Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-12-01 / 4. szám
I VÍZGAZDÁLKODÁS 123 Ilyen meggondolásokkal Miskolc щ vízellátási központjának igen kedvező helye lehetne Felsőzsolca, ahol egy korszerű víztisztítómű dolgozná fel a nyers vizet ivóvízzé és a szükséges vizet hol a Hernád, hol pedig a Kissajón át a Bódva biztosítaná. A Kissajóból közvetlen vízkivételt lehetne kialakítani, míg a Felsőzsolca és Onga között egy nyílt üzemvízcsatornán vagy kisnyomású vezetéken kellene a vizet Zsolcára szállítani. A telep közel van Miskolchoz, az építkezés relatíve kis csőanyagmennyiséget igényel, az építési egységek helyes megválasztásával, a városfejlesztéssel arányosan bővíthető. Valószínűtlen az, hogy a Sajó és Hernádkavicsok ilyen nagy mennyiségű víz gazdaságos nyerésére alkalmasak lennének, de fel kell tárni azokat, mert bizonyos arányban felhasználva íz- és hőfokjavítást eredményezhetnek. Ipari vízként a jelenlegi 2.0 m3/mp-cel szemben 1980-ra — a Sajóban hagyandó 1 m:!/mp vizet is beleértve — összesen 6,7 m3lmp vizet kell kiszolgálni a Sajó 1,8 m3/mp legkisebb hozamával szemben. A mostani egyensúlyi állapot szélsőséges vízjárások idején természetesen már ma is súlyos üzemi zavarokká alakulhat át, bár a rakacai tározó belépése nagymértékben megteremti az üzemi vízszolgáltatásii biztonságot néhány évre. Az újabb igények biztosítása csak a bánvölgyi tározók, a lázbérci, bánhorváti és upponyi völgyzárógátak megépítésével lehetséges, további vizet jelent a második rakacai tározó. Ezekkel a lehetőségekkel 45 millió m3 tározótérfogat alakítható ki és a Sajó minimális vízhozama 8—9 m3/mp-re emelhető fel. Ez a vízmennyiség tehát az 1980-ig jelzett igényeket biztosítani tudja, sőt ezen túlmenően is szolgáltatja az ipar vagy ivóvízellátás céljait. Az említetteken túlmenő vízigények esetén foglalkozni kell a Tisza vizének felhasználásával, vagy a perkupái 100 millió m3-es nagy völgyzárógát és tározó megépítésével. Kétségtelen, hogy a tározók nem olcsó vízszerzési létesítmények, mégis a világ valamenynyi államának vízgazdálkodása hatalmas erőfeszítéseket tesz ezek mielőbbi kiépítésére. A tározók hallatlanul nagy biztonságot nyújtanak a vízellátásnál, segítik az árvizek visszatartását, élettartamuk jóformán korlátlan, a komplex hasznosításnak pedig, amilyenek a hálasítás, víziszárnyas-telepek kialakítása, vízienergianyerés, tág terét nyújtják és a több km2 új mesterséges tavak mint üdülőközpontok a táj egész képét, forgalmát megváltoztatják. A városok, különösen az ipari városok fejlődését exponenciális grafikon jellemzi, ezzel arányosan nő természetesen a vízigény is. A budapesti fogyasztás 80 év alatt 60-szorosára, Stuttgarté 60 év alatt 20-szorosára emelkedett és 50 év alatt Miskolcé is 15-szörös lett. Hazánkban a vízművek víztermelése az utóbbi egy évtized alatt megháromszorozódott és az ipari vízfogyasztás ez alatt az idő alatt'1.8 m3/mprel 5 m3/mp-re nőtt. Természetesen minden állam példátlan erőfeszítéseket tesz a szükséges víz megszerzéséért, Róma 90 km-ről, Pécs Í00 km-ről, Stuttgart 150 km-ről kénytelen ma már a vizet szállítani, miután helyi készleteit kiaknázta. E példák mutatják azt is, hogy a városok fejlődésükkel emésztik fel sok esetben a helyi víznyerő helyeket is és a települések kialakításánál a víznyerő helyek nagy távlatra tekintő kiválasztása és biztosítása a településfejlesztés egyik alaptényezője. Miskolc és a borsodi térség szerves vízgazdálkodási egység, a térben és időben egyenlőtlenül eloszló készleteknek az igényekkel mesterséges vízművek útján történő összehangolása a mindinkább nagyobb kinccsé váló víznek a társadalmi haladás szolgálatba való állítása a vízgazdálkodás itteni nagy feladata. [Hozzászólás, а III. Miskolci Városrendezési ankéton (1961. szeptember 28—30.) Szilléry László: „Miskolc fürdői, vízbeszerzési és üzemeltetési problémái” c. előadásához.] A vízgazdálkodási munkák gépesítésének tervezésére vonatkozó egyszerűsítő módszerek A gépesítés szerepe a termelésben az utóbbi évtizedek során egyre nagyobb. Különösen áll ez a földmunkákra és a rakodási munkák gépesítésére. Ha ismerjük az év, vagy más időegység során kitermelendő, vagy elszállítandó anyag mennyiségét, a gépállomány és a szóba jöhető géptípusok ismeretében meglehetősen exakt módon lehet tervezni. A géptípusok kiválasztásánál elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy kapacitásukhoz képest ne legyenek túl drágák. Ez a gépek termelési önköltségére nézve jelent előnyt. Másodsorban a relatíve olcsó gépek, tehát azok, melyek esetében kapacitásegységükre számított beruházási értékük relatíve alacsony, az összfeladat szempontjából viszonylag kis beruházást tesznek szükségessé. Ily módon nagyságrendileg előre meg lehet becsülni a feladat elvégzéséhez szükséges beruházási értékek nagyságát is. A gépek gyári katalógusokban megadott kitermelő, illetve rakodó kapacitása a teljes kihasználtság esetére vonatkozik. Az esetek túlnyomó részében azonban a gépeknek ezt a névleges kapacitását nem lehet tartósan igénybe venni, kihasználni. Ennek oka egyrészt az, hogy a szükséges áttelepülések és a munkábaállítások alkalmával, bizonyos időveszteséggel kell
