Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1963-06-01 / 2. szám

VÍZGAZDÁLKODÁS 37 szervezett közerő, 600 munkásőr. Ugyanebben az időszakban 110 földmunkagép, 1400 teher­autó és számos egyéb gép (kétéltű jármű, heli­kopter stb.) dolgozott. A keletkezett károk összege 551 millió Ft-ra becsülhető, amelyből mezőgazdasági kár közlekedési kár (állami) közlekedési kár (tanácsi) lakó- és középületkár ipari létesítmények kára vízilétesítmények (állami és helyi együtt) kára összesen: 174 95 94 99 15 millió Ft 74 1 °___'■____■_ 5 Г) 1 millió Ft Helyreállítási munkák. A kiöntött vizek visz­­szavezetése és a megrongálódott állami védmű­­veknek helyreállítása még a védekezés befeje­zése előtt megindult, hogy újabb árhullámok esetén azok kára elkerülhető legyen. A vizek gyors visszavezetése érdekében nem­csak szivattyúzást, hanem a gravitációs lehetősé­gek kihasználása érdekében átvágásokat, ideig­lenes és végleges jellegű földmunkákat is kellett végezni. Ezzel kapcsolatos kézi földmunka 49 000, gépi földmunka 60 000 m:;-re becsülhető. A visszavezetésnél kb. 45 millió m:!víz átszivaty­­tyúzására került sor, kereken 4 millió Ft-os költ­séggel. Helyreállítás szempontjából 16 súlyponti terület megvizsgálására került sor, ennek alap­ján a vízilétesítmények végleges helyreállításá­hoz 160 000 m3 kézi- és 740 000 m3 gépi föld­munka, valamint a műtárgyak és építmények helyreállításához 700 m:! kő- és 1000 rh' beton­munka elvégzése szükséges. A vizek visszavezetésének és az állami véd - műveknek helyreállítási költsége kereken 50 millió Ft-ot tesz ki. A védekezés során levont következtetések, ta­pasztalatok. A védekezés központi irányítása és szervezettsége kielégítő volt. Az érdekelt minisz­tériumok kidolgozott és egyeztetett együttműkö­dési tervek alapján hathatósan segítették a véde­kezést. Elsősorban a Honvédelmi Minisztérium alakulatainak közreműködése volt eredményes. A vízügyi szervekkel együtt, ezek az alakulatok képezték a védekezés gerincét. Fontos és haté­kony volt a közreműködés a Belügyminiszté­riumnak (közrend fenntartása), a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnak (hírközléssel és szál­lítással), a Földművelésügyi Minisztériumnak (földmunkagépek, szivattyúk beállításával), va­lamint az Egészségügyi Minisztériumnak (a köz­egészségügyi intézkedések gyors, időbeni végre­hajtásával). A KISZ K. B. országos mozgósítással segítette a KISZ-fiataloknak a közerőben való tervszerű közreműködését. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya jelentős segítséget nyúj­tott a védekezés államigazgatási feladatainak végrehajtásában. Az Építésügyi Minisztérium elsősorban a főváros területén nyújtott gépi ka­pacitást a védekezéshez, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium pedig az ellátást és a szükséges védő­anyagokat biztosította folyamatosan. A vízügyi szolgálat nemcsak a közvetlen fel­adatkörébe tartozó fővédvonalakon végzett vé­dekezési munkát, hanem a tanácsokat a helyi vízkárelhárításban is hatékonyan segítette. A megyével és a járási tanácsokkal a legtöbb he­lyen jó volt az együttműködés. Hiányosságok voltak tapasztalhatók a helyi, vízkárelhárításra való felkészülésnél a községi tanácsok részéről, mert a többszöri előzetes fel­hívás ellenére a tanácsok, a termelőszövetkeze­tek és az állami gazdaságok és általában a lakos­ság, az elhanyagolt kisebb csatornák és vízleve­zető árkok, illetőleg medrek tisztogatását elmu­lasztották, sok helyen lefolyási akadályok jelent­keztek az átereszeknél és hidaknál, kijegelés vagy kitisztítás hiányában. Sok helyen akadályozták a vízlevonulást a völgyeket átszelő közlekedési utak, azokba épí­tett hidak és átereszek szűk nyílásai, így a helyi duzzasztást előidézve, nagy károkat okoztak a közlekedési hálózatban. Több községben nehéz­ség volt tapasztalható a közerőnek a védekezési munkába való bekapcsolásánál, több helyen a helyi védekezést kizárólag a vízügyi szervek és a honvédség alakulatai látták el. A kellően kiépített védművek általában meg­felelő biztonságot nyújtottak, és a nagyobb ká­rok és elöntések ott jelentkeztek, ahol a védmű­vek nem a kellő biztonságra voltak kiépítve, vagy nem is voltak védművek. Az 1963. évi ár- és belvízvédekezés legnagyobb tanulsága, hogy a fővédvonalak kellő biztonságra való kiépítés0 mellett olyan vízfolyások völgyében, mint pl. a Marcal, a Sió, a Zagyva és a Tárná is, feltétlenül szükséges a védművek kiépítése és a hozzájuk tartozó vízgyűjtőterületek átfogó rendezésének gyorsítása. A védekezésre kereken 100 millió Ft-ot kellett fordítani. A védekezés sikeres volt, mert a véde­kezésre fordított anyagi áldozattal szemben si­került további területeket nagyobb elöntésektől mentesíteni és a keletkezett károk többszörösét elhárítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom