Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-10-01 / 5. szám
ÖNTŰZÉfEf Népgazdaságunk mechanizmusának hatékonyabbá tétele érdekében megindult átalakítási tevékenység keretén belül mezőgazdaságunk is új helyzetbe kerül. Bárhogy is alakul azonban a népgazdaságon belül az ipari és mezőgazdasági termelés értékének változása, kiinduló helyzetként tény az, hogy iparunk munkájához szükséges alapanyagimport fedezetéhez legkézenfekvőbben a mezőgazdasági termékek exportjából nyerhető devizafedezet teremthet gyorsan alapot. Mezőgazdasági exportunk természeti adottságai megvannak, hiszen a felszabadulás előtt is jelentős mezőgazdasági exporttal rendelkeztünk. Azóta azonban 20 év eltelt és a világpiacon a mezőgazdasági termékek iránti kereslet jelentősen módosulhatott. Népgazdaságunk számára nem közömbös, hogy a hazai igények kielégítésén túl milyen termékeket exportál, milyen biztonsággal és mekkora értékben. Teljes biztonsággal való tervezést csak a hazai igények kielégítésére lehet tervezni, a külkereskedelmi szerződések értéke bizonytalan. Különösen nő bizonytalanságuk a nemzetközi helyzet feszültté válása esetén. Viszonylag biztos szerződések a baráti államok között köthetők. Bármennyire is csábító lehetőséget kínál egy a baráti körön kívüli állammal kötendő szerződés, erre a mezőgazdaság termelési szerkezetének átállítása kockázatos, mert esetleg csupán politikai okokból történő szerződés felbontás az egész értékesítési tervet felboríthatja. Erre a célra csak a pillanatnyi fölöslegek lekötése célszerű. Különösen érvényes ez a mezőgazdaságra, ahol például a gabona-takarmány termelésről a szőlő-gyümölcskertészetre való átállás hosszú időt igényel, igen nagy erőfeszítéseket követel meg és a termények elhelyezésének meghiúsulása esetén a termelési szerkezet újbóli átállítása ismét újból hosszú időt és igen nagy erőfeszítéseket kíván meg. A mezőgazdasági export fokozásának alapja csak a szilárd nemzetközi helyzet és a biztos baráti alapokon nyugvó, hosszú lejáratú gazdasági szerződések rendszere lehet. Magyarország számára a KGST az a gazdasági keret, melyen belül a mezőgazdasági termény-fölöslegeket biztosan elhelyezhetjük és az ipari termelés fokozásához szükséges import alapanyagokat biztosíthatjuk. Ez jelöli meg elsősorban azt a keretet, amelyen belül a mezőgazdasági termelési szerkezet átállítását az értékesebb termelvények felé elvégezhetjük. A tőkés világba irányuló export bármennyire csábító, nem lehet a mezőgazdasági termelés átállításának alapja. Arra célzok ezzel, hogy nem szabad hazánkat úgy elképzelni, hogy a szocializmust úgy fogjuk teljesen kiépíteni, hogy átalakulunk kizárólag a tőkés világnak zöldpaprikát, almát, szőlőt, bort szállító országgá. Ettől függetlenül azonban igaz az, hogy nem közömbös számunkra, hogy a KGST országokon belül búzát vagy almát exportálunk-e? Az is nyilvánvaló, hogy az ehhez szükséges termelési szerkezet átállítást a lehetőségek reális felmérése, a felfejlesztéshez szükséges idő figyelembevételével, az értékesítési, sok esetben a feldolgozó szervezet egyidejű kiépítésével lehet megvalósítani. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság a népgazdaságon belül ráháruló feladatot elláthassa, módosítani kell a 30—40 évvel ezelőtt kialakult növénytermelési vetésszerkezetet. Jelentős többlettermékérték csak úgy lesz biztosítható. Kérdés, hogy kell-e ezzel már most foglalkozni, hiszen a nyugaton ma használt agrotechnikai eljárásokkal (nagy műtrágyaadagok, korszerű növényápolás, új vetőmagok alkalmazása stb.) a magyarországinál kedvezőtlenebb éghajlatú országok is nagyobb terméseredményeket érnek el. Egyértelmű állásfoglalásom az, hogy kell, mint ahogy kormányzatunk néhány évvel ezelőtt helyesen indította el a szőlő és gyümölcs telepítési akciót, ugyanezek rekonstrukcióját, valamint a talajvédelmi munkákat és területen belüli vízrendezési munkákat. Utolsó állításom indokolására egy néhány évvel ezelőtt francia nyelven megjelent cikkre hi vatkozom, melyben a szerző (A. Darrot) ENSZ adatok alapján ad tájékoztatást arról, hogy a Föld lakossága 2000-re eléri az 5 milliárdot, az 1959-ben 1 főre eső művelt szántóterület 0,6 hektárról 0,25-re csökken. Az emberiség ellátása szempontjából ez azt jelenti, hogy a mai ellátottsági színvonal fenntartása érdekében a mezőgazdaságnak a jelenlegi termékek mennyiségének több mint kétszeresét kell megtermelni. Ehhez a fejlesztéshez csak 35 év áll az emberiségnek rendelkezésére. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az elkövetkezendő évtizedek alatt nem nagyon kell félni a mezőgazdasági termelvények értékesíthetetlenségétől. Vevő lesz, csak legyen mit eladni. Persze aki szebbet és értékesebbet fog vinni a piacra, az nagyobb haszonnal mehet haza. Az értékesebb termelvények előállításához hosszú idő szükséges és meg kell állapítanunk, hogy az előkészületekben Franciaország, Olaszország, de Bulgária mögött is le vagyunk maradva. Sajnálatos tény, hogy bár az éghajlati és egyéb természeti adottságaink módot adnak rá, nem tudtuk a zöldség, gyümölcs, szőlő exportot 145
