Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
12 VÍZGAZDÁLKODÁS A Csongrád megyei kiürítési és mentési gyakorlat A magyar vízgazdálkodásnak nincs még egy olyan szakágazata, amely a lakosság legszélesebb rétegeire, a szocialista népgazdaság egészére gyakorolt sorsdöntő hatása miatt nagyobb mértékben követelné meg a tanácsok, a vízügyi dolgozók, a néphadsereg, a rendőrség, a posta távbeszélő szolgálata, az érdekelt községek közereje és az önkéntes tűzoltótestületek brigádvezetőként beosztott tagjainak tökéletesen előkészített együttműködését, mint az árvizek ellen való védekezés. Érthető ez, hiszen a több mint egy évszázad szívós munkájával megépített töltéseink a Tisza, a Duna és a mellékfolyók mentén kereken 4 millió kh értékes termőföldet védenek a hajdan akadály nélkül szétterülő árvizektől, amelyek nélkül hazánk mezőgazdasági termelésének legfőbb bázisa ma is mocsárvilág volna, egészséges települések, ipartelepek, közlekedési utak és a fejlődés minden lehetősége nélkül. A volt ármentesítő társulatoktól állami kezelésbe átvett töltéshálózatunk 3.800 km hosszúságban különböző időpontokban, különböző minőségű földanyagokból épült, eltérő munkamódszerekkel. Ma már ismerjük méretbeli hiányosságait, amelyek megszüntetésére még fokozatosan 35 millió m3 földet kell beépítenünk, de teljesen sohasem tárhatjuk fel belső rejtett hibáit, amelyek az árvíz támadó erejével szemben való ellenállást csökkentik. Éppen ezért a töltések békés időben való preventív gondozásának, a védekezési szervezet kiépítésének és begyakorlásának felmérhetetlen jelentősége van. A felszabadulás óta három nagy árvízkatasztrófa sújtotta hazánkat. Az 1947—48. évi felsőtiszai, az 1954. évi szigetközi és az 1956. évi alsódunai jegesárvíz pusztításai mindnyájunk élénk emlékezetében élnek. A védművek méreteinek tervszerűen folyamatban lévő fejlesztése mellett az itt szerzett tapasztalatokon épült fel az a védekező szervezet, amely csak szocialista országban valósulhatott meg és amely ma Európában a legjobbnak mondható. Értékét és használhatóságát azóta számos sikeres védekezés igazolta, módot nyújtva további finomításokra és tökéletesítésekre. A szervezet, amely súlyos védekezési helyzetekben lehetővé teszi a népgazdaság minden emberi és anyagi erőforrásának tervszerű mozgósítását, lényegileg két vonalon: a műszaki vezetés és az államigazgatás vonalán épül fel. Előbbi vonalat a vízügyi igazgatóságok kiképzett szakszemélyzete, utóbbit a megyei és az alárendelt tanácsi apparátus képviseli. A kettő közötti harmonikus együttműködést a kijelölt összekötők, illetőleg a területi bizottságok biztosítják. Az egymást követő árvizes éveket gyakran hoszszabb csapadékszegény, száraz periódusok váltják fel, amikor a védekezők tényleges működésére nem nyílik alkalom. Ezeket az időszakokat a védekező szakszemélyzet kiképzésére és begyakorlására kell felhasználni. Tizenkét vízügyi igazgatóságunk a szakaszvédelem vezető mérnökök és technikusok, valamint 500 gátőr és a melléjük beosztott segédgátőrök részére minden évben rendez gyakorlatot, amelyen résztvesznek a községi önkéntes tűzoltó testületek közerő-brigádvezetőként beosztott tagjai is. Ezeken a gyakorlatokon — veszélyes vízállási helyzet feltételezésével — sorra veszik és ténylegesen alkalmazzák mindazokat a védekezési eljárásokat, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint a hullámverés, csurgás, szivárgás, buzgárok, meghágás, stb. ellen a legeredményesebbnek bizonyultak és amelyekkel a beosztottak elméleti kiképzésük során már megismerkedtek. Az elmúlt évek komoly védekezéseiben résztvett régi szakemberek átadják tapasztalataikat és jóindulatú kritikával kijavítják az észlelt hibákat, biztosítva ezáltal, hogy a legközelebbi tényleges védekezésben a fiatalok is kellő szakismeretekkel vehessenek részt. Hasonló gyakorlatokat végeznek a maguk különleges gépi felszereléseivel a vízügyi igazgatóságok árvízvédelmi osztagai, valamint a nagyobb erővel és saját szállóeszközökkel ellátott, speciális feladatok elvégzésére hivatott Árvízvédelmi Készenléti Szervezet. A gyakorlatok elsősorban az árvízvédekezés technikai ismereteinek alapos elsajátítására hivatottak, de az oktatás kiterjed a szervezet és a jogszabályok tárgyalására is. Az árvízvédekezés másik vonalán: az államigazgatási feladatok teljesítése terén, különös jelentősége van a megyei tanácsok által kidolgozott kiürítési és mentési terv pontos végrehajtásának. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Csongrád megye tanácsával szorosan együttműködve, ez év áprilisában — az országban először — olyan gyakorlatot készített elő, amelyen a feltételezett töltésszakadás következtében szükségessé váló kiürítési és mentési intézkedéseknek a való életben való végrehajtását kívánták jelképes mértékben mozgósított emberi és anyagi erők közreműködésével ellenőrizni. Felismerve a kérdés nagy jelentőségét, a feladat végrehajtásában önkéntes részt vállaltak a vízügyi igazgatóság dolgozóin kívül a megyei, a járási és községi tanácsok beosztott dolgozói, a néphadsereg és a rendőrség alakulatai, a posta távbeszélő szolgálata, az önkéntes tűzoltótestüietek tagjai és a községek közerejének mozgósított része. A vízügyi igazgatóság által részletesen kidolgozott árvízvédelmi helyzetkép szerint, a több hete tartó rendkívül magas árvíz a Tisza balparti védvonal 62.000 m szelvénye körül a töltés anyagát annyira átáztatta, hogy minden végrehajtott biztosítási munka ellenére, számolni kell a töltés át
