Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-02-01 / 1. szám
lawnál. Ez egyben hajózható csatorna, mely az Odera 2400 m3/sec maximális árvízhozamából 870 m3/sec-t •vezet el. Wroclaw árvízvédelmi biztonsága céljából a város közelében hatalmas hullámtéri tározást is biztosítottak. A lengyel árvízvédelemre még jelentős feladatok megoldása vár. Ezek közül a legsürgősebb feladat a Visztula árvízvédelmének kiépítése. Az Odera árvízvédelme kielégítő s hasonló a helyzet a többi lengyelországi folyónál is, annál is inkább, mert ezek árvizei jelentős károkat nem igen okoznak. Miután jelenleg a Visztula és kárpáti mellékfolyói jelentik a legkomolyabb árvízveszélyt, a lengyel 20 éves távlati fejlesztési tervben csak a Visztula medencében végrehajtandó árvízvédelmi beruházási munkák szerepelnek, figyelemmel a lengyel népgazdaság teherviselő képességére. Ehhez kapcsolódik a Visztula középső, Varsó és a San torkolata közé eső kb. 150 km hosszú szakaszának szabályozása. A Visztula-töltések előirányzott kiépítése 19 millió m* föld beépítését kívánná meg, amelyből egyelőre 5 millió m3 földmunka elvégzését tervezik. Ezzel a munkával a legsürgősebb árvízvédelmi munkák elvégezhetők lesznek s megvédhető lesz a lengyel ipar jelentős bázisát képező Sandomierz körzete. c) Jégtörés és roncskiemelés. A tapasztalat azt mutatta, hogy csak árvédelmi töltésekkel a jeges árvízkatasztrófák ellen nem lehet védekezni, mert az elfajult, zátonyos meder akadályozza a jéglevonulást és hatalmas méretű, nagykiterjedésű jégtorlaszoknak válik okozójává. Elsősorban ezért szabályozták a folyó torkolati szakaszát még a múlt század második felében. Hamarosan rájöttek arra is, hogy a jeges árvíz elleni küzdelem csak akkor lesz teljes értékű, ha az elhárítás egyik leghatásosabb eszközét, a jégtörő hajókat is alkalmazzák. Ezért a múlt század utolsó évtizedében megkezdték a jégtörő hajók építését. Mióta az árvédelmi gátakon, a folyószabályozáson felül a jégtörő hajók céltudatos és tervszerű alkalmazását is bevezették a jeges árvíz elleni küzdelembe, jelentősen csökkentek az árvízkárok. Nagy gondot fordítanak a jégtörőhajó-csoport korszerűsítésére. Az új jégtörőhajókat tojáshéj, kanál alakúra építik (u. a. az alak, mint a mi új jégtörő élhajónk). Az élhajókat 500 Le-s, a vonal-jégtörőket pedig 350 LE-s nyersolaj üzemű gépekkel látják el. A lengyel jégtörő technológia igen fejlett s az árvízvédelem szempontjából igen hasznosan kerül alkalmazásra s nagyban hozzájárul a jeges árvizek kialakulása veszélyének csökkentéséhez. Meg kell emlékezni befejezésül a második világháború után végrehajtott — s árvízvédelmi szempontból is nagyon jelentős — roncskiemelési munkákról. Lengyelország folyóinak helyzete a hadműveletek befejezése után katasztrofális volt. A beomlott hidak százai, elsüllyesztett úszó objektumok ezrei torlaszol-5. Vízerőmű építés alatt (Porabka). tálc el a folyómedreket a magas vizek és a jég szabad levonulásának útjába állva, elárasztással fenyegetve a partmenti településeket és mezőgazdasági területeket. A Visztula és Odera kikötőmedencéi tele voltak elsüllyedt hajóroncsokkal. A folyami hajópark 80%-a elsüllyesztve feküdt a folyókban. Elsőrendű feladat volt ezeknek a legrövidebb idő alatt történő eltávolítása. Ez nem volt könnyű feladat, ha figyelembe vesszük a felszerelés, a szakképzett erők hiányát és az ország nehéz gazdasági helyzetét. Ilyen nehéz feltételek mellett kellett kiemelni majdnem az összes lerombolt hidat a hajózható folyókon, kiemelni a folyókból a 31 000 LE-t képviselő vontatókat, a kikötőkből és folyókból az összesen 380 000 tonnát képviselő hajókat és uszályokat és az összesen 4370 m3/óra összteljesítményű kotró-5. Dzierzno-i duzzasztómű és hajózsilip. kát. Roncskiemelő csoportokat szerveztek és hozzákezdtek a folyók megtisztításához. Ezek a munkák mindenek előtt abból álltak, hogy eltávolították a berobbantott hidakból és elmerült úszó műtárgyakból álló akadályokat, amelyeket teljesen kiemeltek, illetőleg a sérülések nagyságától függően a partokhoz vontattak. Az egész akciót a háború utáni első években az a szempont vezérelte, hogy biztosítani kell a vizek és a jég szabad lefolyását és meg kell tisztítani a hajózó utat. Két nagy folyón, a Visztulán és az Oderán végzett lOncskiemelő munkák, annak ellenére, hogy hasonló feladatok, mégis különböztek egymástól kivitel tekintetében annyiban, hogy a Visztulán többnyire hidak és nehéz szerkezetek roncsait kellett kiemelni, míg az Oderán könnyebb szerkezetű, hordalékkal be nem hordott hídroncsot és nagymennyiségű úszó műtárgyat, a kikötőben és a hajózási nyomvonalon elsüllyesztett járművet kellett kiemelni. 1952-től kezdődően indult meg a folyók roncstalanításának második szakasza. A roncsoktól megtisztították a kikötőket és téli kikötőket a folyókon, az oldalcsatornákat és kiemelték a szigetközi mezőkben elsüllyesztett műtárgyakat is. A hídszerkezeteket az oldalnyílásokban a mederfenéknél 8 méterrel mélyebbről emelték ki. A kiemelt úszóművek és hídroncsok főleg ócskavasértéket jelentettek, tekintettel az elszenvedett nagyfokú háborús sérülésekre, valamint arra, hogy főleg a hajók törzseinek lemezein igen előrehaladt volt már a korrózió. Jelenleg a lengyel folyókon roncskiemelő munka már alig van. Á sokat szenvedett Lengyelország felszabadulása után hatalmas erőfeszítéseket tett a rombadöntött ország újjáépítése mellett árvízvédelmének kiépítésére. Tiszteletreméltóak az elért eredmények, de az 55 millió m3 földmozgósítást kívánó, kb 3000 km hosszú megépítendő árvízvédelmi művek megvalósítása további nagy próbatételei lesznek a baráti Lengyelország népgazdaságának és műszaki gárdájának. Sipos Béla 27
