Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-08-01 / 4. szám

5ém a Lím tl-т EGYÜTl/У! UH ODES Irta: J. Grochulski, a Lengyel Népköztársaság Központi Vízgazdálkodási Hivatalának elnöke A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kö­zötti szoros együttműködésnek a gazdasági élet minden terü­letén sokéves hagyományai vannak, amelyeknek közös célja: a szocializmus felépítése. Ezen a téren — országaink gazdasági fejlődése során — minden esztendő új eredmé­nyeket hozott. Különösen az 1958. év volt döntő jelentőségű kölcsönös gazdasági kapcsola­taink vonatkozásában. A LNK és a MNK párt- és kormány­­küldöttségei májusi határozata alapján létrejött a Magyar— Lengyel Állandó Gazdasági Együttműködési Bizottság, amely az addigi együttműkö­dést még jobban kiszélesítette és elmélyítette. Az eredmények, különösen kereskedelmi téren, rövid időn belül megmutatkoz­tak, — a kölcsönös forgalom az 1963. évben az 1958. évihez képest 2,5-szörösére növekedett. A megállapodások, amelyek a speciálizálásra és a termelésben való kooperációra, a gépipar­ban, a kohászatban és az elekt­rotechnikában pedig a tudo­mányos tapasztalatcserére vo­natkoznak, kiterjedtek más, nem ipari területekre is. Ezek közé tartozik a vízgaz­dálkodás is, amelynek népgaz­dasági jelentősége mind Len­gyelországban, mind Magyar­­országon megnövekedett, és saját, sokéves gazdasági terv­vel rendelkezik. Egyre na­gyobb mértékben válik olyan tényezővé, amely megszabja a feltételeket az ipar, a mező­­gazdaság és a lakosság élet­­színvonalának további fejlődé­sében. Lengyelország a vízkészletek szempontjából kedvezőtlenebb helyzetben van. Két legfon­tosabb vízkészletünk javarészét képező folyónk, a Visztula és az Odera. Mindkettő, de külö­nösen a Visztula vízhozama rendkívül ingadozó. Vizük az aszályos időszakban nem ele­gendő és ez sok nehézséget okoz az ipar és lakosság (pl. Varsó) vízellátásában, árvizei viszont nagy károkat idézhet­nek elő. Árvizek idején, sajnos, hatal­mas mennyiségű, vissza nem térülő víz jut a tengerbe, ez pedig igen nagy veszteség a népgazdaság számára. Hogy mennyire változó egyes évek­ben a folyóinkon lefolyó v.'z mennyisége, azt a következő példa mutatja: átlagos időjá­rású évben a lefolyó vízmeny­­nyiség kb. 58 km:i, különösen nedves években ez az érték el­érheti a 90 km'-t, ami mint­egy 155%-a az átlagos évi le­folyásnak. Ezzel szemben szá­raz esztendőben, amilyen pl. az 1959. év volt, a vízmennyi­ség alig érte el a 33 km:‘-t, vagyis mintegy 57%-át az át­lagnak. Ugyanakkor az ipar vízfo­gyasztása — az erőteljes fej­lődés folytán — egyre nagyobb, s egyidejűleg rosszabbodik a víz minősége is annak követ­keztében, hogy az ipari üze­mek nem mindig vezetnek kel­lőképpen tisztított szennyvize­ket a folyókba. Ezért kell tehát megvalósí­tanunk a leghatékonyabb alap­elvként a vízkészletek komplex hasznosítását. Bár a háború utáni időszak­ban megépítettünk jónéhány, alapvető fontosságú vízügyi lé­tesítményt és megoldottunk sok egyéb nehéz problémát, mégis e területen még nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, s a lehető leggyorsabban nö­velni kell országunkban a ren­delkezésre álló vízkészleteket. Minthogy hasonló problémák és feladatok jelentkeznek Ma­gyarország vízgazdálkodásában is, régóta tudatában voltunk annak, hogy a kölcsönös együtt­működés ezen a téren mind-97

Next

/
Oldalképek
Tartalom