Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-04-01 / 2. szám
A zagytéren zagyból megépítendő 100 000— 100 000 m3-es tárolóba bevezethetjük az összes helyi vizeket, így a visszaforgatott vizet, a padragi bányavizet, a Torna patak vizét és az aknakutakból származó vizet. Ezzel lehetővé válik, hogy az üzemközben jelentkező csúcsfogyasztásokat a csúcsfogyasztások időpontja között felfogott helyi vízzel elégítsük ki. A vízlágyító rendszeres üzemben kétféle vizet használ majd fel lágyításra, mégpedig padragi bányavizet és Torna pataki vizet a szűrőmosásokra, esetenként tapolcafői vizet. A zagyeltávolító rendszer a visszaforgatott zagyvízre és az egyéb helyeken elfolyó, nyílt csatornákban felfogható vízbázisra támaszkodhat. A visszaforgatott víz akár a légi VG-től, akár az új zagytérről érkezik, a ZT-be (a zagytéren létesített tárolómedencébe) kerül. Innen távműködtetéssel juttatható el akár Ajka I., akár Ajka JI. zagygépházába. A nyílt ZT-t úgy kell beépíteni, hogy abból a kellő mennyiségű víz szabadeséssel jusson a kívánt felhasználási helyre. Ugyancsak a ZT-be kerül bevezetésre a Torna pataki szivattyúk által feleslegesen szállított Torna víz, a nyílt csatornából elfolyó hulladékvíz és az aknakutak vize, melynek felhasználása csak szükség esetén jön szóba. Bevezetést nyer a padragi bányavíz is. A lágyítási szükséglet csökkenése esetén tehát a helyi vizek a ZT-ben foghatók fel. Ha lágyítás vonalán 440 t/h-nál nagyobb fogyasztási igény lép fel, úgy az 568 t/h-ig a helyi vízvételezési források teljes bekapcsolásával fedezhető. Ebben az esetben a helyi vízforrások minden vize a vízlágyító felé megy, ha a vízdiszpécser a ZT-t tápláló tolózárakat távműködtetéssel elzárja, majd megnyitja a vízlágyítóba menő vezetékek tolózárait. Ez esetben a zagyeltávolítás igénye 22 t/h mennyiséggel kielégítetlen marad, de feltöltéssel a ZT ezt is egész évben pótolni tudja. Nagyobb zavar bekövetkezése esetén a tapolcafői vízkiemelő művet kell igénybe venni. A művezető a központi diszpécserterem létrehozásával teljes mértékben kézben tudja tartani a vízforgalmat és irányítani tudja a vízgazdálkodást. Lehetőség van tehát arra, hogy még azok a vízveszteségek is megszűnjenek, amelyeket ma nem is ismerünk, vagy csak elvétve jelentkeznek. Mindez vízgazdálkodásunk fejlődésének jelentős állomása lesz. Koncz József Ács Dávid gépészmérnök vegyészmérnök és ÖNTÖZÉS A mezőgazdaságilag művelt terület, ezen belül kiváltképpen a szántó csökkenése erőteljesen érezhető jelensége az utóbbi idők mezőgazdasági fejlődésének. A termőföld csökkenése, a népsűrűség folytonosan növekvő mértéke, kettősen hat és fokozottan növeli a mezőgazdasági terület egységére eső és azon eltartandó lakosok számát. Az egészségesebb, sokoldalúbb, a változott munkaigényeknek megfelelő táplálkozás, más összetételű élelmiszer termelést kíván, mint korábban. Ezen igényeknek megfelelően jelentősen változik a mezőgazdasági termelés szerkezete, a növénytermesztési, illetőleg állattartási eredetű élelmiszerek aránya és ez a szántó csökkenése miatt bizonyos ellentétet hord magában. Míg az igények egyik csoportjának kielégítését biztosító ültetvények és zöldségtermelő területek állandóan növekednek, csökken a másik egyre fokozódó igény, az állattartási termékek termelésére igénybevehető terület, a takarmánytermő terület, a szántóföldön. Növekvő súlyt kap e tény, ha az árunövénytermesztés és a takarmánytermesztés helyes arányainak, az állatállomány és vele az állattartási termékek növelésének üzemi és népgazdasági szempontból egyaránt alapvető fontosságú területeire is kiterjesztjük vizsgálatainkat. A fentiek, elsősorban pedig a rendelkezésre álló mezőgazdasági területnek a talaj termékenység folytonos növelését is szem előtt tartó maximális hasznosítása, amellett szól, hogy a termőföld csökkenésének, a népsűrűség növekedésének, a változott táplálkozási igényeknek az ellentétes tendenciáit, a gazdaságosság és a munkatermelékenység növelésének szempontjait, a mezőgazdasági termelés szervezésénél messzemenően szem előtt kell tartanunk. Kedvező megoldást csupán a mezőgazdasági művelés alatt álló terület egészének fejlesztése, a talaj termékenység általános, minden művelési ágat érintő növelése — természetesen a gazdaságosság racionális szempontjai által meghatározott sorrendben és arányokban — jelenthet. A mezőgazdasági terület egészére, minden művelési ágra kiterjedően vizsgáljuk tehát a mezőgazdaság ellátottságát és ennek alapján értékeljük eredményeit is. Ha a mezőgazdasági terület egésze vizsgálatunk alapja, igen sok felkiáltójellel hívja fel a figyelmet magára, az a csaknem 2,5 millió kh nagyságrendű, úgynevezett természetes takar49
