Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
VIZGAZDALKŰDAS különféle gépkihasználási fokok segítségével számították át gépmunkaórára. A gépköltségelemek most először a felvonulási költségeket (szállítás, átállás, fel- és leszerelés) is tartalmazzák. Teljesen helytelen volt az a múltban követett gyakorlat, mely a felvonulási költségéket külön számolta el. Ez eredményezte azt, hogy a magasabb gépesítést ott is alkalmazták, ahol az nem volt indokolt és nem volt gazdaságos (pl. egészen kis munkánál a magasabb gépesítés üzemköltsége mindig alacsonyabb, de használata csak ott gazdaságos, ahol az üzemköltség és a felvonulási költség együttesen előnyösebb). Nem szabad annak a jövőben előfordulni, hogy csak azért vonultassanak fel indokolatlanul sok és drága gépet, mert ez az általános költség vetítési alapját növeli, a tervteljesítést elősegíti és a prémiumot jobban biztosítja. Gépi időnormák — gépi teljesítménynormák Gépi időnormán (I) gépmunkaóra és a termelékenység hányadosát — az előírt minőségű, természetes egységekben mért termék egységnyi mennyiségének előállítására fordítható gépmunkaidőt (hn) — értjük, a termelés ésszerű megszervezését és az építőgép ésszerű kihasználását feltételezve, a kérdéses időpont műszaki fejlettségi fokának megfelelően. A gépi teljesítménynormán (N) a természetes egységekben mért előírt minőségű terméknék a gépmunkaidő (hn) egy órája alatt előállított mennyiségét értjük, a termelés ésszerű megszervezését és az építőgép ésszerű kihasználását feltételezve, figyelemmel a normamegállapítás időpontjának megfelelő műszaki fejlettségi fokra. 27 A gépi időnorma és a gépi teljesítménynorma (T) egymásnak reciprok értékei. T I A termékegységre vonatkoztatott építőgépköltséget az egy gépmunkaórára jutó költség (Gmu) és a gépmunka időnorma (I) szorzata adja. A különböző konkrét munkakörülményeknek megfelelően változik az építőgép teljesítmény normája és ennek megfelelően költsége is. A változás mérvét egyes építőgépeknél a munkakörülményeknek megfelelő teljesítményi szorzók fejezik ki. Minthogy a teljesítmény egységre jutó időérték (I) az egy gépi munkaóra alatti teljesítmény (T) reciprok értéke, a helyes időértékek, tehát az egy gép munkaóra alatti helyes teljesítményt is visszatükrözik. Az 1959. évi árrendezés általában sikerült, az előre elhatározott célkitűzéseket elértük. Ezen belül azonban a gépköltségnormák egy kissé túlzottan ösztönöznek a műszaki fejlesztés irányában és a megállapított egységárak messze elhagyják a szükséges ráfordítások mértékét. Éppen erre való tekintettel örömmel kell üdvözölni az OVF felsővezetésének azt az elhatározását, hogy az eddigi rendszertől eltérően nem becsléssel, hanem helyszíni mérésekkel és adatgyűjtésekkel felülvizsgáltatja a földmunkagép költségnormákat és műszakilag megalapozott helyes gépköltségnormákat állapít meg. A felülvizsgálat első üteménék eredményei már jóváhagyást is nyertek és ezek 1961. január 1-én életbe is léptek. A gyakorlat fogja bebizonyítani, hogy az új műszakilag megalapozott gépi költségnormák mennyiben váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Szántó Imre A Felsö-Duna mederemelkedése Az ötvenes évek két nagy árvízkatasztrófája ráterelte a figyelmet az árvizek folyószabályozási vonatkozásaira is. Az 1954. évi, jégmentes nyári árvíz, amelynek oka a felső-dunai mederemelkedés volt, végigpusztította csaknem az egész Szigetközt. Ez alkalommal, tekintet nélkül a hajózás és a vízerőkihasználás kérdéseire, a felső-dunai mederemelkedés kérdéseivel kívánunk foglalkozni. Magyar vonatkozásban a Felső-Duna alatt a Dunának Pozsony és Gönyü közé eső szakaszát szoktuk érteni. Ez a szakasz átmenet a Dunának Dévénynél végződő hegyvidéki és Gönyünél kezdődő síkvidéki jellegű szakaszai között, s éppen azért, nagy hordalékkúpon terül el. A szakasznak két jellegzetes vonása van. Az egyik, hogy a Duna itt még sok, fenéken görgetett hordalékot szállít, amely a felső, hegyvidéki szakaszáról hoz magával, a másik pedig az, hogy Szap (Palkovicovo) tájékán a folyó esése erősen csökken. Míg a töréspont felett a vízszintnek esése kilométerenként 45—25 om, addig a töréspont alatti szakaszon az esés rövid átmenettel a km-kénti 15—10 cm-re csökken. Az esés csökkenésével a víz sebessége is kisebbedik és vele együtt mindazok a tényezők, amelyek a sebességtől függnek, így az elevenerő és a hordalékmozgató erő is. Minthogy az esés mintegy felére-harmadára csökken, közel ugyanilyen mértékben kisebbediik a hordalékszállítás mértéke is. Más szóval a folyó nem képes a felülről magával hozott hordalékot teljes egészében továbbszállítani, annak egy tekintélyes részét a fenékre ejti. Azt, hogy ez a leejtett kavicsanyag a felülről érkező hordaléknak mekkora része, nehéz pontosan megállapítani. Tény azonban, hogy a hordalék lerakódásával a mederfenék állandóan emelkedik s ezt az emelkedést követik a különböző vízhozamoknak megfelelő vízszintek is. Minthogy a nagy vízhozamok tekintélyes része a hullámtereken terül el, ott talál lefolyást s lebegtetett hordalékának tetemes részét is ott rakja le, az
