Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
28 VÍZGAZDÁLKODÁS emelkedés is nemcsak a főmederben figyelhető meg, de a hullámtéren is jelentkezik. A lerakódé hordalék mennyiségéhez hasonlóan a vízszintnek emelkedését sincs módunkban pontosan megállapítani; különböző módszerek segítségével azonban mértékére megközelítő pontossággal mégis következtetni lehet. A megfigyelések és számítások arra mutatnak, hogy az emelkedés mértéke legerőteljesebb a Süly és Szap (Suljan— Palkovicovo) közötti szakaszon. Megállapítható volt, hogy a dunaremetei vízmércénél az 1900— 1954. évek között a kis- és közép vizek szintje évi átlagban 1,8 стчге1, a nagy vizek szintje pedig 2,5 cm-rel emelkedett. Ugyanezen a szakaszon a balparti, bősi (gapoikovoi) vízmércénél, 1917— 1955. évek között az emelkedést 2,5, illetve 3,3 centiméterben, a szapi (palkovicovoi) vízmércénél pedig 1,7, illetve 3,16 cm-ben állapították meg. A vízszinteknek ilyen mérvű emelkedése első pillanatra talán jelentéktelennek látszik, hiszen csak cm-nagyságrendűek. Ha azonban meggondoljuk, hogy pl. 100 év alatt ez az emelkedés 2,5—3,0 métert is kitehet, akkor rá kell döbbennünk arra, hogy a Dunának ezen a szakaszán már néhány évtized alatt a kisvizek is függőmederben fognak folyni. Ez pedig azt jelenti, hogy a középvízi mederben már a kisvizek szintjei is a szomszédos, ármentesített területek terepszintjei fölé érnek. A vízszintnek ilyetén emelkedése miatt az ármentesítő töltéseket időről-időre magasítani és erősíteni kell. Ezzel a nagyvizek szétterülését talán meg lehet akadályozni, de a nagy szántkülönbség hatására a töltések alatti vízáteresztő altalajon át a víz a hullámtérről átnyomódik a töltések mögé és a mentesített területeken fakadó-vizek alakjában jelenik meg. A mezőgazdasági termelőknek viszont közömbös, hogy a termést a töltésszakadáson kiömlő árvíz, vagy az alattomosabban jelentkező fakadóvíz teszi-e tönkre. A mederemelkedés két főóka: az erős hordalékosság és a szapi eséstörés mellett elősegíti és sietteti a mederemelkedés folyamatát az ármentesítő töltések, valamint a hullámtereknek növényzettel borítottsága is. A mederemelkedés folyamatban volt az ármentesítő töltések kiépítése előtt is, az emelkedés üteme azonban akkor még nem volt olyan erőteljes, mint manapság. Akkor ugyanis osaik a nagyobb helységeket vették körül töltésekkel, a folyómenti töltéseket csak a múlt század végefelé, a folyószabályozási munkálatokkal csaknem egy időben építették ki. Az árvizek annak előtte szabadon szétterülhettek, az árterületeken lebegtetett hordalékaik nagy részét lerakták s ezzel az árterület szintje is emelkedett. A nagyobb árvizek átlag 10—12 évenként öntötték el az árterületeket s ilyenkor a termés nagy része elpusztult. Az iszaplerakódás viszont növelte a talaj termőképességét. Az ármentesítés óta az árvizek nagyobb víztömegei már nem az árterületeken, hanem a szűkebb hullámtereken, az ánmemtesítő töltések közé szorítva terülnek szét. Lebegtetett hordaléktömegeiket ott rakják le, így a szükebb hullámtereken a terepemelkedés természetesen nagyobb mértékben jelentkezik, mint a szabad árterületek esetében. Nagymértékben elősegíti a hullámterek emelkedését az a körülmény is, hogy azokat legtöbbnyíre sűrű növényzet borítja. A növényzet a hullámtérre kiömlő víz lefolyását hátráltatja, sebességét csökkenti s ezzel elősegíti a lebegtetett hordalék lerakódását. El kell ismerni, hogy a silányabb minőségű területek fásítása nemzetgazdasági érdek. A folyószabályozók nem is annyira a fásítás és az erdősítés ellen emelnek szót, mint inkább a bokrok és a fák között elburjánzó aljnövényzet eltávolítását, valamint a partok mentén növényzet nélküli sávok szükségességét kívánják. Megismerve a meder- és a vízszimtemelkedés problémáját, becsülve, mérve és számítva az emelkedés mértékét, felkutatva főbb okait: keresnünk kell a bajok cmvoslásánalk módozatait, rá kell mutatnunk a kártételek megszüntetésének lehetőségeire is. Hosszú évek tapasztalatai megmutatták, hogy a Felső-Dunán a folyószabályozás módszereivel ki lehet elégíteni a hajózás igényeit, kedvezőbbé lehet tenni az árvizek, a jég és a hordalék lefolyása viszonyait, de rá kellett jönni arra is, hogy ezekkel a szabályozási módszerékkel a mederemelkedés folyamatát megállítaná, káros hatásait megszüntetni nem áll módunkban. Mi hát a teendő? Az első gondolat minidig az, hogy okokat kell megszüntetni. A hordalékosság és az eséstörés természeti ok, az ármentesítés mesterséges ok, a növényzettel borítottság részben természetes, részben mesterséges. A természetes okokkal szemben a küzdelmet rendkívül nehéz, igen költséges és felette bizonytalan felvenni. Ami a hordalékosságot illeti, a vízgyűjtő terület felső részein a kopár területek fásításával, a vízmosások megkötésével, az alsóbb szakaszokon a meder lépcsőzésével lehet a hordalékitermelés folyamatát mérsékelni és a lefelé mozgó, görgetett hordialékmennyiiségeket némileg csökkenteni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy mindezek a területek határainkon kívül esnek s így ott a beavatkozás nem áll módunkban. A tőlünk függetlenül épülő vízlépcsők tartanak ugyan vissza hordalékot, a vízlépcsők alvízi szakaszain azonban új hordalék termelődik. Még kevésbé áll módunkban megváltoztatni vagy éppen megszüntetni az eséstörést. A felső