Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-02-01 / 1. szám

6. ábra. Korszerű istálló 100 férő­hellyel, nagy hi­­giénai fegyelmet követel, melyhez" vezetékes vízellá­tás szükséges 45 német keménységi fokon fe­lül, az állatoknál emésztési za­varokat okoznak. A külföldi szakirodalom szerint a 300 g/1 nátriumot és magnéziumot tar­talmazó itatóvizek már gyak­ran az állatok elhullását idézik elő. Az erősen vasas és mangá­­nos vizek (3—5 mg/1) az itató­víznek kellemetlen fémes ízt kölcsönöznek, amely miatt az állatok vonakodva fogyasztják, szintén emésztési zavarokat okoznak. A nagyobb mennyisé­gű ólom, réz és cink sók, ame­lyek nagyrésze ipari szennyvíz formájában kerülhet a vízfo­lyásokba, súlyos ártalmakat okoznak. Az itatóvizek „nyomelem” tartalma is nagyon lényeges. A szükséges „nyomelem” tarta­lomtól eltérő akár több, akár kevesebb összetételű itatóvíz károsan érezteti hatását. A jódhiány endémiás golyva keletkezéséhez, a fluorhiány fog- és csontmegbetegedések­hez vezet. A nyomelemek kö­zül a vas, mangán, réz és ko­­bald igen lényeges az állati szervezet helyes -fejlődésénél. A vas-, mangán- és a kobald­­hiány a csontrendszer csökkent fejlődését, izomgyengeséget, vetéléseket, életképtelen mag­zatok ellését, gyengén fejlett tőgyet okoz, amely csökkent tej hozammal jár. Bakteriológiailag az állatitató víznek ivóvíz minőségű víznek kell lennie. A mindennapi élet számos példája igazolta, hogy az emberi egészségre káros baktériumok az állatvilágban is hasonló súlyos megbetegedése­ket, járványokat idéznek elő. A bakteriológiai szempontból fer­tőzött víz hasonló járványokat közvetít az állatoknál is, mint az embereknél. Megdőlt az a régi hiedelem, amely szerint a nem bűzös vizek állatitatási cé­lokra minden további nélkül használhatók. A gyakorlatban megfigyelt járványok alapján rögzíthető, hogy a fertőzött vizekre az ál­latok is közel úgy reagálnak, mint az ember. A leggyakoribb itatóvíz terjesztette járványok a paratifusz, a lépfene, a tbc és a bélparaziták. A coli szero­­típusú törzsei (0,8, 0,9, 0,41, 0,101) állatpatogén szempont­ból igen veszélyesek. Az irodalmi adatok szerint az itatóvizekben elszaporodott al­gák következtében az állatok­nál bénulásos, hasmenéses megbetegedések léptek fel. Sú­lyosabb megbetegedések esetén az állatok elhullottak az algák toxlnjai által okozott mérgezés miatt. Az itatóvizek, tisztántartó vi­zek szennyeződése révén kelet­kezett állatmegbetegedések, a bélhurutok, bendőrothadás, ál­talános szepszis, tőgy-gyulladás keletkezését a hiányos csator­názásra, illetve az itatóvíz be­szerzés védőterületének hiá­nyára vezetik vissza. A mező­­gazdasági üzemek, majorok csatornázása és szennyvíz tisz­títása terén nálunk még alig történt valami. Fokozza a veszélyt, hogy a nagyüzemi állattartás esetén az állat járvány ok okozta ártalom és kártétel a koncentrálás kö­vetkeztében lényegesen na­gyobb és veszélyesebb, mint az egyedi állattartásnál volt. A mezőgazdasági üzemek víz­ellátásánál az ivóvíz minőségű víz biztosítása az állatok egész-7. ábra. Tatabányai tejüzem, automata üvegmosója és palackozója 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom