Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-04-01 / 2. szám
8 ábra. Melegházak, melyeket a tótkomlóst (Békés megye) hévíz füt 9. ábra. Paprika- és paradicsom-„mező” a tótkomlósi melegházakban A kutak túlnyomó része ugyanis túlfolyó vizű, melyet, ha az idény végén lezárnak, csak a lehűlt vízoszlop szivattyúval vagy kompreszszorral való eltávolításával lehet a legtöbb esetben ismét termelésbe hozni. Ott, ahol zárt fürdők vannak, természetesen nem lehet a kutak termelését bizonyos évszakokban szüneteltetni. Arra kell tehát törekedni, hogy hévizeinknek olyan kihasználásáról gondoskodjunk, amelynél a bennük rejlő hőenergiának és gyógytényezőknek igénybevétele ne csak az év egy rövidebb szakaszára, hanem lehetőleg egész évben biztosítva legyen. Természetesen az ilyen komplex hasznosításnak a lehetősége csak a kutak egy részénél, elsősorban a városok területén lévőknél van meg, másik részénél, amelyek a településektől távol vanak, a hasznosító objektumoknak és a járulékainak beruházási költségei olyan magasak, hogy legfeljebb csak a mezőgazdasági célra való, tehát egylépcsős felhasználás jöhet szóba. Ilyen a helyzet főképp a meddő olaj és gázkutató fúrásoknál, melyek helyét geofizikai mérések alapján jelölték ki. Értékesítési lehetőséget biztosít a gáztartalom, továbbá a gyógyvíz palackozása, azonkívül a vízben oldott sók, valamint ásványi elemek lepárlással való kitermelése is. Igen jól lehet használni a 60 C°-nál melegebb hévizet városokban, sűrűn lakott településeken, ahol a forró vizet az esetleges gáz leválasztása után első lépcsőként középületek, lakások fűtésére, második lépcsőként pedig a túlnyomóan fürdőszobás lakások háztartási melegvíz szükségletének ellátására lehet felhasználni. Különösen olyan városokban, ahol az ipartelepítés és fejlesztés következtében nagyobb lakóháztömbök és melegvízigényes ipari létesítmények épülnek, használhatják jól ki a hévizet. Még előnyösebb, ahol második lépcsőként primőrkertészet céljára lehet a hőenergia egy részét levenni, s harmadiknak maradhat a háztartási vagy a fürdési, uszodai célra való felhasználás. A 40—60 C°-os hévizek hasznosítására ugyancsak ez a két utóbbi lépcső jöhet leginkább szóba hazai viszonyaink között. Helyes tehát, ha a perspektivikus telepítési tervek készítésénél a kommunális szükségletek kielégítésére figyelembe veszik a hévízfeltárási lehetőségeket, a kertészeti telepek helyének kijelölésénél pedig a különleges helyi viszonyok következtében ki nem használható, már feltárt hévizeket. Bélteky Lajos tud. osztályvezető, VITUKI KÖNYVISMERTETÉS Nagyobb műszaki könyvesboltjainkban már kapható a „Jahrbuch der Schiffahrt” (hajóközlekedési évkönyv) 1965. évi kötete. Az NDK-beli Transpress kiadónál megjelent 170 oldalas, vászonkötésű albumot kereken 200 ábra díszíti. A számos cikk közül bennünket különösen érintő a hajózócsatornákkal foglalkozó, valamint a halászat legújabb módszereit ismertető. Nagyobb fejezet foglalkozik az NDK belvízi hajózásának fejlődésével, s részletesen ismerteti a kötet a világ első „személy-tengeralattjáróját” is. Új módszer a tengervíz sótalanítására A Horyzonty Techniki c. lengyel lap hírt ad Dr. G. G. Havens találmányáról, amely a tengervíz sótalanítására szolgál. Ennek az egyszerű, olcsó és nagytermelékenységű berendezésnek az alapvető eleme egy porózus üvegrostból készült cső. amely belülről módosított acetcellulóz réteggel van kibélelve. A szóbanforgó anyag a tiszta vizet átengedi, de ugyanakkor meggátolja az oldott sók áthatolását. Ily módon a sótól mentes tiszta víz áthatol a membránon és a porózus csövön, míg az oldott sók tovább haladnak a csőben és szennyvíz formájában elvezetésre kerülnek. A kísérleti berendezés napi kapacitása 1100—1400 liter tiszta víz. A víznek a csöveken keresztül történő átnyomásához szükséges energiameny iség 5 kWh/1000 liter, tehát nem számottevő. Mindent egybevetve, a berendezés felépítésének és üzembentartásának költségei jóval kisebbek, mint a tengervíz sótalanítására eddig használt módszereké. Dr papp Sámuel 64
