Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1961-03-01 / 1. szám

VÍZGAZDÁLKODÁS

29

dunai hordalékkúp képződése ma is folyamatban levő jelenség, az mind a hosszúság, mind a magasság irányában állandóan fejlődik. Más szóival: az eséstörés helye is vándorol lefelé. Ez a vándorlás igen lassú folyamat, mértékét tudtunkkal eddig még nem tanulmányozták. Mindamellett tudjuk, hogy a hordalékkúp növekedésének kell tulajdonítanunk pl. azt, hogy a Vág torkolata fokozatosan áthelyeződött Komáromig. S a hordalékkúp növekedésének tudható be az is, hogy a Rába-vidék vízhálózatának főbefogadója, a Kis- Duna is kelet felé terelődött és csak a jobb oldali magas partok akadályozták abban, hogy tovább kelet felé helyeződjék át és valahol a Vággal szemben térjen vissza a Dunába. A hordalékkúp állandó növekedése, illetőleg a jelenlegi mederemelkedés azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a Rába-köz is fokozatosan elmocsarasodik. A mederemelkedés máris okoz bizonyos mértékű vízduzzadást a Kisdunán és mellékfolyóin, a Rábán és a Rábcán. Ismert tény, hogy nagyvizek idején Győrnél a Kisdunia vízszintje közel egy magasságban van a Fertő vízszintjével. A Rábca vizének ilyenkor alig van esése, illetve sebessége, sőt egyes megfigyelők szerint a Duna hirtelen áradásai alkalmával a Rábca medrében a víz visszafelé folyik. De hogy az elmocsarasodás veszélye nem puszta rémkép, abból is következtethető, hogy ez a folyamait a Hanságon már meg is. indult. Ez is nyomós ok téhát arra, hogy a felsődunai mederemelkedés kérdésével behatóan foglalkozzunk, problémáját megoldjuk és a fenyegető veszélynek elejét vegyük.

Ami a hullámterek növényzettel borítottságát illeti, már megindultak a kísérleteik annak megállapítására, hogy milyen legyen a növényzet eltávolításának módja és mérete, mekkora költségeket jelent az és milyen kár ért a népgazdaságot a növényzet eltávolításéival?

Szólni kell még a felső-dunai ármentesítésről is. Az okok megszüntetése ebben az esetben azt jelentené, hogy a meglevő töltéseket le kellene hordani, helyettük az árterületen fekvő helységeket körtöltéseikkel kellene körülvenni, a jelenleg ármentesített területeken pedig át kell térni olyan mezőgazdasági művelési ágakra, amelyek az időnkénti elárasztást nagyobb károsodás nélkül el tudják viselni. Mindezek azonban oly nagyhorderejű kérdések, amelyek további alapos tanulmányozást igényelnek és akkor kerülhetnek sorra, ha az egyéb módszerek nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.

Mindezek megfontolása alapján a folyami szolgálat már 1956Jban azt a javaslatot tette, hogy azokon a szakaszokon, ahol a mederemelkedés mértéke a legnagyobb, a főmederből évente mesterséges úton annyi hordalékot kellene eltávolítani, amennyi ott évi átlagban lerakódik. Közelítő számítások és becslések szerint ez a mennyiség eléri, sőt talán meg is haladja a 600 000 nv‘-t. Ezért a javaslat odairányult. hogy —- egyelőre csak kísérletképpen — 5 éven át kotrás útján emeljünk ki a főmederből évente mintegy 1 millió köbméter mederanyagot. Az ilyen nagyarányú kotrástól már várni lehet, hogy a további mederemelkedést megállítja, esetleg vissza is fejleszti. A javaslatba hozott 5 év alatt behatóan folytatni kell a megfigyeléseket, méréseket és számításokat, de a tanulmányokat és /kisminta-kísérleteket is, annak megállapítására, hogy — a nagyarányú kotrásoktól, a növényzet eltávolításától és egyéb esetleges módszerektől — mint a nagyvízi meder összeszorítása új vezértöltések építésével, egyes mellékágak feltöltése és a kikotrott hordalékanyaggal és mások —- mit lehet várni műszaki és gazdaságossági szempontból.

Ezeket a javaslatokat a magyar—csehszlovák Közös Műszaki Bizottság még 1956-ban elfogadta, a két állam főhatóságai pedig azokat jóváhagyták. Mindezek alapján a nagyarányú kotrás megindult, a kisminta-kísérletek megkezdődték, tanulmányozzák a meder és vízszintek emelkedését, a növényzetet a kísérleti területeken eltávolították s tovább folynak a mérések, megfigyelések és tanulmányozások .

Sajnos, a tervezett évi 1 millió köbméter mederanyagot a két állam együttes erőfeszítéssel sem volt képes kikotomi. Mindkét állmnak csak egyegy kotrókészlet áll e célra rendelkezésére s azok együtt sem képesek évi 4—500 000 köbméternél többet kiemelni. A VIZITERV vonatkozó tanulmánya is arra enged következtetni, hogy a mederemelkedés folyamatát már az eddigi, a tervezettnél kisebbarányú kotrás is megállította, mégis javasolja a kotrás erőteljesebb folytatását legalább évi 800 000 m3 kavicsianyag kiemelésével. Valóban: a két állam tervezi is egy-egy nagyobb teljesítményű kotrókészlet beszerzését és várni lehet, hogy ezek segítségével a kívánt mennyiség kiemelését el fogják érni.

A kotrással kapcsolatban egyéb kérdések is felmerültek. Eltekintve attól, hogy a kotrás maga is költséges, gondot okoz az ás, hogy mi történjiék a kiemelt nagy mennyiségű hordalékanyaggal? A hullámtereken nem maradhat, mert akadályozná az árvíztömegek szabad lefolyását és ezzel még csak fokozná a vízszintnek emelkedését. Minthogy a kiemelésre kerülő mederanyag egy része, főleg a töréspont alatti szakaszon, jóminőségű betonkavics, felmerült annak gondolata is, nem lehetne-e azt a közeli építkezéseknél felhasználni. Evégből Ásvány, és az öttevényi vasútállomás között kisvasutart is építettek s azon már szállítanak is betonkavicsot. A szállítási távolság azonban az anyag felhasználási költségeit felette megdrágítja. A nagybaj esi és gönyüá kielevált hordalékkupacokból bárkákon, ill. teherautókon szállítják el az anyagot, de ez az elszállítás is csak mérsékelt ütemben folyik. Csehszlovák részről tehergépkocsikon ugyancsak nagyobb mennyiségű kavicsanyagot szállítanak el építkezési célokra.

Minthogy a kikotrott mederanyagot csak elenyésző mennyiségben lehet a népgazdaság javára felhasználni, az anyagot túlnyomórészt más módon kell „az útból eltávolítani”. Felhasználják mellékágak feltöltésére, vagy a párhuzamművek mögé rakják ki s ott szétterítik. A mellékágak feLtöltésének kérdése, valamint a kavicsainyagnak az árvízszint fölé eső szorítótöltésekbe való beépítése további tanulmányozás tárgyát képezi.