Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
Folyószabályozási eredményeink és gondjaink A tervszerű vízgazdálkodást ma már világszerte a mezőgazdasági és ipari fejlődés egyik alapjának tekintik. A vízgazdálkodás helyes megszervezésének viszont elsőrendű alapfeltétele a felszíni vizek, patakok, folyók, tavak szabályozása. A folyószabályozásra a vízgazdálkodás keretén belül az árvízkárok megakadályozása és a vízkészletek hasznosítása céljából egyaránt szükség van. Hazai viszonylatban az első cél elérése, vagyis a korábban kiépített árvízvédelmi töltések fennmaradása és az árvízvédekezés lehetősége csak abban az esetben biztosítható, ha a töltések közé fogott folyómedreket olyan állapotba hozzuk — illetve olyan állapotban tartjuk —, hogy azokban a felülről érkező víz, hordalék és jég akadálytalanul levonulhasson, a partszakadások pedig ne veszélyeztessék alámosással az árvízvédelmi műveket. A második cél — a vízkészletek hasznosítása — ugyancsak szükségessé teszi a folyómedrek szabályozását, főleg a medervándorlások megakadályozását, mert ellenkező esetben lehetetlenné válik a nagy költséggel épített vízkivételi, illetve vízbebocsátó művek további működése. Hajózható folyóinkon a szabályozás célja a medervándorlás megszüntetése mellett a megfelelő vonalozású, szélességű és mélységű hajóút kialakítása, illetve fenntartása. A folyószabályozásnak az előbbiekben röviden vázolt fontos vízgazdálkodási szerepe indokolttá, sőt szükségessé teszi, hogy a harmadik ötéves terv kezdetén visszatekintsünk a háború befejezése óta eltelt két évtized alatt elért eredményekre és megvizsgáljuk a szakágazat jelenlegi helyzetét, valamint az előttünk álló feladatok sikeres végrehajtásának feltételeit. A felszabadulás óta végzett munkál jellemző fontosabb számadatok A második világháború időszakában egyre csökkent a folyószabályozási művek fejlesztésének, sőt utóbb a legszükségesebb mértékű fenntartási munkáknak lehetősége is. Ennek a hátrányos helyzetnek betetőzéseként 1944—1945-ben a visszavonuló német csapatok elhurcolták vagy elpusztították legfontosabb folyószabályozási munkaeszközeinket, elsüllyesztették vízi jármű veinket és kotróinkat. Ilyen körülmények között a folyószabályozás terén — mint minden egyéb munkaterületen — a felszabadulás utáni első évek legfontosabb feladatát az újjáépítés és a további folyamatos munkavégzés lehetőségeinek biztosítása képezte. A folyamszabályozási szakágazat munkájának jellemzésére leggyakrabban használt mérőszámokat vizsgálva, a felszabadulás idején fennálló és a jelenlegi helyzet összehasonlítására a következő adatok szolgálhatnak. A felszabadulás idején a folyamszabályozási szakágazat kezelésébe tartozó folyószakaszok hossza kereken 2400 km, ebből a szabályozási művekkel rögzített folyószakaszok hossza mintegy 560 km volt; a folyószabályozási művekbe beépített kőanyag mennyisége 6,8 millió m3-t, a rőzseanyagé 0,9 millió m3-t tett ki. Az elmúlt 20 évben — 1965. év végéig — a szabályozott (bár egyes helyeken még kiegészítő munkákat igénylő) folyószakaszok hossza 830 km-re, a beépített kőanyag mennyisége kb. 10 millió m'!-re, a rőzseanyagé több mint 1,5 millió m3-re emelkedett. A folyószabályozás legfontosabb építőanyagából, a vízépítési terméskőből tehát 20 év alatt 3 millió m3-t meghaladó mennyiséget építettünk be szabályozási műveinkbe, vagyis a jelenlegi művek összes kőanyagának több mint 30%-át. A beépített terméskőmennyiség 20 évi átlaga tehát 150— 160 ezer m3/év. Persze a számok önmagukban csak a munkavolumenről adhatnak tájékoztatást és legfeljebb azt érzékeltethetik, hogy ilyen mennyiségű építőanyagnak beszerzéséhez, helyszínre szállításához és beépítéséhez megfelelő szakszemélyzetre van szükség, mely gondoskodni tud a megfelelő tervek elkészítéséről és a tervek végrehajtásához szükséges gondos szervezési és építési tevékenység ellátásáról, illetve szakmai irányításáról. A számadatok azonban nem mutathatják sem az ezzel járó gondokat, nehézségeket, sem pedig az egyes folyókon végrehajtott munkákkal elérni kívánt konkrét szabályozási célokat és az elért eredményeket, így ezekről a következőkben adunk rövid ismertetést és értékelést. Folyószabályozási céljaink és eddigi eredményeink A folyamszabályozási szakágazat irányító munkájában az első gond már a rendelkezésre álló költségkeretek szétosztásánál jelentkezik. Anyagi lehetőségeink korlátozottak, a folyószabályozási igények viszont nagy számban és sok helyről jelentkeznek. Így nem egyszerű feladat a munkába veendő folyók, vagy folyószakaszok fontossági sorrendjének megállapítása; hiszen pl. kétségtelenül legnagyobb folyónk a Duna, de vízrendszerében lényegesen kisebb az árvizekkel veszélyeztetett területek nagysága, mint a Tisza és mellékfolyói mentén. A hajózás igényei szempontjából már fordított a helyzet, viszont pl. az öntözés területi adottságai és igényei megint a Tiszavölgy felé terelik a figyelmet. Ilven körülmények között szó sem lehet arról, hogy valamilyen sorrend alapján egy-egy tervidőszakban egy-egy folyónk teljes szabályozását végezzük el — ez egyébként szakszempontból sem 1. ábra. Terméskő-sarkantyú 114
