Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
tak ún. vízleadási feladatok. A kimerült vízkészletek intézményes pótlására a tiszántúli öntözőrendszerek — a tervidőszak közepén — együttműködő vízrendszerré váltak. A leadási kötelezettségen csak — a II. Tiszai Vízlépcső kiépítése után — a Nagykunsági öntözőrendszer megépítése jelent számottevő változást. A Körös-völgyi vízleadások az alábbiak szerint alakultak: 1954. év 1961—62. évek 1963—64. évek 1965. évtől Tisza II. teljes üzembelépése után (1980 táján) 12 m3/s Az öntözővíz ellátás helyzetét a kiszolgálás ideje szempontjából vizsgálva megállapítható, hogy kellő időben kapták meg az öntözővizet a termelő gazdaságok. Az eredmény érzékeltetéséhez tartozik, hogy — a mértékadónak vehető 1964. évben — 945 km hosszú vízvezető csatornahálózaton, 117 db vízkormányzó műtárgy kezelésével összesen 609 db termelői vízkivételen kellett a vizet szolgáltatni. Az igen gyakran határozatlan, rosszul fogalmazott vízigények adta körülményeket nehezítette, hogy az évenként öntözött területeknek csak kis százaléka volt gravitációs vízellátású, vagyis mindenképpen helyhezkötött. Ez elsősorban az esőztető öntözés töretlen ívelésű fejlődésének tudható be. Lásd az 1961—64. évi és a Tiszalöki Öntözőrendszerben üzemelt öntözőtelepek üzemelési módonkénti százalékos megoszlását, az alábbiak szerint: 10 m3/s 13—16 m3/s 19 m3/s 24 m3/s Sorszám Üzemelési mód Megoszlás évenként az összes öntözött területek %-ában 1961 1962 1963 1964 1. VÍZIG üzem gravitációs 19 15 18 17 2. VÍZIG üzem szivattyús 8 11 6 3 3. Termelői üzem szivattyús 37 35 26 19 4. Termelői hordozható üzem esőztető ö. berend. 36 39 50 55 5. Termelői üzem a. c. esőztető 6 A fentiekhez járul, hogy az éjszakai öntözések aránya — túlzott becslések szerint is — legfeljebb 4—5%-ra tehető. Az öntözővíz minőségét a területen kitermelt sós hévizek (Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Debrecen stb.) szennyezik legjelentősebben, melyre jellemző, hogy naponta összesen 80 tonna só „kitermelés” mellett 60 tonna nyáron is belekerül az öntözővizet szállító csatornahálózatba. Ez a helyzet a Kösely—Alsókadarcs és Hortobágy—Berettyó vízfolyásokon a megengedettnél jóval nagyobb sókoncentrációt és magas Na %-ot eredményez, egészen Mezőtúrig. A tárgyidőszakban védekezésül megszülettek a részletes vízvizsgálati eredmények és a leválasztás módszereinek tervei (sósvíztározók). Az öntözővíz ellátás mennyiségi, idő és minőség szempontból történő vizsgálata végeredményben azt a korábban leszűrt tapasztalatot hozta, hogy a nagyütemű területi fejlesztés mellett elmaradt az üzemi megalapozottság. Mind a vízkiszolgálás technológiája (vízadagolás-vízmérés) mind a telepeken belüli vízhasználat minőségének fokozása (kellő mennyiségben és kellő időben öntözni) egyre inkább sürgető és alapvetően fontos követelmény. 2. Vízkészlet — vízfelhasználás Az 1965. évi vízmérleg készítésekor teljes bizonyossággal kitűnt, hogy a további nagyütemű öntözőtelep építést (évi 12—18 000 kh) a pénzügyi akadályokon kívül elsősorban a vízhiány teszi lehetetlenné. A megyét érintő 1965. évi és az — újabb vízkészletet biztosító víztározók üzembelépésével figyelembevett — 1970. évi vízkészletet és a vízfelhasználás tervezett helyzetét a túloldali összefoglaló táblázat mutatja be (a július augusztus csúcsidei időszakra vonatkozóan). Az 1965. évi adatok a vízszétosztási tervben figyelembe vett és a tárgyévre bejelentett igények alapján lettek kidolgozva. Itt is megjegyzem, hogy a vízszükséglet — vízkészlet fenti egyenlege csak a csökkentett mértékű fejlesztés esetén áll fenn. Előfordulhat és várható, hogy a biztosított tiszai vízkészlet nem fog 85%-os valószínűséggel rendelkezésre állni, tehát vízkorlátozásokra az öt évenkéntinél gyakrabban lehet számítani az elkövetkezendő években. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a biztosított vízkészlet 1970-ig a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság részére 61,64 m 3/s, melyből Iiajdú-Bihar 33,58 m3/s, Szabolcs-Szatmár, Békés, Borsod és Szolnok megyék 4,06 m3/s arányban részesülnek, míg a vízleadás 24 000 m3/s. A megye számára biztosított 1965. és 1970. évi vízkészlet vízforrásonkénti összesítését a következő oldalon levő táblázat mutatja. A helyi vizekre — főképpen a mélyvezetésű csatornákban tavasszal tárolt vizekre — támaszkodó öntözések a kis vízkészlet miatt bizonytalanok. A medertározások, a talajvízszint megemelése és a belvíz levezetési érdekek sérelme nélkül nehezen megoldhatók. Idetartoznak az üzemi, helyi ún. kisvíztározók, melyeknél általános tapasztalat, hogy csak nagyon jól szervezett körülmények és a természet adta kedvező sajátságok között valósíthatók meg gazdaságosan és a várható eredménnyel arányban állóan. Tekintettel arra, hogy egyetlen vízjogilag engedélyezett ilyen kisvíztározó sincs a területen, bővebb tapasztalatot leszűrni nem lehet. A helyi víznyerési lehetőségek feltárása és kihasználása tekintetében az eseten-108
