Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1964-02-01 / 1. szám
OO Az öntözés terén az utóbbi években kibontakozott nagyarányú fejlődés 1963-ban tovább folytatódott és az öntözött terület az 1945 előttinek majdnem húszszorosára nőtt. A fejlődés ütemét tekinve az öntözés lett a mezőgazdasági termeléstechnika leggyorsabban fejlődő ága, mert az utóbbi öt év fejlesztési eredménye a következő: 1959. évi öntözések területe 126,395 kh 100% 1960. évi öntözések területe 164,600 kh 130°/0 1961. évi öntözések területe 231,571 kh 183% 1962. évi öntözések területe 382,257 kh 303% 1963. évi öntözések területe kb. 468,000 kh 370% Ezeket a rendkívül jelentős fejlesztési eredményeket még értékesebbé teszi az, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidőben értük el. Ez bizonyítéka annak, hogy sikerült a mezőgazdaság szocialista átalakítását rövid idő alatt és emellett úgy megvalósítani, hogy közben a mezőgazdasági termelés belterjes fejlődése szempontjából fontos agrotechnikai eljárások — mint pl. az öntözés — terén is kedvező fejlődési folyamat alakuljon ki. Egyébként az öntözés gyorsütemű fejlődése azt is bizonyítja, hogy mezőgazdasági nagyüzemekben jöhetnek létre a kedvező előfeltételek a korszerű agrotechnikai eljárások széleskörű alkalmazásához, és azt is, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek, a belterjes termelés érdekében alkalmazott öntözés jelentőségét már általánosságban felismerték. Meggyőződtek arról, hogy az öntözés az agrotechnika egyik olyan belterjes tényezője, amellyel — az egyéb termelési feltételek biztosítása mellett — a növénytermelés hozamát jelentősen, folyamatosan és jövedelmezően lehet az öntözés nélküli termésátlagszint fölé emelni. Az 1963. évi öntözés-fejlesztési eredményeket legjobban az előző évek eredményeinek egymás mellé állításával érzékelhetjük és értékelhetjük. Így állapítható meg a területi növekedésen kívül az öntözés szerkezeti változása és a fejlődés iránya. Ezért a továbbiakban az elmúlt öt év (1959—1963) eredményeit sorolom fel. Az öntözött növénykultúrák területi változását az 1. táblázat szemlélteti. Az öntözés fejlesztésének egyik igen fontos kérdése az öntözött növénykultúrák arányának helyes kialakítása. A táblázat számsoraiból határozottan megállapítható az öntözés fejlődésének folyamatos minőségi fejlődése is, mely az értékesebb öntözött növénykultúrák kedvező területi alakulásában tükröződik. A felszabadulás utáni években az öntözéseknek több, mint felét a külterjes viszonyok között termelt rizs foglalta le. Pl. 1948-ban a 32 614 kh összes öntözött területből 21 746 kh-at, 1955-ben a 158,992 kh összes öntözésből 88 006 kh-at foglalt el a rizs. Ha figyelembevesszük azt a körülményt, hogy egy kát. hold rizs termeléséhez annyi vizet használunk fel, mint 3—4 kát. hold egyéb növénykultúra öntözéséhez, továbbá azt, hogy a szűkösen rendelkezésre álló vízkészletünk gazdaságos és jövedelmező felhasználása elsőrendű népgazdasági érdek, kedvező és indokolt változásnak kell minősíteni a rizsterület csökkentését. Mérlegelni kell azonban azt, hogy az Alföld közel egy millió kát. hold szikes talajain, ahol a rizstermeléshez a talaj adottságok és éghajlati viszonyok kedvezőek, a rizstermelést az öntözések további kiterjesztésével arányosan, a jelenlegi szintről tovább kell fejleszteni. Az öntözött szántóföldi növények — főként a takarmány- és kapásnövények — területe, 1959. évben az összes öntözött területnek mindössze 17%-át foglalta el. Ezzel szemben 1963. évben az összes öntözések 58%-án öntöztünk szántóföldi növényeket. Az öntözések kedvező szerkezeti változását elsősorban ezzel mérhetjük le. Ez az eredmény egyúttal azt is határozottan mutatja, hogy mezőgazdasági nagyüze-1. táblázat Év Rizs Szántóföld Zöldségkert Gyümölcsös Rét, legelő Egyéb összesen kataszteri holdakban 1959. 57 352 21 742 19 215 _ 17 827 10 259 126 395 1960. 42 239 51 877 27 315---26 887 9 282 164 600 1961. 38 477 102 564 34 703 — 42 272 13 555 231 571 1962. 33 710 200 592 52 252 6 244 63 940 25 519 382 257 1963. 33 038 272 866 72 150 8 577 69 916 11 870 468 417 10
