Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

mény létrejöttére — a fentebb mondottak sze­rint — a belátható jövőben nem lehet számí­tani, ebben a vonatkozásban elsősorban a tárgy­körrel foglalkozó kormányzati és tudományos szervezetek és konferenciák ajánlásai befolyá­solhatják a konkrét esetekre vonatkozó állás- foglalásokat és döntéseket. Az ezekre történő esetenkénti hivatkozások során azonban mindig számolni kell azzal, hogy egyrészről az ezekhez történő igazodás által el­érhető nemzetközi tekintélynövekedés csak egyike (és általában nem a jelentősebbek közé tartozó) az állásfoglalásokat és döntéseket befo­lyásoló igen sok tényezőnek; másrészről gon­dolni kell arra is, hogy ha olyan országok felé történik hivatkozás az ajánlásokra, amelyek azok kidolgozásában nem vettek részt, vagy azo­kat az elfogadás során ellenezték, akkor a hi­vatkozás többet árt, mint használ az együttmű­ködés előrehaladásának. A kapcsolatok indítékai és érdektényezői Az azonos vízgyűjtőn levő országok vízgazdál­kodási kapcsolatait — a nemzetközi jog elvi és az államközi szerződések gyakorlati keretein be­lül — az érintett országok és területek érdek- viszonyai szabályozzák. Az érdekviszonyokon alapuló együttműködés kérdéseinek elemzése módszertani szempontból döntéselőkészítési feladat, amelyet a III—103. ábra szerinti három főbb szakaszra célszerű bon­Megvalósítás Indítékok Alternatívák érdekek III.—103. ábra. Az együttműködési tevékenység előkészítésének logikai és jolyamati rendszere 476

Next

/
Oldalképek
Tartalom