Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-10-01 / 5. szám
A gépi kapacitás növelésére 1954-ben üzembe helyezték: a IV. számú szivattyúegységet (15 000 1/perc), amely megoldás a napi vízigény változásához alkalmazkodó gépegységek legmegfelelőbb csoportosítását is lehetővé tette. A fejlesztés ellenére is csakhamar kiderült azonban, hogy a két nyomócső csak igen nagy vízsebességgel és súrlódási ellenállással alkalmas a termelt vízmennyiség elszállítására. A gépház üzemi nyomása már a kilenc atmoszférát is elérte. Ezért sürgősen gondoskodni kellett a fővezeték megépítéséről. A III. sz. főnyomóvezeték 800 milliméter átmérőjű felső szakaszát 1958 tavaszán helyezték üzembe. Ezután a gépház üzemi nyomása 6 atmoszférára csökkent. A víztermelés növelése végett 1961-ben a II. sz. gépcsoportot leszerelték és helyébe egy új, 8400 1/perc teljesítményű és 75 méter emelő magassá,gú egységet állítottak üzembe. Ez a gép, sajnos, csakhamar meghibásodott és ki kellett cserélni. A fogyasztás növekedése azonban nemcsak a víztermelő helyek kapacitásának növelését, hanem az új víztároló medencék építését is indokolta. Ezért 1952-ben két, egyenként 1500— 1500 köbméter térfogatú, hegybe vájt vasbeton tárolómedence építését kezdték meg. Az új medencék a régiek mellett azonos magasságú és párhuzamos üzemű elrendezéssel készültek és 1954 óta üzemelnek. Ezzel a tapolcai övezet tároló térfogatát ugrásszerűen 4500 köbméterre növelték. A III. sz. főnyomócső építését 1962-ben fejezték be, amelynek során két, egyenként 2500 köbméter térfogatú tárolómedencét létesítettek a hegyoldalban. A tapolcai vízellátási övezet tárolótere ilymódon már 9500 köbméterre növekedett és ez az 1962. évi 31 000 köbméter napi maximális termelésnek mintegy 30 százaléka. A tapolcai gépház kapacitását azonban már a mai szükséglet is meghaladja. Legnagyobb gondot a forrásterület vízhozamá-3. ábra. A Vízmű 1913-ban épült tapolcai gépháza teljesítménye 14 000 m3. A forrásterület hozama e mennyiséget fennakadás nélkül ki is adta. A város napi átlagos víztermelése (18 000 m3) 1952-ben már kevésnek bizonyult. Sürgősen gondoskodni kellett tehát a gépi kapacitás és az energiaellátás bővítéséről. A forrásterület déli végében 1953—54-ben már elkészült az 1200 milliméter átmérőjű aknakút, amely egy 400 milliméter átmérőjű szivornyával az eredeti gyűjtőkútba adja a vizet. Az aknakút hozama napi 10 000 köbméter körül van, amellyel lényegesen növelte a forrásterület számításba vehető vízhozamát. Ennek üzembehelyezése előtt ugyanis jelentős mennyiség szökött el és részben ennek köszönhető, hogy azóta a legszárazabb esztendőben a legalacsonyabb napi vízhozam sem süllyedt a 24 000 köbméter alá. Ezzel egyidőben épült a két 8 méter mély, 150 milliméter átmérőjű szűrő nélküli csőkút is, amelyek szivomyaszerűen működve, közvetlen az I. és II. gépegységek szívócsövébe vannak bekapcsolva. E szivomyák hozama eddig még a legszárazabb időszakban is elérte a napi 5000 köbmétert. 4. ábra. A tapolcai gépház I. sz. egysége 142
