Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965-04-01 / 2. szám

MÉLYSÉGI 1. ELŐZMÉNYEK Hazánk lakosságának ásvány- és hévízzel való ellátottsága nemcsak a környező államokhoz képest, hanem európai viszonylatban is igen jónak mondható. Ez annak a szerencsés termé­szeti adottságnak köszönhető, hogy az ország tekintélyes részét képező alföldi medence föld­tani szerkezete és felépítése a hévízfeltárás szempontjából igen kedvező. Zsigmondy Vilmos bányamérnök (1821—1888) volt az első, aki ezt a helyzetet felismerte, s az első sikeres mély­fúrásokat lemélyítette. Harkány fürdő területen az 1866. évben vég­zett 38 m mélységű fúrás után a Margitsziget felső végén leményített 118 m-es fúrás követ­kezett. Az előbbi percenként 10 500 liter 43,8 C°-os, az utóbbi pedig, percenként 1600 liter 61,2 C° hőmérsékletű vizet tárt fel. Ezek után a kismélységű eredményes vízfel­tárások után kezdett hozzá Zsigmondy a város­ligeti fúráshoz, amely 970 m mélységével annak idején útörő vállalkozás volt nemcsak hazai, de európai viszonylatban is. Ez a munka 1868— 1877-ig tartott, a fúrás percenként 528 liter 73,8 C° hőmérsékletű vizet eredményezett. Ezek a kutak az üledékekkel lefedett karsztosodott hasadékos kőzetből, mészkőből, dolomitból nye­rik a vizüket. Az alföldi üledékes rétegekből nagyobb meny­­nyiségű 70 C°-nál melegebb vizet először 1925- ben Hajdúszoboszlón sikerült feltárni. Ezt a fú­rást, mely új távlatot nyitott a magyar alföldön addig ismeretlen energiahordozóknak, a föld­gáznak és a melegvíznek, továbbá a gyógyvizek­nek az olajat, és földgáz kutató fúrások sora követte. Ezek közül több tárt fel gázos meleg, ásványos gyógyvizet. Volt néhány olyan fúrás is, amelynek kifejezetten melegvízfeltárás volt a célja. A budapesti fürdőkultúra alapját a meleg és langyos vizű források rakták le. A három mar­gitszigeti és Városligetben végzett két mester­séges vízfeltárás magasabb hőmérsékletű gyógy­vizekkel járult hozzá Budapest fürdőváros jel­legének kialakításához. Később újabb fúrásokkal próbálták fedezni a növekvő vízszükségletet. A budai oldalon a Rudas és a Gellért fürdő mel­lett, délebbre a Tétényi úti kórház udvarán, majd 1961-ben Csepelen, a pesti oldalon pedig a Dagály utcai strand és az Elektromos Művek sporttelepe részére fúrtak 40 C°-nál melegebb vizet adó kutakat. A főváros területén levő melegfoirások és a fúrásokkal feltárt hévizek jelenleg 7 gyógyfürdő és 8 strand, illetve tisztasági fürdő vízszükség­letét látják el. De a hazai kőolajkutatások is, az 1930—1954 közti években, számos nagyon értékes ásványos gyógyvízhez juttatta a lakosságot, mert azokat a fúrásokat, melyek az olajkutatás szempontjá­ból nem voltak eredményesek, melegvizet ter­melő kúttá képezték ki. Szénkutató fúrás során is kaptak melegvizet pl. Sikondán és Komlón. 2. HÉVÍZKÚTAK A szabadtéri fürdés gyógyító és szórakoztató hatása, az úszósport iránti érdeklődés, a kultu­rális és higiénikus igények növekedése igen sok vidéki városban — elsősorban az Alföldön — előtérbe hozta a hévizes kutak létesítésének gondolatát. Az első időszak fúrásait ún. száraz fúrással és ütve működő berendezéssel mélyítették le. A vésővel felaprózott kőzetet iszapoló kanállal tá­volították el a furatból, a furatot kibélelő ún. béléscsövet pedig fokozatosan süllyesztették. Később rátértek a forgatásos, ún. rotary fúrásra, amelynél a felfúrt kőzetet a fúró rudazatán ke­resztül, a fúrószerszámhoz juttatott öblítő fo­lyadékkal szorítják ki a furatból. De csak a korszerű, nagyteljesítményű, ún. ifzapöblítéses rotary berendezések alkalmazása tette lehetővé, hogy gyorsabbá vált a fúrás me-1. ábra. 2500 m-es mélyfúró berendezés 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom