Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-02-01 / 1. szám
pécsi VIZIG-eknél 2 db új terepjáró üzemanyagszállító gépkocsi áll rendelkezésre. Ezenkívül az ÄFORT üzemanyagszállító gépkocsijai is igénybevehetők. A HM és a BM jégrobbantó alakulatokat az árvízvédelmi tárcaösszekötök útján vehetjük igénybe. Az ÉM kőbányák, a KPM Hídépítő Vállalat és a NIM vízerőművek jégveszélyelhárításba beszervezett részlegeinek személyi és anyagi készenléti adatait összeállítottuk. Az ÁKSz-nél szervezett robbantócsoport 1965. január 1-től megkezdte működését. Az OVF tulajdonát képező különleges lyukrobbantó perforátorok és jégrobbantó töltetek a honvédségi raktárakban megfelelő mennyiségben rendelkezésre állnak. A töltetek és a felszerelés 24 óra alatt az ország bármely helyére szállíthatók. A magyar—jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság 1964. novemberében tárgyalta a jég és az árvíz elleni közös védekezés 1964/65. évi feladatait. A megállapodás értelmében szükség esetén 2 magyar- jégtörő hajó levonul és munkába áll jugoszláv területen Apatin—Gombos térségében. A magyar árvíz- és belvízvédelem szervezete az elmondottak szerint készült fel a várható veszélyek elhárítására s az esetleg bekövetkezhető károk csökkentésére. Sipos Béla Hozzászólás a vízlétesítmények osztályozásának áj alapelvére adott javaslathoz A „Vízgazdálkodás” 1964. évi 5. számában Waclaw Balcerski, a gdanski Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékének vezetője a vízi létesítmények osztályozásának új alapelveit ismerteti. A közölt eljárás lényege az, hogy a létesítmények biztonságát megszabó adatokat a területi adottságok és a tervezett létesítmény jellemző méreteitől függően határozza meg. A biztonsági jellemzőket az új osztályozási rendszerrel megállapított mérőszám folyamatos függvényeként javasolja számítani, akár közvetlen méretben jelentkeznek azok, mint az alapozás tervezésekor használt együtthatók, akár a változó jellemzők közül a biztonságos érték kiválasztását szolgálják, mint a mértékadó árvízhozam meghatározása, sőt hozzáfűzhetjük, hogy más esetben is, pl. a biztonság mértékét ugyancsak fokozó feltárási munkák célszerű mennyiségének megállapításakor. A javaslat tehát kettős. Először a létesítmények osztályozását és a vizsgált műtárgynak az osztályozási rendszeren belül elfoglalt helyzetét jellemző mérőszám felvételét ajánlja, majd második lépésként az említett biztonsági jellemzőket a mérőszám folytonos függvényeként adja meg. A javaslat első részének alapja annak helyes felismerése, hogy a biztonság meghatározása tulajdonképpen olyan gazdaságossági kérdés, amelynek vizsgálatakor a nagyobb biztonság létrehozásához szükséges költségtöbbletet az így elhárított — meghatározható mértékű és meghatározott időközönként valószínűen ismétlődő — károkkal vetjük össze. Ilyen szempontból helyes az a törekvés, hogy az adottságokat és a műszaki létesítmény méreteit jellemző olyan értékekből képezzük az osztályozási rendszer alapját adó mérőszámokat, amelyek valóban az elhárított kárral arányosak. A tanulmány a folyami vízlépcsők és völgyzárógátak tervezéséhez bevezetett mérőszámot így a közepes vízhozammal, a létrehozott vízszintkülönbséggel, a tárolt víztömeggel és a vizsgált szelvény alatti völgyszakasz népsűrűségével hozza helyesen kapcsolatba. Helyes a javaslatnak az az irányzata is, hogy egy műszaki létesítmény-típus minden biztonsági kérdéssel kapcsolatos jellemzőjét azonos osztályozási mérőszám függvényében adja meg (pl. a vízlépcsők és völgyzárógátak mértékadó árvízi hozamát és az alapozás biztonsági együtthatóit egyaránt az adott W mérőszámtól függően). Ugyanúgy világos azonban, hogy minden más létesítménytípushoz azonos elemzéssel kell kiválasztani és súlyozni a befolyásoló tényezőket, majd ezekhez a létesítményekhez külön-külön kell meghatározni a-z osztályozás mérőszámát, feltehetően az ismertetett összefüggésekhez hasonló szerkezettel. így pl. — éppen az idézett tanulmányban mondottak alapján — javaslatot tettünk a munkagödrök víztelenítésével kapcsolatos két osztályozási szám — az előmunkálati és a tervezési mérőszám — meghatározására. Ezeket a tervezett leszívás (H). az alaptest rövidebb hosszmérete (a), a réteg jellemzők közül pedig a vízvezető rétegek összes vastagsága (Но), átlagos szivár-J gási tényezője (км = . , 2 ki Л, ), a rétegek “0 száma (v), továbbá a legnagyobb és legkisebb szivárgási tényező hányadosa függvényében adtuk meg: előmunkálati mérőszám Me — a • ß • у • b tervezési mérőszám Mt = ß • у • ö amelyekben — _ 10 log kd(! ß = 1+0,05 H у — 1 + 0,05 a ő = (1 + logHo ) 1 + 0,1 (log v + log ,m—) Kfittn 20
