Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1964-02-01 / 1. szám
A partfalak előtt az egyébként is gyengébb minőségű nádasokat 200—300 m szélességben fel kell számolni s a partfalak mögött részben a nádasok helyéről nyert, részben távszállítással beszerzett anyagból a +210 cm-es magasságnak megfelelő feltöltést kell létesíteni. Árvízvédelmi szempontból csak a teljes feltöltés látszik megnyugtató megoldásnak, a védendő terület nagy vízáteresztő és fakadó vizes jellege miatt. Nyitott kérdés még a nádasok helyén lévő anyag kitermelésének és feltöltésbe való szállításának technológiája. A munkálatok első lépéseként 1964- és 1965-ben Agárd, Gárdony és Velence térségében létesülnek partfalak és feltöltések mintegy 100 millió Ft költséggel. c) A tó vízcseréje. A tavat tápláló legnagyobb hozamú vízfolyás a Császár-víz, a tó délnyugati sarkán torkollik be. Torkolatához közel van a levezető Dinynyés—Kaj tori-csatorna kiindulása, így a tó vízkészlete nem cserélődik kellőképpen, hisz túlfolyáskor elsősorban a friss víz távozik. Nyári hónapokban a hozzáfolyás rendszerint nem tudja pótolni a párolgási veszteséget. A víz minőségére vonatkozóan számszerű adatunk ugyan nincs, de a nagymennyiségű rothadó nád, valamint az előrehaladott hínárosodás következtetni enged a minőségre. A sekély víz nyáron erősen felmelegszik s az oldott oxigéntartalom lecsökkenése az oxigénigényesebb ragadozó halak és keszegfélék pusztulását okozhatja (pl. 1934-ben). E mellett az üdültetési érdek méginkább indokolja a tó megfelelő vízcseréjének biztosítását. A vízcsere megjavítása érdekében meg kell szüntetni a tó „rövidzárlatát”. A Császár-patakon érkező vizeknek a tóban való megforgatása leggazdaságosabban egy terelőgát segítségével oldható meg, mely a Császár-patak torkolatától kiindulva az északi parttal párhuzamosan halad észak-kelet felé a pákozdi emlékmű magasságáig. Ez a terelőgát az áramlási képet lényegesen megváltoztatva, a Császárpatak vizét a tó közepéig juttatná el. d) Belvízlevezetés és külvízrendezés. A tó árvizeitől megvédett területeken keletkezett belvizek elvezetésére több elgondolás alakult ki. Felvetődött a tó déli partjával párhuzamosan haladó, mélyvezetésű fedett csatorna (az ún. déli csatorna) létesítése, mely a belvizek összegyűjtése mellett, talajvízszintsüllyesztő szerepet is betöltene és esetleg a tó kisebb mértékű vízcseréjét is szolgálná. A feltöltés valószínűleg lehetővé teszi a lényegesen olcsóbb nyílt csatornás megoldást is, közvetlenül a tóba történő bevezetésekkel. A magasabb területekről lefolyó külvizeket visszatöltésezett medrekben kell az alacsonyabb szintű területeken át a tóba bevezetni. Összesen 20 állandó és időszakos vízfolyás bevezetésének rendezéséről kell gondoskodni, ami mintegy 68 000 m3 földmunkát, 24 db fenéklépcső és 10 db különféle műtárgy megépítését jelenti. e) Ivóvízellátás és szennyvízelvezetés. A déli part kielégítő ivóvízellátására (mintegy 2700 m3/nap nyári vízigény) két mód kínálkozik. Szóba jöhet a településekben fúrt kb. 17 db 125—150 mély kút, mint vízforrás, vagy pedig a tervezett tározótó alá telepített kútsorra támaszkodó egyetlen központi vízmű. Az első megoldás hátránya, hogy a kutak egymástóli nagy távolsága miatt legalább három önálló vízmű létesítése szükséges. A legcélravezetőbb megoldás kialakítására most folynak a tüzetesebb vizsgálatok. A tó mellett a szennyvízelvezetés, vagy ennek kezelése sehol sincs megoldva. Legkedvezőbbnek egy a tóval párhuzamosan vezetett főgyűjtő hálózat látszik, három átemelő teleppel, amelyek egyúttal mechanikai szennyvíztisztító berendezések. Az ülepített szennyvizeket a Dinnyés—Kaj tori-csatorna mellett távlatban létesítendő halastavakban lehetne elhelyezni. j) Költségek. Az előzőekben ismertetett feladatok végrehajtása becslés szerint az alábbi költségeket igényli: millió Ft a) Vízszintszabályozás (tározótó Pátkánál) 50 b) Déli partrendezés, feltöltés 22 c) A tó vízcseréjének biztosítása 2 d) Belvíz- és külvízrendezés 4 e) Ivóvízellátás, szennyvízelvezetés 57 Az összes költség tehát mintegy 135 millió forint. Természetesen nem remélhető, hogy ilyen nagy összeg erre a célra rövid időn belül rendelkezésre álljon. Mégis a tó fejlesztése érdekében a vízügyi kérdésekben következetesen előre kell haladnunk, hisz Budapest, Székesfehérvár és több bányásztelepülés közelsége, majd az új 7. sz. műút kiépítése évről évre megállíthatatlanul növeli elsősorban a kisebb pénzű üdülők számát s valószínű, hogy néhány éven belül a déli part teljes hosszában beépül. Munkánkkal tehát a tó mellett és környékén egyre nagyobb tömegek számára teremtjük meg a zavartalan üdülés vízügyi előfeltételeit. Karászi Kálmán igazgató 9
