Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 13 továbbvezetik. Ily módon a bakhátakon pangóvíz nem keletkezik, tehát a termelés viszonylag biztonságosan folytatható, viszont a vízvezető árkokként működő barázdák tetemesen fokozzák az eróziós károkat. A bakhátas művelésnek egy másik hátránya, hogy a sűrűn futó bakhátbarázdák miatt a művelhető területnek kb. 25— 30%-a kiesik a termelésből. A bakhátas művelés egyébként tipikusan kisparcellákra való művelési mód, mely nagyüzemi méretekben gazdaságosan nem alkalmazható. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének idején a dolgozó parasztság többsége ezen a vidéken is a szövetkezeti utat választotta. Sürgős feladattá vált tehát e területen is a nagyüzemi módon végezhető, biztonságos és jövedelmező gazdálkodás feltételeinek a kidolgozása és megvalósítása. A már ismertetett kedvezőtlen adottságok miatt az Őrség kérdésének gyökeres és végleges megoldását csak a rossz vízgazdálkodású talaj szerkezet tartós megjavítása eredményezheti. Ennek elérésére egyrészt fokozni kell a talaj víz-befogadó és víztároló képességét, mégpedig a felszíntől számított 60—70 cm mélységig, másrészt pedig gondoskodni kell arról, hogy a tároló képességet meghaladó fölös csapadékvizek eróziós kártétel nélkül kerüljenek elvezetésre. Ezenefelül természetesen a talaj termőképességét is megfelelően fokozni kell. A fenti feltételeket kielégítő talaj javítási módszer kidolgozására a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola 1953-ban kísérleti telepet létesített az őrségi táj egyik legjellegzetesebb pontján, Szentgyörgyvölgyön. Az itt lefolytatott kísérletek eredményei alapján az őrségi jellegű talajok megjavításának nagyüzemekben alkalmazható módszere ma már megoldottnak tekinthető. A kísérletek kimutatták, hogy e talajok eredményes és tartós megjavításához és a magasabb terméseredmények eléréséhez az összes talaj javítási tényezők, vagyis a mechanikai, kémiai és biológiai beavatkozások együttes, komplex alkalmazása szükséges. A komplex talajjavítás három fő összetevője közül vízgazdálkodási szempontból a mechanikai talajjavítás bír a legnagyobb jelentőséggel és sorrendben is ez hajtandó végre legelőször. A végrehajtandó műveletek lényege az alábbiakban foglalható össze: A mélyebb vízgazdálkodó réteg kialakítása céljából a szántással egyidejűleg az eketestek alá szerelt altalaj lázi tokkal a szántott réteg alatt 8—10 cm-es vastagságban fel kell túrni a tömött altalajt. Ez lehetővé teszi, hogy víz és levegő, valamint a felszínről lemosódó mész és növényi gyökerek hatoljanak a fellazított rétegbe, miáltal annak talajfizikai tulajdonságai fokozatosan megjavulnak és néhány esztendő alatt kialakul a mélyebb, jó vízgazdálkodású termőréteg. A mechanikai javítás második célja a fölösleges vizeknek erózió nélküli elvezetése. A kísérletek alapján ez két művelettel érhető el: a nagyobb lejtésű területeken 50—55 cm mélységben alkalmazott mélylazítás hézagai kellően biztosítják a beszivárgó víz továbbvezetését, lapályosabb területeken viszont közvetlenül a mélylazított réteg alá, vagyis 65—70 cm mélységben drénhálózatot is kell kiépíteni a víz elvezetésére. Az égetett agyagcsövek rendkívül drága volta miatt a gyakorlati végrehajtás során elsősorban kísérletekben jól bevált és elég állékonynak bizonyult vakonddrén alkalmazása indokolt. A mélylazítás alatt húzódó dréncső ugyanazt a szerepet tölti be, mint a bakhátas művelésnél a bakhátbarázdák, ezért a drénezés végrehajtása után a bakhátakat meg lehet szüntetni és át lehet térni a nagyüzemi művelésre. A mélylazítás és drénezés hatékony működésének természetesen előfeltétele, hogy a területen megfelelő gyűjtőárok-rendszer épüljön ki, mely a vizet a befogadókba vezeti. A kémiai talajjavításnak (meszezés) és a biológiai talajjavításnak (szerves trágya) a termeléssel összefüggő szerepén túl vízgazdálkodási jelentősége is van. A mész azáltal, hogy koagulálja a talajban levő kolloidokat, lehetővé teszi egy tartós, morzsás szerkezet kialakulását, amely nagymértékben javítja a talaj levegő- és vízgazdálkodását. A szervestrágya talaj lazító hatásával járul hozzá a talaj jobb vízgazdálkodásához. Az „őrség vázlatos helyszínrajza
