Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
3 VÍZGAZDÁLKODÁS A Magyar Hidrológiai Társaság a vízgazdálkodásért A népgazdaság célkitűzéseinek megvalósításában mind nagyobb szerep jut a társadalmi szerveknek, tudományos egyesületeknek, amelyekben rejlő erő kiegészítője az állami apparátus munkájának, segítője annak célkitűzései jobb és eredményesebb megvalósításában. Kormányszerveink éppen ezért mind nagyobb segítséget várnak társadalmi egyesületeinktől és egyre nagyobb mértékben támaszkodnak ezek munkájára, véleményére. Ugyanakkor egyesületeink is mind világosabban látják szerepüket és kötelezettségüket és munkájukat egyre fokozottabb mértékben igyekeznek a népgazdasági alapcélok irányába összpontosítani. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tagegyesületei közül a 40 éves múltra visszatekintő Magyar Hidrológiai Társaság a vízügyi szakemberek, a hidrogeológusok, a hidrológusok, az orvosok, a balneológusok, a limnológusok, a vegyészek, vagyis mindazok nagy családja — ahogy azt Vendl Aladár akadémikus fogalmazta —, „akik között összekötő kapocs a víz..Ez a szervezet négy évtized alatt egyetlen percre sem szűnt meg a vízhez kapcsolódó tudományágak művelője, a vízben rejlő erők kihasználása, valamint a víz kártételei elleni védekezés gyakorlati munkájának is aktív részese lenni. A Társaság munkaterülete és szervezete a gyorsuló életütem, a rohamos technikai fejlődés, a lakosság magasabb igényei miatt megnövekedett feladatok következtében — különösen az utóbbi években — jelentősen bővült. A mennyiségi vízgazdálkodás mellett mind nagyobb szerep jut a víz élettanával, kémiai és bakteriológiai vizsgálatával foglalkozó szakembereknek. Megnövekedett a mezőgazdaság és az ipar érdeklődése is, hiszen tagjainknak tudhatjuk több vízügyi szerv, tervező- és építő vállalat, szolgáltató vállalat mellett a mezőgazdaság és az ipar reprezentánsait is. És ezzel a Társaság széleskörű vita-fórummá vált, a hasznosítók körét is közelebb hozta soraihoz. Kongresszusaink, ankétjaink, előadóüléseink, munkabizottságaink és a ma már majdnem az egész országra kiterjedő szervezet a követelményeknek megfelelően irányítható és mozgósítható, akár országos, akár egyes területek vízügyi adottságaiból fakadó sajátos feladatoknak az éppen érintett vízügyi, tanácsi, ipari, egészségügyi, vagy mezőgazdasági szervekkel való közös megoldására. A mezőgazdasági vízgazdálkodás időszerű kérdéseivel foglalkozó szolnoki, a hévizek hasznosítását megvitató budapesti ankétok, a pécsi, nógrádi és borsodi medencék, valamint Szeged és környékének vízhasznosítását, illetve vízrendezését tárgyaló előadások és nem utolsó sorban a nemzetközi résztvevőkkel rendezett miskolci Országos Szennyvíz Konferencia a gyakorlati életet segítő tudományos munka egy-egy jelentős állomása. A Társaság „összekötő híd” a vízzel foglalkozó különböző szakmák és szervek között. Saját tagjain kívül mozgósítani tudja a társegyesületek egész sorát. Elég csak a közelmúlt példáira utalni, amikor az Agrártudományi Egyesület, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, vagy az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület vonultatta fel tudósait, szakembereit, hogy a Hidrológiai Társaság által felvetett vízügyi kérdések valamennyi érintett szakma szemszögéből megvilágítva érlelődjenek a tudományos fórumok határozataivá. És a határozatok érvényre juttatásában, vagy a megoldásra érett kérdések megvalósításában a tudományos egyesület súlyával és tekintélyével ott áll a Társaság segítőként és hallatja hangját a kormány és más vezető szervek felé. De a széleskörű társadalmi viták eredményei a tudományos kutató intézetek, tervező vállalatok munkájánál is helyes irányban hatnak. Társaságunk a ma már nélkülözhetetlen nemzetközi tudományos együttműködésnek is aktív részese, külföldi tanulmányutak, nemzetközi konferenciák szervezője és a baráti államok társegyesületeivel kötött egyezmények útján a szakemberek cseréjének előmozdítója. A Hidrológiai Közlöny, a Társaság lapja az új kutatások és vizsgálatok eredményeit tárja az olvasó elé, kézikönyv a fiatal generáció, de a gyakorlott szakemberek számára is. 53 országba viszi el a magyar kutatók munkájának eredményeit és tájékoztat, hogy mely utakon haladnak a különböző országokban a vízzel kapcsolatos tudományágak művelői. A klasszikus értelemben vett hidrológiának, a vizek tudományának zászlaja alá felsorakozott szakemberek tudják, hogy a világ népsűrűségének hatványozott ütemű növekedésével, a mezőgazdaságnak a belterjesség irányában történő haladásával, az ipar ma még be nem látható irányú és mértékű fejlődésével, az állóalapok növekvő értéke miatt a vizek kártételei elleni védekezés biztonságának szükségszerű fokozódása következtében reájuk évről-évre nagyobb feladatok hárulnak, Társaságunk taglétszámának megkétszereződése, vidéki szakcsoport-hálózatunk kiépítése, az előadóülések és ankétok számának növekedése előjele a következő évek várható nagyobb munkájára történő felkészülésnek. a Magyar Hidrológiai Társaság tagjainak hivatástudata, szakmai szeretete és felkészültsége pedig további biztosítéka annak, hogy hatékony támogatója lesz a vízgazdálkodásnak és a tudomány eszközeivel segít a pusztító vizek megfékezésében és a vizi energiának, továbbá a vízben rejlő más éltető, gyógyító és termékenyítő erőnek népünk javára való fordításában. Illés György a Magyar Hidrológiai Társaság 1 ügyvezető elnöke
