintegy 200 százalékkal növelné a Hong Kong-i vízmű tárolókapacitását.

Az egész beruházás megvalósítására évi 100 millió angol fontot irányoznak elő.

Üjabban a tengervíz sótalanítása is szóba került, amelynek hőszükségletét a 3 milliós város házi szeméttömegének elégetése útján kívánják előteremteni.

Az UNESCO IV. Nemzetközi Oceanográfiai Bizottsága halaszthatatlan feladatnak ítéli, hogy 54 tagállama mindent kövessen el a világtengerek és a kisebb tengerek szennyeződésének megakadályozására. E célra külön munkacsoportot is szervezett.

A laikus szemlélő joggal hiszi, hogy az óceánok víztömegét az ember képtelen elszennyezni. Ez elméletileg így is igaz. A gyakorlat azonban egész mást mutat, fgy például az Északi-tenger medrének 54 000 köbkilométernyi víztömege (1 köbkilométer = 1 milliárd köbméterrel, 1 köbméter = 1000 liter). Például 54 000 kilogramm idegen anyagot süllyeszthetünk a tenger vizébe anélkül, hogy a víz 1 literjében az idegen anyagból több mint 1 milliomod gramm szennyező anyag mutatkozna. A valóságban azonban az a helyzet, hogy a szennyező anyagok DDT-t, egyéb vegyianyagokat, nehézfémsókat, és radioaktív anyagokat is tartalmaznak, amelyek nehezen, vagy kémiailag egyáltalán nem bomlanak le és a tengervíz összetételére igen kedvezőtlenül hatnak. A tonhalban például rendszeresen DDT-t mutatnak ki, a Déli-sarki pingvinekben pedig klórozot szénhidrogén maradványait találták. V. O.

144