Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-02-01 / 1. szám
A vízügyről szóló törvény 4. §-a kimondja: „A vízgazdálkodási tervezés alapja az országos vízgazdálkodási keretterv”. A vízgazdálkodási kerettervben rögzített fejlesztési célkitűzések meghatározzák a fejlesztés főbb irányát, annak költségszükségletét, valamint rögzítik a munka- és anyagmennyiségeket is. A költségszükségletet, valamint a kimutatott jellemző mennyiségeket a jelenlegi műszaki megoldások és technológiai ismeretek alapján határozza meg a terv, figyelembe véve a fejlődés várható irányát. Ebből egyértelműen következik, hogy a vízgazdálkodás fejlesztése során alkalmazott műszaki megoldások, munkaeszközök, munkamódszerek stb. időközben bekövetkező változásának függvényében a tényleges munkamennyiségek, költségek és a beépítésre tervezett anyagmennyiségek lényegesen eltérhetnek a kerettervben feltüntetett értékektől. A vízgazdálkodás fejlesztése érdekében elvégzendő feladatok nagysága megköveteli az építési és karbantartási munkák, elsősorban a tömeges föld- és betonmunkák nagyfokú gépesítését, megfelelő gépláncok alkalmazását, az előreg'yátás fejlesztését és általában az építési technológiák korszerűsítését. A vízgazdálkodással kapcsolatos tevékenység ugyanakkor egyre nagyobb mértékben teszi szükségessé az automatizálás széles körben történő alkalmazását és továbbfejlesztését. A tipizálás és szabványosítás kiterjedten kötelező alkalmazása, a típustervezést és a vízépítési sajátosságokat figyelembe vevő házi szabványok kialakítása elősegítheti a racionális tervezési, építési és üzemelési módszerek térhódítását, az előregyártást, továbbá a sorozatban gyártott gépek, gépcsoportok és gépláncok kialakítását. A fent leírtak alapján a vízgazdálkodás és az ebből fakadó fejlesztési tevékenység két főcsoportra osztható: 1. A vízgazdálkodás elvi kérdéseinek fejlesztése. 2. A vízépítési és vízgazdálkodási üzem műszaki fejlesztése. Az 1. főcsoportban szereplő feladat elemzésével a továbbiakban nem foglalkozunk. Szükséges azonban rámutatnunk arra, hogy a vízgazdálkodás fejlesztési feladatok megoldása nem biztosítható teljes mértékben az ipari kutatás módszerével. A más területen folyó tudományos kutatásokhoz hasonlóan meg kell különböztetnünk alap- és alkalmazott kutatásokat, azonban a helyes megoldás ezeknek a területein is feltétlenül az, hogy kiindul a meglévő anyagok dokumentációs gyűjtéséből és ezeknek kritikai értékeléséből. Csak ez a kritika tudja felderíteni, hogy hol vannak olyan feltáratlan, a tudományág tisztán elvi jellegű kérdései, amelyek alapkutatási jelleggel megoldandók. Nem szabad azonban megállni az alapkutatások eredményes lezárásakor, hanem keresni kell az összehasonlítás lehetőségét a már megfigyelt jelenségekkel, ennek alapján kell végrehajtani a szükséges gyakorlati egyszerűsítéseket és az ismétlődő nagyszámú rutinvizsgálatokhoz alkalmas formába hozni a végeredményt. Ez már alkalmazott kutatásnak nevezhető. A 2. főcsoportba a vízépítési és vízgazdálkodási üzem műszaki fejlesztésének fogalomkörébe tartozik az eszközfejlesztés is. A továbbiakban azonban az eszközfejlesztés kérdését nem vizsgáljuk, csak a műszaki fejlesztés kérdésével foglalkozunk. A műszaki fejlesztés természetesen nemcsak műszaki és közgazdasági tevékenységet foglal magában, hanem közvetlen termelő jellegű munkát is. A műszaki fejlesztés eredményei nem csupán az elméleti kérdések megoldásában mutatkoznak meg, hanem prototípusok, új technológiai eljárás formájában jelentkező műszakigazdasági elgondolások is lehetnek. A műszaki fejlesztésből eredő sajátos feladatok elvégzéséhez szükség van fizikai és laboratóriumi munkára, műszaki rajzra, anyaggazdálkodásra, beruházási tevékenységre stb. is. Mindebből következik, hogy a műszaki fejlesztés nem egyszerűen műszaki munka vagy kutatásfejlesztés, hanem komplex tevékenység, amely a legkülönbözőbb konkrét munkákat foglalja magában. A műszaki fejlesztés a termelő vállalatok tevékenységének alapvető része. Űj építési eljárások kidolgozása, bevezetése, az alkalmazott termelési eljárások állandó tökéletesítése — mint a műszaki fejlesztés súlyponti feladatai — nélkülözhetetlenek a jövőbeni termelés előkészítése során, a termelékenység növelése érdekében. A műszaki fejlesztés jelentős erőforrásokat vesz igénybe, ami — helyes gazdálkodás esetén — bőségesen megtérül. Az erőforrások biztosítására hozták létre a műszaki fejlesztési alapot. A műszaki fejlesztési alapból kell fedezni: 1. az új gyártmányok és új technológiai eljárások kutatásának, kísérleteinek, továbbá a meglévő gyártmányok és technológiai eljárások korszerűsítésével kapcsolatos kutatásoknak, kísérleteknek a költségeit; 2. a prototípusok gyártásának költségeit; 3. a kísérletekhez, kutatásokhoz szükséges gépek, mérőberendezések és speciális eszközök beszerzését vagy gyártását; 4. a kísérleti, kutatási célt szolgáló gépek átalakítását, azok felújítását és karbantartását; 5. a kísérleti üzemek létesítését; 6. a kísérleti építkezések költségeit; 7. a szabványosítást és tipizálást; 8. a meghirdetett pályázatok pályadíjait, végül 9. az irányító szerv által nagyjelentőségűnek minősített újítás, illetve találmány kísérletezésével és megvalósításával kapcsolatos költségeket. A fenti rövid tájékoztató után vizsgáljuk meg a központi irányítás szükségességét. Mint azt már az előzőekben megállapítottuk, a műszaki fejlesztés komplex tevékenység, tehát a műszaki haladás érdeke a műszaki fejlesztésben részt vevő szervezeti egységek (vállalatok, ipari kutatóintézetek stb.) közötti hatékony együttműködésen kívül szigorú központosítást követel meg, amelynek össz-eredményeként valósítható meg a tervszerű fejlesztés. Csak helyesen megszervezett központosítás és koordinálás esetében lehet eldönteni, melyek azok a műszaki fejlesztési témák, amelyeket a sajátos vízépítési jellegből kifolyóan az OVF keretein belül érdemes megoldani, melyek azok a témák, amelyek más tárcához tartozó (kutató stb.) szerv bevonásával, esetleg azok eredményeinek felhasználásával lehet kidolgoztatni és melyek azok a témák, melyeknek külföldről történő átvétele 28
