Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
lenne megoldható —, hanem arra törekszünk, hogy az időszerű szabályozási igények közül a legfontosabbakat úgy elégítsük ki, hogy az elvégzett munka szervesen beilleszkedjen a korábbi szabályozás rendjébe és egyúttal a folyóra (folyószakaszra) megállapított fejlesztési tervbe is. Az igényeknek és a lehetőségeknek az előbbiekben vázolt állandó egybevetésével megállapított szabályozási célok és a 20 év alatt elért eredmények röviden a következőkben foglalhatók össze. A Dunán, mint Európa egyik fontos nemzetközi víziútján. legfőbb céljaink közé tartozik a Dunabizottság által megállapított hajóútméretek biztosítása, ezzel együtt pedig a jeges árvízveszély szempontjából kritikus folyamszakaszok szabályozása. Dunai szabályozási tevékenységünk eredményeként megállapíthatjuk, hogy a magyar Duna-szakasz hajózási viszonyai a múlthoz képest lényegesen javultak és többször volt példa arra, hogy az őszi kisvizek időszakában a jugoszláv és román folyamszakaszon egyes helyeken a hajóforgalmat le kellett állítani ugyanakkor, amikor még nálunk 20 dm-nél kisebb gázlómélység sehol sem fordult elő és így a magyar Dunán a víziszállítások folyamatossága biztosítva volt. Az eredmények ellenére a Budapest feletti folyamszakaszon — különösen a 142 km hosszú magyar—csehszlovák közös kezelésben levő határszakaszon — még sok a tennivaló ahhoz, hogy az előírt 25 dm-es minimális gázlómélységet a dunabizottsági hajózási kisvízszintnél — az ún. DB víznél — is mindenkor biztosítani tudjuk. A jeges árvízveszély leküzdése érdekében végzett munkák eredményeként könyvelhetjük el, hogy az 1956. évi jeges árvíznél szerzett tapasztalatok felhasználásával anyagi lehetőségeinkhez képest fokozottabb mértékben végeztük és végezzük Dunaföldvár és a déli országhatár között a jégveszély szempontjából legkényesebb folyamszakaszok szabályozását. Az eredmények közé tartozik az is, hogy 1960—1962. években a jugoszláv vízügyi szervekkel közösen elkészítettük a Dunaföldvár—Vukovár közötti 227 km hosszú közösérdekű Duna-szakasz általános szabályozási tervét, mely azóta mindkét fél szabályozási munkájának alapját képezi. — Itt kell megjegyeznünk, hogy eddig végzett szabályozási munkáink eredményei nélkül nem vezettek volna sikerre az utóbbi években rendszeresen végzett jégrombolási munkák sem, hiszen a feltört jégtömegek levonulását csak szabályozott mederben lehet biztosítani. Különösen az 1966 január—februári jeges időszak tapasztalatai igazolták az eddigi szabályozási munkák eredményességét, de egyúttal rámutattak a további szabályozás szükségessé gére is. A Tiszán — mely a Tiszafüred alatti szakaszon az év nagy részében már azelőtt is hajózható volt — a tiszalöki vízlépcsőnek 1954. évben történt üzembehelyezése óta a duzzasztómű felett mintegy 80 km hosszú folyószakasz is teljes értékű hajóútként áll rendelkezésre. A Tiszalök—Tiszafüred közötti folyószakasz azonban számos rossz gázlója miatt valósággal két különálló — a Tiszalök feletti és a Tiszafüred alatti — víziútra osztotta a folyót. Ezért az utóbbi években igyekeztünk fokozni a gázlórendezések ütemét — bár meg kell] mondanunk, hogy a dunai munkákhoz képest szerény keretek között — és az eddigi munkák lényegesen javították is a hajózási lehetőségeket. Sajnos, a viziszállítások terén hosszú idő óta mutatkozó pangás olyan mértékű, hogy komoly hajóforgalmunk csak a Dunán van, az összes többi folyóinkra a viziúti áruszállításnak alig néhány %-a jut, így pl. a Tiszán is csaknem kizárólag a VIZIG-ék kőszállításai teszik ki az egész forgalmat. Egyébként a Tiszán és a kisebb mellékfolyókon elsősorban ott végeztünk szabályozási — főleg partvédőmű építési — munkát, ahol a szakadó partok árvízvédelmi töltéseket, utakat, vasutakat vagy községi belsőségeket veszélyeztettek. — A Tisza magyar-szovjet határszakaszának, továbbá a Sajó és a Hernád magyar-csehszlovák határszakaszának szabályozását közösen készített, illetve egyeztetett tervek alapján végezzük. A Dráván a korábban épült partvédőművek fenntartási munkáin kívül a drávaszabolcsi országhatár felett mintegy 10 km hosszú folvószakasz rendezését végeztük (kis részben még végezzük) a jugoszláv Féllel közösen készített szabályozási tervek alapján. Ugyancsak hosszabb összefüggő folyószakaszok szabályozását végeztük el közös tervek alapján a Mura folyón, a letenyei és a murakeresztúri hidak környezetében. Ezek a szabályozott szakaszok képezik majd a két folyó általános szabályozásának kiindulási alapjait. Az általános szabályozási tervet természetesen összhangba kell majd hozni a Mura—Dráva vízerőhasznosításnak a legutóbbi időben napirendre került tervezésével. Az előbbiektől némileg eltérő, de ugyancsak kiemelkedő fontosságú szakágazati feladat a Balaton és az utóbbi években a Velencei tó szabályozása. A sokféle igény kielégítése (üdülés, fürdőzés, hajózás, halászat, parti települések biztonsága stb.) komoly gondot okoz mind a partvédőművek építésénél, mind a vízszintszabályozásnál. A Balaton közel 200 km hosszú partvonala mentén eddig kiépített partvédőművek összes hossza meghaladja az 50 km-t, melyből a 20 év alatti növekedés több mint 30 km. A Velencei tó partjainak rendezése a legutóbbi időben kezdődött meg. A szabályozási tevékenységhez tartozó egyéb feladatok A folyószabályozási művek bármilyen gondos kiépítése esetén is a szakágazat egyik legfontosabb feladatát képezi a meglevő művek épségét és jó működését biztosító rendszeres fenntartási és felújítási munka. Pénzügyi lehetőségeink ezen a téren a felszabadulás óta lényegesen javultak — évi kőanyagfelhasználásunk tekintélyes részét erre a munkára fordítjuk — de a hosszúidejű tapasztalat szerint szükségesnek tartott igényeink ki-2. ábra. Terméskő-sarkantyú feliszapoló hatása 115
