Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 11 Jégtörő a magyar Dunán A jeges árvizek elleni védelem a magyar Dunaszakasz egyik legfontosabb vízgazdálkodási kérdése. A legutóbbi, 1956. évi téli jeges árvíz pusztításai is megmutatták, hogy a magyar Duna-szakaszon az árvédelmi művek és védekezési eszközök nem nyújtanak kellő biztonságot. Az árvíz és jég elleni védekezést tehát minden lehetséges módon és eszközzel fokozni kell. Az árvédelmi biztonság fokozásának műszaki feladatai: a) a meglevő árvédelmi töltések erősítése, b) a Duna-ineder szabályozási munkáinak folytatása, c) a jég rombolása jégtörőhajók és robbantás segítségével. A fentiekben körvonalazott fejlesztési programban az Országos Vízügyi Főigazgatóság számára a jégtörőhajók alkalmazása új feladatot jelentett, mert erre alkalmas hajókkal és tapasztalatokkal még nem rendelkezett. A folyami jégtörés gyakorlati kikísérletezését már 1956— 57 telén megkezdte, előzőleg megerősített honvédségi őrnaszádok, majd 1958—1959-től megerősített MAHART és OVF vontatók működtetésével. A kérdésben jelentős előrehaladást jelentett az 1958 januárjában az NDK-ban tett tanulmányút. A korszerű jégtörőhajók gyártásában és alkalmazásában szerzett tapasztalatok megerősítették azt a véleményt, hogy a jégtörő-vontatóhajók magyarországi építésének is meg vannak a lehetőségei. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1959—65. évek között 11 jégtörőhajó építését irányozta elő. 1959-ben megkezdődött az első prototípus gyártása a balatonfüredi hajógyárban. A jégtörőhajó terveit is a hajógyár készítette az NDK-ban tett tanulmányút tapasztalatai, az átadott tervdokumentáció, valamint a K. G. M., K. P. M. és OVF szakvéleménye alapján. A hajó testformájának kialakításánál a tervezők nagy gondot fordítottak a jégben való mozgékonyság biztosítására. Ezért a hajó kerek bordaformával, emelkedő gerinccel, ívelt orrtőkével épült. Ez a forma biztosítja, hogy a hajó nem szorul be a jég közé, továbbá, hogy a főmotor tolóerejét a legkedvezőbben használják ki. További szempont volt a hajó jégre történő felcsúszásának, hátramenetben való lecsúszásának biztosítása, a jégben való fordulás és a hajó oldalirányú jégrepesztő hatásának érvényesítése. A hajó főbb adatai és méretei: Merülés jégtörésnél 1.45 m Legnagyobb merülés 1.65 m Teljes hossza 32.86 m Szélessége a főbordán 7.40 m Vízkiszorítás 1.45 m merülésnél kb. 162 to Főmotor típusa Láng 6 LD—315 RF Teljesítménye 600 LE (50 százalékos feltöltésnél) A hajó szerkezeti felépítése a jégtörési igénybevétel folytán, lényegesen erősebb a rendes hajótípusokkal szemben. Hossz- és keresztirányú merevítések, bordasürítés, keresztválaszfalak, a külhéjlemez vastagsága, mind a hajó merevítésére szolgálnak. A külhéjlemez vastagsága: a fenéken általában 10 mm, elől 12 és 15 mm, hátul 12 mm, a többi helyen az igénybevétel szerint 7 és 15 mm között váltakozik. A motor indítása, irányváltása és a töltés szabályozás a kormányállásban lévő hidraulikus távvezérlő berendezéssel történik. A csavaros hajtóműnél a jégben való túlterhelés és csavartörés elkerülése érdekében Lohman-rendszerű biztonsági tengelykapcsoló is beépítésre került. A kormány működtetése elektromos gépi vagy kézierővel történhet.. A hajó a jégtörési műveletek irányítása érdekében rádió adó- és vevőberendezéssel is rendelkezik. A hajó, jégtörési feladatai mellett, teljes értékű vontatóhajó is. összesen 13 fő — részben állandó, részben változó — személyzet helyezhető el rajta. Az előzetes balatoni próbajáratok után, dunai jeges viszonyok közti kipróbálására 1960 január 10—20. között került sor. Mint első magyar gyártmányú jégtörőhajó prototípussal már igen jó tapasztalatokat tettünk. Az akkori jégviszonyok lehetővé tették 1—2,5, sőt 3,5 m vastag jégtorlasz-támaszpontok megbontását is. További hajók gyártásához már fel kell használni a prototípus üzemi tapasztalatait, ezért további üzemi kísérletekre és megfelelő jégviszonyokra van szükség, ahhoz, hogy a most elkészült prototípus minden tulajdonságát kiismerhessük. Szászhelyi Pál
