Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965-02-01 / 1. szám

Ezt a két mérőszámot a tervezést megelőző feltárások szükséges mértékének meghatározására, valamint a tervezésben alkalmazott valamennyi biztonsági tényező (hidraulikus talajtörés, vízhozam stb.) számítására egyaránt megfelelőnek tart j uk.

Balcerski professzor javaslatának másik elemét, a biztonságot szolgáló mutatók és a mérőszám folytonos kapcsolatát, ugyancsak jelentősnek tartjuk. Korábban is voltak hasonló szabványok, előírások és tervezési ajánlások — legtöbb éppen az idézett tanulmányban is vizsgált mértékadó árvízi vízhozam meghatározására — ezek azonban a biztonsági tényezőket, mértékadó terheléseket vagy más jellemzőket általában a vizsgált létesítmény szakaszosan adott mérethatáraihoz kötötték. így a kategória határokon ellentmondó kettős értékek adódtak, illetőleg a biztonság mértékében ugrásszerű változás következett be. Ezért az ezt kiküszöbölő folyamatos függvénykapcsolat alkalmazását szellemes megoldásnak és követendő útnak tartjuk.

Ha részleteiben vizsgáljuk az új javaslatnak a mértékadó árvízi hozam meghatározására szolgáló részét, és azt számszerűen is elemezzük, azt találjuk, hogy a javaslat a mértékadó árvíz valószínű ismétlődését jellemző T időt — ami a valószínűség mértékét megadó p° (l reciproka — a gát szerkezetétől és jellegétől függő időértéknek (föld- és kőgátak esetében t = 150 év) és a létesítmény osztályozási mérőszámának szorzataként határozza meg:

amelyben az osztályozási mérőszám

W = a • ß ■ у ; és

a = log (10+ Q);

ß= log (10-j-ff);

у = log (10 +

Vm

W ;

végül

Q a közepes vízhozam [m3/sec];

H a duzzasztott vízoszlopmagasság [m];

V a tárolt víztömeg [m3]; m a népsűrűség [lakos/km2]. összevetve az így számított értékeket a Magyarországon korábban alkalmazott ajánlások adataival, célszerűnek látszik a laksűrűség és a tárolt víztömeg hatását figyelembe vevő tényezők szétválasztása, és az utóbbi befolyásának erőteljesebb érvényesítése. Túlzottnak mutatkozik azonkívül a föld- és kőgátakra felvett t — 150 év alapérték, amelynek t = 20 évre való csökkentését ajánljuk. Ezért a föld- és kőgátak túlfolyóinak méretezésekor a mértékadó árvíz p valószínűségi százalékát a következőképpen javasoljuk felvenni:

_100 100 , .

T — 20 a • ß • у • ő ’ ah°

a = log (10 + Qj ; ß = log (10+H);

У = log 4 (4 - logV);

Balcerski professzor osztályozási módszerének megvitatása és az értékes javaslatok további felhasználási lehetőségének feltárása azért is időszerű, mert a kiadásra kerülő Országos Vízépítési Szabályzat bírálata során több észrevétel éppen a különböző létesítmények osztályozását, a mértékadó jellemzők, biztonsági tényezők meghatározását hiányolta. Véleményem szerint a javasolt módszer ennek a hiánynak a kiküszöbölésére alkalmas. Ha időben állást foglalunk a felvetett kérdésekben, a javasolt osztályozási módszer az Országos Vízépítési Szabályzat végső összeállításában még felhasználható lesz.

Dr. Kovács György

AZ FB-60-SZ. KOTRÓ

A Milánói 42. Nemzetközi Kiállításon nagy érdeklődés nyilvánult meg az FB—60—sz. kotró iránt, A prototípust két éven át a legkülönfélébb jellegű és összetételű talajfajtákban próbálták ki. A ledolgozott, mintegy 500 üzemóra alatt üzemanyagfogyasztása óránként 10— 12 liter között alakult. Teljesítménye laza talajban óránként 130 köbméter, kötött talajban 78 köbméter, robbantott kőben 55 köbméter körül volt. Egyidejűleg bemutatták az FB—100—sz. kotró prototípusát is, amelyre azonban a tapasztalati adatok még hiányoznak.

A TALAJVÍZ KÉMIAI ÖSSZEFÜGGÉSE A KÖRNYEZETTEL

Görögországban és Délolaszországban megvizsgálták a talajvíz klór-, szulfát-, mész-, magnézium-, nátrium-, kálium-, stb. tartalmát és a felsorolt anyagok vízben oldott hányadának időnkénti változását. Megállapították, hogy az anyagok menynyiségének változására erősen hat a tenger közelsége, a tenger és a hajszálcsövességgel feljövő víz páratartalma. a folyóvizek és a tenger együttes jelenléte, valamint a különféle vízáteresztő kőzetek. A kísérletek igazolták, hogy a talaj kémiai összetevőire a tengernek a víz beszűrődésének és a víz eredeti tulajdonságainak egész jelentékeny hatása van.

MÜANYAQHÁRTYA BÉLÉS ÉS SZIGETELÉS

Öntözőművek csatornáit, víztározók bélését és betonfelületek szigetelését már számos országban műanyaghártyával oldják meg. A 0,2 milliméter vastag polietilén hártya kívánatos szakítószilárdsága négyzetcentiméterenként legalább 100 kg legyen, fajlagos nyúlása 270 százalék. A 0,2—0,3 milliméter vastag 1300 milliméter széles PVC hártya szakítószilárdsága négyzetcentiméterenként 150 kg, nyúlása 200%, 1 km 50 mm átmérőjű polietilén cső súlya 1,22 tonna, ára 2000 rubel, szerelési költsége 112 rubel, szerelési munkaráfordítása 1,2 munkásnap.

21