Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-04-01 / 2. szám
4. ábra. Sókiválás a bogácsi (Borsod megye) strand hévízkútján 200, az olaj- és gázkutató fúrásokból pedig több ezer áll a hidrogeológusok rendelkezésére. A fúrási szelvényeket vízföldtani tájegységenként dolgoztam fel olymódon, hogy 500 m-es mélységszakaszonként megállapítottam a porózus víztartók összes vastagságát, majd a tájegység nagyságát figyelembe véve kiszámítottam a porózus víztartók összes térfogatát köbkilométerben. A számítást csak az 500—2000 m közötti mélységekre végeztem el, egyrészt mivel 35 C°nál melegebb hévízfeltárás szempontjából csak az 500 m-t meghaladó mélységű porózus víztartók jöhetnek szóba, mésrészt a porózus képződmény alsó határát eddig legmélyebben 2000 m-ben állapították meg hazánkban (5. ábra). A porózus víztartók 500 m-es mélységszakaszaira megállapított összes vastagságát és tájegységenkénti kiterjedését figyelembe véve, az 500 m-nél mélyebben települt ipari jelentőségű porózus víztartók térfogata országrészenként és összesítve km3-ben a következő: 500—1000 m 1000—1500 m 1500—20000 m mélységben km;5 Dunántúl Duna— Tiszaköze 1678 551 172 ÉK-i része 1672 714 192 Tiszántúl 2236 716 531 Összesen 5586 1981 895 vagyis 500— összesen-2000 m mélységben 8462 25 %-os átlagos hézagtérfogattal számolva a természetes vízkészlet a kötött vízzel együtt 2115 km:i. A hazai kutatók a hézagtérfogatnak 20—25 %-át tekintik kitermelhetőnek, tehát 20 %-kal számolva a kitermelhető, tehát produktív vízkészlet 423 km:i-nek adódik. Ez a számítás — mint már az előzőekben is szó volt róla — csak az üledékes porózus víztartóira vonatkozik, a repedékes, karsztos víztartókra azonban nem terjed ki. Ezekből a víztartókból 500 m-nél nagyobb mélységből jelenleg 142 db kúttal kb. 89 m:i hévizet termelnek ki percenként, mely éves viszonylatban 0,0468 km3-t tesz ki, tehát a természetes vízkészletnek csak valamivel több mint egy tízezrelékét. 4. HEVÍZHASZNOSlTASOK Természeti kincseink között a hévizes kutak, a különböző felhasználási lehetőségeket figyelembe véve, igen nagy értéket képviselnek a népgazdaság számára. Ha azonban a hasznosítás jelenlegi helyzetét vizsgáljuk, az egyáltalában nem mondható kielégítőnek. Következik ez mindjárt abból, hogy a kutak több mint kétharmadának a vizét elsősorban szabadtéri fürdőmedencék és zárt fürdők hévízzel való ellátására használják fel. Megjegyzendő, hogy strandfürdő céljára számos községben a 26—34 C° hőmérsékletű vizet is felhasználják. Természetesen ezek között több olyan kút van, amelyek vizét a fürdésen kívül fűtésre is hasznosítják, de még ezeknél sem éri el a hasznosítási tényező a 15 %-ot s a hiányzó 85 %-os idő, víz és hőenergia pazarlásként jelentkezik, mert ezalatt a kutak vize teljesen kihasználatlanul folyik a recipiensbe. 6. ábra. Az igali (Somogy megye) strand (Meddő olajkutató fúrásból 76 C°-os víz táplálja) 7. ábra. A hévíz kihasználatlanul elfolyik 63
