Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-06-01 / 2. szám
36 VÍZGAZDÁLKODÁS A külvizek átemelése szivattyúzással a Nádorcsatorna jobbpartján A felsoroltakon túlmenően, csaknem mindegyik kis vízfolyás és patak mentén jelentős helyi vízkárelhárításra került sor, még olyan helyeken is (pl. Monor, Vecsés, Cegléd, Pusztaszabolcs stb.), ahol eddig kiterjedt elöntések nem fordultak elő. Számos helyen súlyos helyzet alakult ki, emiatt egyes településrészek kiürítésére, tanyaépületekből való kimentésre került sor. Több helyen a feltöltött halastavak töltései átszakadtak (főleg Somogy és Fejér megyékben), amelyek még súlyosbították az alattuk fekvő területek helyzetét. A tanácsi feladatot képező helyi védekezést nagyon sok helyen a vízügyi szervek irányításával a honvédségi alakulatok, a munkásőrség és KISZ-fiatalok végezték. A belvízrendszerekben és öblözetekben a hó gyors olvadása a mélyen átfagyott talajviszonyok, valamint az egyidejűleg jelentkező nagyintenzitású esőzés jelentős elöntéseket okozott, legnagyobb kiterjedése kb. 440 000 kh volt. A belvizek levezetése a műszakilag kiépített rendszerekben, csatornahálózatokon általában tervszerűen folyt. A belvizeknek a befogadó főcsatornákba, illetve folyókba való átemelésére igénybe vett legnagyobb szivattyúkapacitás 300 m /sec volt, 135 szivattyútelep és 170 db szállítható szivattyú működtetésével. A legveszélyesebb helyzet az adonyi belvízöblözetben (Fejér m.) alakult ki, ahol a külvízgyűjtő területről lerohanó víztömegek a felette levő cikolai halastó és külvízcsatorna töltéseit átszakítva, az öblözetet elöntötték. A vízügyi szervek és a honvéd alakulatok megfeszített munkával lokalizációs vonalat építettek és nagy teljesítményű provizórikus szivattyúk (összesen 1,5 mVsec) felállításával sikerült Adony község belsőségét megvédeni. Az elöntött területek nagyobb részéről április közepéig már sikerült a belvizeket levezetni, mert ápr. 9-én a még elöntés alatt álló 103 000 kh-ból 87 000 kh rét-legelő terület volt. A kárhatások és a védekezés összesített adatai. Az országosan előállott legnagyobb elöntés március 14-én volt, 600 000 kh kiterjedésben. Ebből 83 000 kh vetés, 121 000 kh szántó, a többi terület rét-legelő. A víz alá került területből 440 000 kh volt a belvíz, 160 000 kh pedig a kisebb folyók és vízfolyások által elöntött terület. A vízkárral érintett halastavak területe öszszesen 4300 kh-ra tehető. Védekezés összesen 152 községben folyt, ebből 4 községet túlnyomó részben, 55 községet pedig részlegesen ki kellett üríteni. Az előzetes számbavétel alapján mintegy 8700 épület került víz alá, ebből 4300 megrongálódott, kb. 650 — jelentős részben vályogépület — összeomlott. Az elöntés a közlekedésben is nagy nehézségeket okozott. Átmenetileg 24 fő- és 97 mellék-útvonalon szünetelt a közúti forgalom. A vasúti közlekedésben március 13-án volt a legnehezebb a helyzet, amikor 5 fő- és 17 mellékvonalon szünetelt a forgalom. 21 fő- és 52 mellékvonalon pedig forgalomkorlátozás volt. A vízellátásban és a csatornázásban is jelentkeztek kisebb zavarok, azonban a megtett intézkedések alapján a vízszolgáltatásban csak kisebb kiesés mutatkozott. A védekezés — a vízügyi szervek felkészültségét meghaladó — nagy anyagi és műszaki erők összefogásával történt, amely az érintett főhatóságok nagyobb mértékű bekapcsolódása, együttműködése érdekében átmenetileg a kormánybiztosi hatáskör életbeléptetését is szükségessé tette. A hagyományos eszközök (talicska, saroglya kézi munkaerő stb.) igénybevétele mellett, jelentős gépi erők bekapcsolására, átcsoportosítására volt szükség. A legnagyobb foglalkoztatott létszám március 15-én, közel 13 000 fő volt. Ebből 4500 vízügyi dolgozó, 3000 honvéd, 4500
