Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-04-01 / 2. szám
10 millióval többet, mint a korábbi években. Űj tisztítóberendezést helyezett üzembe a Tiszamenti Vegyiművek, a Szőnyi és Almásfüzitői Olajfinomító, a Dorogi Szénfeldolgozó, valamint a Diósgyőri Papírgyár. E beruházások önmagukban is kétségtelenül fontos állomásai a fejlődésnek, de természetes vizeink szennyezettségén egyelőre vajmi keveset változtatnak. E kérdésben fokozott szigorral kell alkalmazni a vonatkozó rendelkezések betartását. Az ártalmas szennyvizek korszerű tisztításában mihamarabb nagyot kell előre lépnünk. A vizek elszennyeződésének megakadályozása még nagyobb beruházás árán is jobban megfelel a helyesen értelmezett takarékossági követelményeknek, mintha a befejezett tények ódiumát vállalva a teljes elszennyeződés után egyszerre kell majd e súlyos ártalom ellen fellépnünk. E téren tehát feltétlenül jóelőre, az előttünk járók kárán okulva kellene hasznosítanunk a nagy ipari országok súlyos tapasztalatait. A helyi kis víztárolók építésére egyre több igény jelentkezik. Eddig, főként a Dunántúlon, a Mátra- és a Bükk-hegység községeiben 32 kis és közepes tároló épült mintegy 16 millió köbméter befogadóképességgel. Az öntözött terület 1964-ben 130 ezer holddal növekedett és országszerte elérte a 480 ezer holdat. Befejezték a Nyugati Főcsatorna első szakaszának építését, munkában van a kiskunsági öntözőrendszer építése, üzembelépett a kalocsai és balatonaligai nagynyomású, automatikus esőztető nyomásközpont. A dunaújvárosi és a nagyhegyesi öntözőfürt építése folyamatban van. A halastavak területe 3100 holddal növekedett és az egész országban már a 40 ezer holdat is megközelíti. A falusi lakosság vízellátásáról 1964-ben 7,6 millió hold területen már 158 vízgazdálkodási társulat és 153 vízműtársulat gondoskodott. A talajvédelmi társulatok munkája nyomán 41 ezer holdon csökkent a talajerózió. Tovább folytatódott a dunamenti védtöltés, a Zagyva és a Marcal védtöltésének építése, de — főként a Budapest alatti szakaszon — az árvízvédelem és a szabályozási munka üteme még mindig nem kielégítő. A vízügyi szolgálat gépi felszerelése kedvező, a földmunka 86 százalékban gépesítve van és e gépek kihasználásfoka szintén igen kedvező. Az OVF apparátusa a gépesítés folytán könnyen és gyorsan mozgósítható. Ez magyarázza, hogy bár a múlt évi tiszai árvíz számos szakaszon minden eddigi maximumot meghaladott, a vízügyi szolgálat minden más minisztérium szállító és gépkapacitásának igénybevétele nélkül is megbirkózott a védelmi feladatokkal. Ez évi feladataink 1964-hez viszonyítva kisebbek. Vízgazdálkodási feladatokra a mezőgazdaságban, az iparban, a vízellátás, csatornázás, öntözés és az árvíz elleni védekezés céljára — tehát egész népgazdaságunk széles arcvonalán összesen 3 milliárd forintot használunk fel, amely összeg az előző évihez képest mintegy 22 százalék csökkenésnek felel meg. Vízügyi beruházásaink ez évi csökkenése azzal van összefüggésben, hogy népgazdaságunk a termelés és felhasználás közötti egyensúly megteremtését és ezzel a beruházási tervek túlfeszítettségének fellazítását, a gazdálkodás hatásfokának emelését, a meglévő termelő kapacitások jobb kihasználását tűzte ki fő feladatául. Második ötéves tervünket azonban az ez évi előirányzat csökkentése ellenére is túlteljesítjük. Beszédesen igazolja ezt, hogy a második ötéves tervben a különböző vízgazdálkodási ágazatok fejlesztésére és meglévő létesítményeink felújítására előirányzott 13 milliárd helyett 1965-ben, tehát a második ötéves terv időszakának befej eztéig 15 milliárdot használunk fel. A vízellátási és csatornázási beruházások eredetileg tervezett 1,6 milliárd forint előirányzatával szemben a lakosság közműves vízellátására és a városok csatornahálózatának fejlesztésére 2,5 milliárd forintot használunk fel. Ennek eredményeként a lakosság közműves vízellátottsága a második ötéves terv időszakában 35 százalékról, 42 százalékra növekszik. Figyelmet érdemlő eredményt értünk el a korábban különösképpen elhanyagolt falu vízellátásában. Ma már ugyanis a közkutak helyett a falvakban is rendre a közműves vízellátás kerül előtérbe. A falusi lakosság közműves vízellátottsága az utóbbi öt esztendő során 8 százalékról 14 százalékra emelkedett. A felszabadulás óta eltelt húsz esztendő fejlődési üteme tehát ezen a területen is igen gyors volt, a közműves ellátás nehéz örökségeként kapott elmaradottságot azonban ennek ellenére sem sikerült teljes mértékben kiküszöbölnünk. A lakosság vízellátásának javítására további határozott lépéseket teszünk. Arra törekszünk, hogy a nagyobb vízigényű ipartelepek külön saját vízmüvet építsenek vagy megfelelő mértékben járuljanak hozzá a helyi vízmű bővítéséhez. A városi vízművekből terven felül elvont ipari vízre pedig büntető tarifát vezetünk be, amely az ipari üzemeket feltehetően takarékosabb gazdálkodásra serkenti majd. Vincze Oszkár 58
