A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai - A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (1984)
4. A magyar vízgazdálkodás helyzete és fejlesztése - 4.2. Vízhasznosítás - 4.22. Mezőgazdasági vízhasznosítás
dését, majd ezt követően a csapadéfcjárás változékonyságát jelzik. A fejlődés .magas állami támogatás és alacsony vízdíjak mellett ment végbe; ennek ellenére a ténylegesen megöntözött terület a berendezettől jelentősen elmaradt (56. táblázat). Az öntözésre berendezett terület 1970-től — az elavulás és a fejlesztés elmaradása miatt — folyamatosan csökkent. Az öntözés műveinek kihasználtsága az altalajöntözésnél egyenletesen magas, a beépített vegyes vezetékű öntözéseknél kissé emelkedő, a hordozható berendezéseknél pedig csökkenő tendenciájú volt. A felületi öntözésekre vonatkozó kapacitás kihasználtsági adatok a jelentős területi csökkenés miatt nem tekinthetők jellemzőnek. Szerkezeti változás ment végbe az öntözési módokiban is: uralkodóvá vált az esőztető öntözés, ezen belül a hordozható berendezések területe gyorsan, a beépített esőztető öntözéseké egyenletesen növekedett, míg a felületi öntözések aránya és abszolút kiterjedése jelentősen csökkent (57. táblázat). 57. táblázat A berendezett terület megoszlása öntözési módonként Év Állandó telep Beépített eöőztető Felületi Altalaj Hordozható berendezéssel ellátott százalékban 1963 4 42 2 52 1967 9 31 2 58 1970 11 28 2 59 1975 17 16 4 63 1980 22 15 8 55 A megöntözött terület növénykultúrájának szerkezetében is lényeges változás következett be: — a rizs területe nagymértékben csökkent, — a zöldségöntözés ugyan növekedett, de az egész vetésterülethez viszonyítva még mindig igen alacsony arányú, — jelentős mértékben nőtt az öntözött rétek és legelők területe (58. táblázat). Az öntözés évtizedes tapasztalatainak szakszerű értékeléséből érdemes kiemelni, hogy — az öntözés csak kevés gazdaságban illeszkedett be szervesen a termelési folyamatokba, s ennek is következménye az esetlegesség; — az elért összes terméktöbblet országos átlaga messze elmarad a jó gazdaságokban elért többletről, és nem fedezi az öntözés összes többletráforításaát; — az öntözőtelepek és -berendezések fenntartása nem megfelelő, a felületi öntözőtelepek és a hordozható berendezések nagy része elavult vagy tönkrement, és azok pótlása nem volt az üzemek érdeke. Az előző adatok magukba foglalják a szennyvíz- és hígtrágyaöntözésre berendezett területnek az 59. táblázatba foglalt értékeit iis. A jelenlegi szennyvízöntözéseknek csak legfeljebb 60—70%-a működik kielégítően; a többi vagy túlterhelt, vagy a szakszerűtlen üzemelés mittt rossz hatásfokú. A számítások szerint 1990-re több mint 300 millió m3/év szennyvíz használható fel a mező- és erdőgazdaságban. Ez 64 ezer ha szántóföldi, továbbá 22 ezer ha erdő- és faültetvény öntözését jelentené. Ezen félül az iparból származó szennyvizekkel további 30 ezer ha szántó rét és legelő, valamint 11 ezer ha erdő és faültetvény volna öntözhető. Ugyancsak helyes volna növelni a hígtrágyának hasznosítással történő elhelyezését. 58. táblázat A megöntözött terület növénykultúránkénti megoszlása Megnevezés 1960 1970 1975 1980 ezer ha % ezer ha % ezer ha % ezer ha % Rizs 28,4 30,0 23,9 21,1 27,2 17,3 15,8 11,7 Zöldség 15,7 16,7 23,7 20,9 19,5 12,4 23,0 17,1 Egyéb szántó 31,2 32,9 41,2 36,5 61,6 39,1 53,7 39,8 Szőlő, gyümölcs — — 2,7 2,3 4,5 2,9 5,2 3,9 Rét, legelő 15,5 16,3 14,2 12,5 38,1 24,2 29,7 22,0 Egyéb 3,9 4Д 7,6 6,7 6,4 4,1 7,4 5,5 összesen 94,7 100,0 113,3 100,0 157,3 100,0 134,8 100,0 63
