Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-02-01 / 1. szám

Kutatás a vízgazdálkodás szolgálatában

Népgazdaságunk keretén belül a vízgazdálkodás rendkívüli fontosságát természeti adottságaink jelölik ki.

Országunk mélyfekvésű, nagy folyókkal átszelt ország, melynek 93 ezer km2 területéből 23 ezer km2 a nagyobb folyók ártere. Ezen az ártéren 3890 km árvédelmi töltés, 27 ezer km csatorna, 224 szivattyútelep, a csatornákba és árvédelmi töltésekbe épített 20 ezer víziépítmény, a nagy folyók árterén kívül pedig mintegy 200 kisebb vízfolyás 8000 km hossza mentén végrehajtott és végrehajtandó vízi munka teszi lehetővé a mezőgazdasági és ipari termelést, valamint a közlekedést. Mutatja ennek a népgazdasági szempontból nagy védekező munkának a jelentőségét az, hogy például az elmúlt évtizedben lezajlott kék nagy dunai árvíz 1,6 milliárd Ft kárt, az 1963. márciusában lezajlott tavaszi árvíz és belvíz pedig 350 ezer ha terület rövidebb idejű elöntését okozta.

Ha pedig most nem a védelem, hanem a hasznosítás oldaláról nézzük vízgazdálkodásunk feladatait, akkor meg kell állapítani, hogy a rendelkezésre álló felszíni és föld felszíne alatti hasznosítható vízkészleteink eloszlása igen egyenlőtlen. A két nagy folyó

— a Duna és a Tisza — és az ország területén betorkolló, de külföldön eredő 8 mellékfolyó

— a Lajta, Rába-Rábca, Ipoly, Bodrog, Sajó—Hernád, Szamos, Körös és a Maros lefolyó kisvize, mint felszíni kisvízi készlet, együttesen másodpercenként 920 m3, mellyel szemben az ország területéről eredő kis vízfolyásokban, patakokban, csatornákban összegyűlő és lefolyó kisvízi készlet mindössze 6 m3. De az évi átlag — a nagyvizek, középvizek és kisvizek évi lefolyó másodpercenkénti átlaga — sem javítja az arányt, mert az 3780, illetve 160 ms másodpercenként.

Vízgazdálkodásunk feladata tehát kettős: állandóan védeni kell területeinket a vizek kártétele ellen és meg kell oldania a vízmérlegen alapuló tervszerű gazdálkodást. Meg kell oldania, hogy a víz a tényleges szükséglet és várható fejlődés arányában álljon a lakosság szociális igényei, a mezőgazdaság és az ipar célját szolgáló vízhasznosítások rendelkezésére.

Igaz, hogy ezeknek a vízgazdálkodási feladatoknak a megoldása: az árvédelem, a belvízvédelem, a folyószabályozás, az öntözés, a vízerőhasznosítás, a vízellátás, a vizek szennyeződés elleni védelme és így tovább műszaki feladat, de a műszaki feladatok helyes, eredményes és gazdaságos megoldását a kutatómunka teszi lehetővé és segíti tudományos eredményeivel.

A vízgazdálkodáshoz kapcsolódó elméleti — tehát a konkrét vízgazdálkodási feladatoktól, de nem a céloktól, elvonatkoztatott általános érdekű — és a gyakorlati — konkrét vízgazdálkodási célok megvalósítását szolgáló — kutatásoknak éppen ezért különös fontossága van, mert eredményeivel a vízgazdálkodás tervezését és fejlődését szolgálja, jól tudva azt, hogy egy olyan természeti adottságú országban, mint hazánk, mindent átható vízgazdálkodás és víz-1. ábra. Vízkutató fúrás fúrókocsival.

3