Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
12 VÍZGAZDÁLKODÁS berendezés előregyártva, itthon készül. Az előkészítés érdekében a VÍZITERV részéről Valló Sándor osztályvezető és Rózsavölgyi Imre, a Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója utazott Dinguiraye-be. Múlt év augusztusában magyar vízügyi delegáció járt Brazíliában is (az OVF-től Illés György, Jurth Ferenc, a NIKEX-től Szűcs Hugó és Páczelt Miklós). Ceara államban előkészítő tárgyalások folytak két település (Maranguape és Itapipoka) vízellátásának megoldására, míg Rio Grande do Norte államban megállapodás jött létre a vízkutatáshoz szükséges fúróberendezések szállítására és szakemberek rendelkezésre bocsátására. A közeljövőben dr. Alföldy László, Molnár Lajos, Gerhardt József, Praznovszky István, Ambrus Vencel, Nyíri István, Zombori László utaznak a kutatóexpedícióval Észak-Brazíliába. A Vízgépészeti Vállalat öntözőszivattyúkat szállít Egyiptom részére. Az átadásra Gagán József utazott Egyiptomba. Az említett kapcsolatok az elmúlt év során létesültek, így a vízügyi exportmunkáknak csak kezdetét jelentik. A magyar vízügyi szakemberek eddigi munkája általában kedvező fogadtatásra talált főképpen két okból: — a komplex vízgazdálkodási szemlélet fokozottabban érvényre jutott, minden víznyerési és hasznosítási lehetőség együttes mérlegelése szélesebb alapokat nyújt a megoldásokhoz és az együttműködési kapcsolatok létrejöttéhez, — a megrendelő ország szakemberei betanításának vállalása, a gyakorlati tapasztalatok átadása kedvező fogadtatásra talál és bizalmat ébreszt a magyar szakemberek iránt. 1962-ben 9 szakemberünk járt a kereskedelmi delegációkkal külföldön és együttesen több mint 100 000 km utat tettek meg távoli kontinenseken, Afrika, Dél-Amerika és a Közel-Kelet országaiban és közel 300 000 dollár értékű vízellátási munkára kötöttek megállapodást, ill. készítettek elő további munkákat. Üj abban érdeklődés van Egyiptom, Ghana és Mali államok részéről is. Az eddigi eredmények kezdetiek és szerények és egyelőre jóformán csak egy szakágazatra szorítkoznak, mégis a nemzetközi kapcsolataink új lehetőségeit nyitották meg, segítették kereskedelmi szerveink munkáját és emellett gazdag szakmai tapasztalatokat jelentettek a delegációkban részt vevő szakembereink számára is. Illés György Az őrségi táj vízgazdcdkodási feladatai Napjainkban mind Vas, mind Zala megye mezőgazdaságának egyik legjelentősebb és legsürgetőbb feladata, hogy a nyugati országhatár mentén elterülő, népraj zilag Őrség, Hetés és Göcsej néven ismert tájegységekben megteremtse a korszerű, magas színvonalú, jövedelmező nagyüzemi gazdálkodás feltételeit. A szóban forgó mintegy 420 000 kh-at kitevő, túlnyomórészt dombos területen — melyet a következőkben egy szóval őrségi tájnak nevezek — a mezőgazdasági termelés a múltban is rendkívül elmaradott volt az ország többi részéhez képest, de a jelenlegi terméshozamok is évről évre mélyen alatta vannak az országos átlagoknak. (Gabonából pl. 4—6 q kh az átlagtermés.) A mezőgazdaság elmaradottságának alapvető oka az itteni rendkívül rossz talaj adottságokban keresendő. E vidék talajai az „erodált, savanyú erdőségi talajok” típusába sorolhatók, mészben és humuszban szegények és jellemző tulajdonságuk, hogy közvetlenül a sekély, alig 12—20 cm-es felszíni termőréteg alatt egy több méter vastagságú szerkezet nélküli, tömött, víz-átnemeresztő altalaj fekszik. Ezen adottságok miatt az itteni talajok vízháztartási tulajdonságai rendkívül rosszak és alig kedvezőbbek a szikes talajokénál. Vízáteresztő képességük igen csekély, különösen a 30—40 cm mélységben található ún. akkumulációs szinten (7,5 mm/óra). A terület éghajlatában az Alpok közelsége miatt erősen érezhető a mediterrán hatás. Az évi csapadékátlag 900 mm körül van s eloszlása is igen kedvező, mert a legtöbb csapadékos nap a vegetációs időszak derekára, június—augusztus hónapokra esik. Míg az Alföld kiterjedt területein a csapadékhiány jelent súlyos gondokat, itt az őrségi vidéken a kedvezőtlen talaj - adottságok következtében éppen a túl sok víz okozza a legnagyobb kártételeket. Hóolvadás idején, nagyobb zápor vagy tartósabb esőzéskor a sekély feltalaj hamar telítődik vízzel, a leszivárogni nem tudó vízfelesleg pedig a felszínen tócsák alakjában jelenik meg, s hatására a talaj valósággal szétfolyik. A pangó vizek által levegőtlenné vált talajban kipusztulnak a kultúrnövények, a felszínen végigfolyó víz pedig a termőtalaj elsodrása révén okoz felbecsülhetetlen károkat. A rossz vízgazdálkodású talajra hulló bőséges csapadék következtében keletkező károk elleni ösztönös védekezésképpen alakult ki a múltban ezen a vidéken a szántóföldi művelésnek egy jellegzetes formája, az ún. bakhátas művelés. E művelési mód mellett a szántással kialakított bakhátakról a fölösleges csapadékvíz a bakhátbarázdákba folyik, amelyek azt a lejtő irányában
