Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
DUNA VELENCEI TÓ BALA-TON 1.—34. ábra. A Duna, a Balaton és a Velencei-tó ion-tartalmának csillagábrája A Velencei-tó a Velencei-hegység déli lábánál levő lapos medencét tölti ki. A 602,4 km2-es vízgyűjtő terület legnagyobb vízfolyása a Császár víz, amely a Vértes déli lejtőjén fakadó Forrás és Zámolyi patakok vizét és a Velencei-hegységből érkező Rovakja patak vizét vezeti a tóba. A Velence községnél torkollik be a másik állandó vízfolyás, a Ver eb—Pázmándi víz. E két kisebb vízrendszer mellett még hat ideiglenes vízfolyás táplálja a tavat. A felesleges vizet a Dinnyés—Kajtori csatorna vezeti a befogadó Sárvíz csatornába. A 26 km2 felületű tó igen sekély, átlagos vízmélysége 1,1 m, de maximális vízmélysége is csak 2,2 m. A nagyrészt náddal borított tófelületet az utóbbi évtizedben rendezték, és a nádasok kotrásával jelentős vízfelületeket alakítottak ki. A korábbi 150 cm-es vízjátékot a dinnyési zsilip jelentős bővítésével és a Császár vízen vízpótlási céllal épített zámolyi, illetve pátkai tározóval mérsékelik. A Velencei-tó vízforgalmának jellegzetessége, ún. áramlástani rövidzárlata a tó nyugati végpontján, a belépő vizek 80%-át szállító Császár víz torkolatától alig 1 km-re található leeresztő zsilip. A tó legnagyobb részét így a közvetlen vízcsere elkerüli. A Velencei-tó vizének minősége a tómeder különböző részein igen eltérő. A rendszeresen vizsgált agárdi szelvényben az észlelések eredménye meglehetősen széles tartományban ingadozik. A tó vize oldott oxigénben gazdag, pH értéke 8,4— 8,9 között változik. Igen nagy a víz fajlagos vezetőképessége és összes oídottanyag-tartalma (1100—1900 mg/1 között változik). Az egyes szervetlen ionok közül a Mg2+, a Na+, a Cl~ és a SO/,2- van nagyobb mennyiségben. A víz magnézium-kalcium kation és hidrokarbonát-szulfát anion típusú (1.—34. ábra). A tó vizének NH( + és NO:j- tartalma nem jelentős. A víz trofitása a mezotrófikus és az eut- rófikus állapot között ingadozik. A Fertő tónak csak a negyede jut magyar területre. A rendkívül lapos tó felszíne — az időjárási viszonyoknak megfelelően — igen tág határok között ingadozott, a lecsapoló hálózat és a zsilipek megépülte azonban a tavat stabilizálta; a vízháztartási vizsgálatok szerint a tó 1868—69. évi kiszáradása nem ismétlődhet meg. Az 1382 km2 nagyságú vízgyűjtő terület legnagyobb vízfolyása az ausztriai Wulka hegységből eredő Wulka patak. A magyarországi vízgyűjtőről a Rák patak viszi a vizét a tóba. A tó fölös vizét a Hanság csatorna szállítja a Rábcán keresztül a Mosoni-Dunába. A csatornába a vizet az 1965-ben kialakított zsilipkezelési rend szerint eresztik le.' A tó különleges hidrometeorológiai folyamatait jói felszerelt mérőállomáson figyelik, vízháztartási viszonyait folyamatos vízmérlegkészítéssel követik. A Fertő tó vize kémiailag szikes (alkalikus), kation szerinti víztípusa nátrium-magnéziumos, б 81
