Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 121 vagy esetleg még vastagabb jégpáncélt is. A kiemelt jégkocka pedig ütésre ezernyi csillogó jégoszlopra, ún. jéggyertyára hullik szét. Az olvadó jég felszínéről a víz rendesen hamarosan lefolyik. Ez részben a nyílt repedések, a vékony jéggel borított és gyorsan kiolvadó rianások mentén lehetséges, másrészt sokfelé találunk az olvadó jégen apró lefolyókat, kis, néhány cm2-es „nyelőkéket”, melyeken gyakran örvénylő mozgással szintén lefolyik az olvadékvíz a jég alá. Ilyen jégviszonyok mellett egyik vagy másik repedés az olvadástól rendesen kiszélesedik. Az így támadt résbe a szél belekapaszkodik és a jeget tovább nyomja, feszíti, miközben a rés egyre szélesedik. Ha a szél ereje nagy, néha több km2-es jégtáblák valóságos jégmezők is megmozdulnak, meglódulnak és a széltől űzve recsegve-ropogva utat törnek maguknak. Gyakran előfordul, hogy helyenként széles pásztákban 2 vagy esetleg 4—5 réteg vastagságban is egymásra csúsznak a jégmezők (1. kép). Ha mindez sekély víz felett következik be, a jégtáblák fennakadnak, felturolódnak és kisebbnagyobb jég-kupacok, jéghegyek keletkeznek a többé-kevésbé összetöredező jégből. Ezek tehát nem úszó jéghegyek, hanem a fenéken megrögzült, legtöbbször össze-vissza töredezett jégtáblák tömege. Az is gyakori jelenség, hogy a szélnyomta jég áthatol a nádon, miközben azt teljesen letarolja és kicsúszik az északi part füves rétjeire, esetleg 50 sőt 100 m távolságban. Ha viszont a part meredek, a lejtő feltartóztatja a jeget. Ilyenkor legtöbbnyire közvetlenül a partvonalon halmozódik fel a gyertyás 'jég. A jéghegyek magassága a 3 sőt 7 m-t is meghaladhatja. Ha a szélmozgatta jégmező még nem olyan laza szerkezetű, a jég a parton óriási pusztítást vihet végbe. Előfordul, hogy több méteres mélységben belevésődik a puszta földbe. Ilyenkor fákat facsar ki, házakat dönt romba a pusztító jégár (2. kép, 3. kép). 1945—46 telén például a tihanyi mólót teljesen átvágta a jég (4. kép), miközben óriási szikladarabokat és betontömböket játszi könnyedséggel több méter magasságba emelt, és e helyen 7 m-nél is magasabb jéghegyvonulatot épített. Ugyanekkor a jég a vízparton a védő kőfalat is teljesen lerombolta több száz méter hosszúságban. A jégár pusztító munkája csak percekig tart. A hatalmas jégmező szemmel is jól láthatóan mintegy 5—10 cm-es másodpercenkénti sebességgel zúdul elemi erővel recsegve-ropogva a partra. Néha megakad valahol a tábla, hogy azután újabb pásztákban ismét nagy csörömpöléssel nyomuljon előre. Közben szemlátomást töredeznek szét a parton a jégtáblák, miközben egymásra tornyosulnak a jéghegyeken. A jéggát tetején átbukó jégtáblák leszakadnak és a túloldalon lecsúsznak, gurulnak a mélybe. Az egészfolyamat rendkívül megkapó élményt nyújt. Azután egyszerre minden megáll, elcsendesül a zaj és ismét dermedt mozdulatlanság ül a tájra. Az olvadó, zöldesfehér, szinte vésztjósló szí2. kép Gerse villa Zamárdiban 1926. telén (Fotó: Keresztes György) nezetű jégmezők elmozdulása nyomán nyílt vízfelületek keletkeznek, ahol feltámad a hullámok ereje. Csapdossák, nyaldossák a jég peremét. A hullámverés közelében valósággal nyög, szinte lélegzik a jég. A hullámok keltette vízmozgás behatói a jég alá is, miközben lassan, lomhán megemelkedik, majd szörcsögő, szuszogó hangok közepette ismét lesüllyed a jég. Egy darabig a jégmező rugalmassága enged a hullámok játékának, de azután a jég peremével párhuzamosan több m2-es hosszúkás táblákra hasadozik. 3. kép Olvadó jéghegyek a Szarkádi erdő alján (Fotó: Dr. Entz)
