Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-06-01 / 2. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 35 nán az eddig észlelt maximumot meghaladó árvizek vonultak le. A Marcal alsó szakaszán az árvíz március 14-én a bal parti töltésen — a nyúlgátas megemelés ellenére — átbukott, majd Rábaszentmihály és Koroncó községek magasságában a töltést átszakította. A kiáradó víz elöntötte a Marcal— Rába közötti 5700 kh területet és Rábaszentmihály, Mórichida és Kisbabot községek egy része víz alá került. A Rábán a hidaknál keletkezett jégtorlaszok sorozatos robbantása és elbontása mellett az alsó szakasz mindkét oldalán erőteljes, de sikeres védekezés folyt. A Zala árvize az alsó szakaszon Zalaapáti környékén okozott elöntést, jelentősebb védekezés is volt itt. Az Ipoly a nyári gát jellegű töltésezett szakaszon, csehszlovák területen átszakította a töltést. A magyar területen a betöltésezetlen szakaszon az egész völgyfenéki ártér elöntésre került, így Ipolytölgyes község belsőségének egy része is. Védekezés folyt még Balassagyarmat térségében is. A Sión a tartós — töltéskoronát több helyen meghaladó — árvíz ellen nyúlgát emelésével szívós, de eredményes védekezés folyt, amelynek eredményeképpen Simon tornya és Sióagárd között a bal parton kb. 8000 kh kiterjedésű ártér mentesült az elöntéstől. A Zagyva és a Tárná mentén alakult ki a legveszélyesebb helyzet és itt volt a legnagyobb arányú védekezés is. A Mátrából, de a vízgyűjtő egész területéről — a felhalmozódott nagy hótömeg gyors olvadásával — a lezúduló víztömegek Űjszász és Jászberény között, kiépített töltések hiányában, 16 800 kh területet árasztottak el. A Zagyva bal parti községek védelme érdekében Üjszász és Jásztelek között rögtönzött lokalizáló gátak építésével, depóniák megerősítésével és bekötésével stb. nagyszámú föld-munkagép, vízügyi, honvédségi és közerő bevetésével erőteljes védekezés folyt. Ezzel sikerült elhárítani a veszélyt Jászapáti, Jászkisér, Jászalsószentgyörgy és Jászladány községektől, valamint ezen térségben kb. 30 000 kh elöntésétől. Tehermentesítés érdekében az árvizek egyrészét a Zagyva jobb parti mezőgazdasági területekre kellett terelni. Ennek következtében a vízzel körülzárt jobb parti Jánoshida község védelmére nagy gépi és emberi erők mozgósításával két nap alatt 35 km hosszú körgát épült. Veszélyes helyzetbe került Hatvan, de különösen Űjszász. Az utóbbi esetben a Zagyva és a Tápió átázott jobb parti töltéseit nagy erőfeszítéssel sikerült megtartani és Űjszász községet az elöntéstől megvédeni. Hatvannál, de felette Apcnál is sikeres védekezés folyt a belsőségek mentesítésére. A Tárná árvize Tarnaőrsnél az eddig előfordult maximumot 23 cm-rel haladta meg. A jobb parti töltéseken az árvíz átbukott, illetve át is szakította, ennek folytán a jobb parti mezőgazdasági területek és Jászdózsa község túl-Az ordasi jégtorlasz megindulása 1963. III. 14-én 12.40 órakor nyomó része víz alá kerültek. A bal parti töltés megvédésével mentesült Tarnabod, Tárnáméra, Zaránk, Erk, Tarnaőrs és Jászjákóhalma községek. A Zagyva—Tárná térségében összesen 36 600 kh terület került víz alá. A Sajó felső, töltésezett szakaszán a gyorsan emelkedő árvíz ellen nyúlgátakkal védekeztek, ennek eredményeképpen Hét község teljes egészben, Putnok község részben, valamint 1500 kh ártér mentesült az elöntéstől. A töltésezetlen szakaszokon a teljes ártér víz alá került, ezért több község mélyebben fekvő belsőségi részét ki kellett üríteni. A kis vízfolyásokon általában az ország domb- és hegyvidéki részén, csaknem valamennyi vízfolyáson, patakon gyors árhullámok és nagy víztömegek zúdultak le, amelyek nagy területen (kb. 160 000 kh-on) hosszabb-rövidebb ideig tartó vízelborítást és károkat okoztak a völgyekbe települt községekben, közlekedési vonalakon és mezőgazdasági területeken. Különösen heves volt a vízlevonulás a Kapóson, a Tápión, Séd és Sárvizén, a Gaja, Gerje-Perje, Kánya, Hór, Vadász, Bodva és Ronyva patakokon. A Császárvíz patakon lerohanó nagy víztömeg a Velencei-tó vízszintjét emelte fel hirtelen, az eddig észlelt legmagasabb vízállás fölé 11 cm-rel és a szabályozási vízszintnél 42 cm-rel. Víz alá került a déli partvonal és részben az út és vasútvonal is. A tó vízállása — az alatta levő völgyek feltöltődése folytán — csak nagyon lassan apadt. A Marcal torkolatánál a gyirmóti II. árvízvédelmi vonal építése 1960. III. 16-án
