Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-12-01 / 4. szám
122 VÍZGAZDÁLKODÁS becsüljük. Ez a vízmennyiség a lakosság ivó- és háztartási, az ipar minőségi igényeit és a fürdők vízszükségletét foglalják magukban. Miskolc ipara jelenleg 1 m3/mp vizet használ. A 20 éves tervidőszak országos fejlesztési átlagának figyelembevételével az ipari fogyasztás 1980-ra 2,2 m3mp-re, a 2000. évi pedig 3,5 m3lmp-re tehető. Miskolc fejlesztése során tehát 1980-ig 0,3 m3/mp ivóvíz és 1,2 m3/mp ipari víz, 2000-ig pedig 0,6 m3/mp ivóvíz és 2,5 m3/mp ipari víz lesz a szükséges többlet. E számok csak arányokat jelentenek, alkalmasak azonban arra, hogy Nagymiskolc fejlesztésének a vízellátás terén helyes perspektivikus irányt szabjunk. Amikor a vízigényeket megállapítjuk, természetesen alapelv kell legyen a vízzel való messzemenő takarékosság a lakossági fogyasztásnál, az ismételt vízjelhasználások az iparban, azonban csak olyan ésszerű mértékben, hogy az az ipari funkciókat és a lakosság mindennapi életét ne befolyásolja hátrányosan. A vízigények között kell szerepeltetni azt a legkisebb vízhozamot, amelyet a szennyvizek továbbszállítása érdekében a Sajóban meg kell hagyni, mert enélkül éppen Miskolc térségében — kisvizek idején — a Sajó csak szennyvízcsatorna, a járványveszély melegágya lesz. Ezt a vízmennyiséget — mint minimumot — 1 m3/mp-ben jelöltük meg. Amikor az említett vízigények kielégítésének lehetőségeit nézzük, a víznyerési területeket, a Bükki karsztforráscsoportokát, a Sajó, a Bódva és a Hernád vízrendszerét összefüggéseiben kell vizsqálnunk, figyelembe véve a már meglevő vízhasználatokat, amelyek esetleg nagyobb távolságra vannak Miskolctól, de fogyasztásuk azonban kihat a vízgyűjtő alsóbb szakaszaira. Számolnunk kell a folyók által a történelmi idők során lerakott kavicsrétegek vizével és a természetes adottságok mellett a vízjárást kiegyenlítő távozási lehetőségekkel és a vízben szegény kavicsrétegek esetleg mesterséges úton történő vízpótlásával. A vizek hovafordításánál ki kell mondani az elvet, hogy a) a hévforrások vizét és a fúrással feltárható melegvizeket a fürdők céljaira, b) a minőségi vizeket elsősorban az ivó- és háztartási célra és az ipar minőségi igényeinek kielégítésére kell fordítani, c) a felszín alatti vizekből nem fedezhető ivóvízigénveket a szennyeződéstől védett felszíni vizekből kell kielégíteni, dl eeyéb vizek szolgálják az ipar kisebb igényű céljait. A vízkészletek értékelésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül azok meglevő szennyezettségét, a vízminőség jövőbeni alakulását. A víznyerés itteni legnagyobb bázisa a Sajó. egyik legszennyezettebb folyónk oxigénfogyasztása meghaladja a 25 mg 1-t, hasonlóan elszenynyeződött a Bodrog is, amely három évvel ezelőtt még az I. vízminőségi kategóriába tartozott. Tisztának mondhatók a Bódva, a Hernád és a mellékvölgyek vizei, így ezek a jövő víznyerés alapjai lehetnek és mindent el kell követnünk, hogy ezek állapota ne romolhasson. A vízszennyeződés ma már valamennyi iparilag fejlett állam egyik legnagyobb problémájává vált. Ez az álláspont jutott kifejezésre ez év februárjában az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Genfben és a KGST államok most júniusban Moszkvában a vizek szennyeződésével foglalkozó tárgyalásain, ahol lerögzítették, hogy minden államnak meg kell tennie a hatékony lépéseket ahhoz, hogy á vizek, főképpen a határvizek ne szennyeződjenek tovább. Természetesen a gondatlanságból, vagy „vis major” következtében előálló szennyezésekre mindenkor fel kell készülnünk. A miskolci vízigények biztosítását szolgáló műszaki elgondolások kialakításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a középborsodi térségben Miskolc felett a Sajó, a Szuha és Ormos völgyében ugyancsak jelentős vízigények vannak, amelyek 1980-ig napi 40 000 m3 ivóvíz és ilyen minőségű ipari víz, továbbá mintegy 3,5 m3/mp iparivíz biztosítását teszik szükségessé, szemben a mai 16 000 m3 ivó- és 1,8 m3/mp ipari vízhasználattal. A városrendezés szempontjából elsősorban a vízmüvek távlati kialakítása bír döntő jelentőséggel, hol és milyen vízfonrások biztosítják az 1980. évi 65 000, majd nagyobb távlatban a 100 000 m3 ivó-, háztartási- és fürdővizet, illetve az ipar minőségi vízigényét. A hidrobiológiái és geohidrológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a város területén, illetve annak közvetlen környékén tartósan mintegy napi 50 000 m3 víz nyerhető. Ezt legnagyobbrészt a karsztforrások, éspedig a tapolcai, hámori és a garadnai forráscsoportok szolgáltatják, kisebb mennyiségben vannak a mélyfúrással feltárható hideg és hévizek. A helyi vizek tehát a vízműnek aránylag kismértékű bővítését teszik lehetővé és csak a közeljövő igényeit oldja meg, mint pl. a Szinva forráscsoport foglalása. A közelmúltban lefolytatott vizsgálatok eddigi eredményei sajnos ma már nem sok reményt nyújtanak arra, hogy a bükki források szélsőséges vízhozamait tározással a Forrás-völgyben kiegyenlítsük, így e keleti területek felszíni vizei kerülnek előtérbe. Egy Miskolctól keletre húzott egyenes a Sajót, a Kissajót, a Kishernád—Bársonyos csatornát és a Hemádot metszi 1, 5, 9, illetve 14 km távolságban a várostól. Az 1980-ig igényelt 0,3 m3/mp, helyi vizekből nem fedezhető ivóvízmennyiség bármelyikből beszerezhető a rakacai tározó üzembelépése után. A kedvezőtlen vízminőség miatt a Sajó nem jöhet szóba, csak a Hernád és a Bódva vize. A jövő vízbázisát e két vízfolyás képezheti, azonban mindegyiknél kivételesen számítani lehet átmeneti szennyezésre. Ennek figyelembevételével olyan megoldást kell választani, amely mellett akár epyik, akár másik vízfolyás vize átmenetileg mással pótolható.
