Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése

ún. prognosztizálható kitermelhető megújuló vízkészletek egy meghatározott víztermelő létesítmény — telepítési sémához tartoznak és rendszerint kisebbek az előzőeknél.

Bár az utóbbi másfél évtized vízrajzi, vízkészletgazdálkodási kutatómunkáinak eredményét tükröző dinamikus szemléletből adódóan az ország megújuló vízkészlete (felszíni és felszín alatti) egységet képez, — genetikájuk, tárolási körülményeik, a tárolók hidrológiai-hidrogeológiai jellege és a hidrodinamikai kapcsolatok különbözősége alapján — a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket is elkülöníthetjük, illetve további részekre (rendszerekre) tagolhatjuk az egyes előfordulások vízkészletgazdálkodási szerepének vizsgálatában, elsősorban a tárgyalhatóság megkönnyítése érdekében.

Ennek megfelelően az eddigi gyakorlatban alkalmazott, vízkészletgazdálkodási szempontból elkülöníthető víztípusok (partiszűrésű víz, talajvíz, rétegvíz, karsztvíz, hévíz), szerint végeztük el az értékelést.

A felszín alatti vízzel szemben támasztott legfontosabb igények az ivóvízminőségű vízellátásban és a hévízhasznosítás terén jelentkeznek. A keretterv korszerűsítése során végzett értékeléskor a felszín alatti vizek—vízkészletek azon részére helyeztük a súlyt, amely ilyen igények kielégítésének mérlegelésekor elsősorban jöhet számításba. Az ország egészét felépítő földtani képződmények számbavétele alapján vízföldta- ni-vízkészletgazdálkodási szempontból a mezo- zoikumi, a felső pannóniai-levantei és a negyedkori képződmény-komplexumok a legjelentősebbek'.

Az idősebb, lokális vagy regionális elterjedésű, országosan kisebb jelentőségű víztartók vízbeszerzési viszonyainak vizsgálatára most nem került sor.

Az értékelés során megvizsgáltuk:

— a vízadó képződmények térbeli elhelyezkedését, vastagságát, összetételét, vízve- zető-képességi és függőleges beszivárgási adottságait;

— a vízszintek és víznyomásszintek alakulásának viszonyait a természetes állapot körülményei között és az eddigi víztermelés hatására, valamint a depressziók növelésének lehetőségeit;

— az utánpótlódási — vízforgalmi viszonyokat természetes viszonyok között és az eddigi víztermelés alakulásának hatására;

— a víztermelés fokozódásának — utánpótlásnövelés — lehetőségeit a termelési feltételek megadásával.

A felszín alatti vizek — mennyiségihez hasonló részletességű — minőségi értékelésére ma még nincs mód, így csak általános jellemzést igyekeztünk adni az ivóvízkénti hasznosításhoz kapcsolódó tisztítási igényekről (vas-, mangánta- lanítás, metánmentesítés stb.) és a felszínről származó szennyeződésekkel szembeni természetes

védettség alakulásáról, víztípusonként és területenként.

A bemutatott készletek jellemzésével elsősorban a regionális méretű térségek (pl. VIZIG-te- rület) vízkészletgazdálkodási döntéseinek megalapozását, másrészt az egyedi, pontszerű esetek mérlegeléséhez szükséges részletesebb vizsgálatok irányainak kijelölését kívánjuk elősegíteni.

Az eredmények pontosítása további megfigyelések, vizsgálatok, illetve értékelések függvénye. A mostani értékelések eredményeit a következők szerint foglaltuk össze, kitérve a víztipusok értelmezésére és egymástól elkülönítésük kritériumaira.

2.43. Értékelés

Partiszűrésű víz

A partiszűrésű vízbeszerzési lehetőségek értékelésénél potenciális partiszűrésű vízadórendszereknek tekintettük azokat a természetes felszín alatti vízáteresztő képződményeket, amelyek a vízfolyással közvetlen hidraulikai kapcsolatban lévén, megfelelő áteresztőképességgel és szűrőkapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy rajtuk keresztül a vízfolyás vize átszűrve kitermelhető legyen.

Ezt figyelembe véve partiszűrésűnek jelöltük folyóink alluviális üledékeinek, teraszainak, törmelékkúpjainak, hordalékkúpjainak a folyóval párhuzamos azon sávját, ahol a kutakból kitermelhető víz legalább 50%-a folyóvízből származhat, megfelelő — a folyóval párhuzamos — mesterséges megcsapoló rendszer telepítésével,- illetve termeltetésével.

E parti sávban más elrendezésben, illetve a parti sávon kívül bármilyen kútelrendezésben már csak talajvízkitermelésről beszélhetünk, vagyis ily módon a kitermelt víz mennyiségének 50%-ánál kisebb hányada származik a vízfolyásból.

Vizsgálataink során vízfolyásaink mentén olyan partszakaszokat kerestünk, ahol a folyó középvízi medrétől 50—150 m-es távolságra létesíthető kútsorral legalább 1000 m3/d km-es vízbeszerzés biztosítható.

Természetes állapotban a folyók partmenti sávjában a vízmozgás irányát, hozamát alapvetően a folyó vízállása és a partmenti, sávval még összefüggésben levő ún. háttérterületen kialakuló beszivárgás mértéke határozza meg.

A vízfolyásaink, illetve az azokat kísérő alluviális üledékek természetes kapcsolatára általában az jellemző, hogy sokévá átlagban az alluviális üledékek táplálják (a folyóból való elszivárgás, illetve az alluviális összletből való vízfolyás táplálás eredőjeként) a vízfolyásokat. Ilyen jellegű vizsgálatok alapján (VITUKI, 1980.) a Duna és a vele kapcsolatban levő talajvíz közötti eredő vízmérleg szerint, a negyedkori kavicsos, homokos vízvezető rétegek kb. 950 ezer m3/d sokévi átlagos utánpótlódást biztosítanak a Duna részére, természetes körülmények között.

87