Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

tani: Az első szakasz az együttműködés indítékainak feltárását, illetve elemzését, a második szakasz az indítékok kielégítésére szóba jöhető- nek ítélt különféle megoldási alternatívák felvázolását, a harmadik szakasz pedig az együttműködés érdekviszonyainak és az azokból következő értékelési, valamint megvalósítási feltételeknek a vizsgálatát foglalja magában.

Valamely adott együttműködési változatra vonatkozóan minden érintett fél előtt három döntési lehetőség nyílik :

a) a kapcsolatot jelentő folyamat vagy esemény szabályozatlanul hagyása, illetve tűrése ;

b) a felmerült igények kielégítése belső megoldással;

c) az együttműködést kívánó megoldás elfogadása.

Együttműködés — kötelező érvényű nemzetközi szabályozás hiányában —természetesen csak akkor valósulhat meg, ha az együttműködést kívánó megoldást valamennyi érdekelt fél a saját döntési feltételei szerint előnyösebbnek találja a saját eszközeivel megvalósítható belső megoldási alternatíváknál, vagy a felmerült következmények tűrésénél.

A vízgazdálkodás államközi kapcsolatait befolyásoló érdektényezők áttekintését és értékelését nagyban megkönnyíti a felmerülhető együttműködési helyzetek olyan típusainak körülhatárolása, amelyeken belül az érdekviszonyok főbb sajátosságai azonosak, vagy legalábbis hasonlóak egymáshoz. A leggyakoribb vízügyi együttműködési érdekhelyzetek, egyrészről az érintett gazdasági egységeknek (országoknak) a külső hatásokat továbbító vízhálózati és vízmoz- gási rendszeren belül elfoglalt vízföldrajzi helyzetéből, másrészről a felmerült vízhasználati tevékenységek sajátosságaiból kiindulva az alábbi négy csoportba sorolhatók :

a) Közjó típusú adottságok és érdekhelyzetek alakulnak ki, ha:

— a készlethez, illetve az ahhoz kapcsolódó szolgáltatáshoz minden érintett gazdasági egység (ország) egyenlő eséllyel jut hozzá;

— egyik egység sem zárhatja ki a másikat a készlet, illetve a szolgáltatás igénybevételéből;

— a készlet, illetve a szolgáltatás igénybevétele valamely egység által a többi egység számára nem csökkenti azok értékét, illetve hasznosíthatóságát.

A szárazföldek vízkészletei esetében közelítően ilyen adottságok jellemzik a folya- mi és tavi hajózást, mindaddig, amíg annak intenzitása jóval kisebb a vízi út természetes teljesítőképességénél.

b) Véges készlet közös használata típusú adottságok alakulnak ki, ha a fentebbi első és második feltétel teljesül, de a harmadik

nem (vagyis a készlet, illetve a szolgáltatás igénybevétele csökkenti azok értékét, illetve használhatóságát a többi egység számára). Az országhatárt alkotó vízfolyásokhoz és állóvizekhez kapcsolódó vízkivételek, vízbevezetések és más vízhasználatok az ilyen adottságok közötti készlethasználat jellegzetes példái.

c) Közös elönyü fejlesztés típusú adottságok akkor alakulnak ki, ha valamely közös vállalkozásban megvalósított szabályozás vagy létesítmény valamennyi érintett gazdasági egység számára több előnyt, illetve előnyösebb feltételeket biztosít, mint a saját egységén belül, illetve saját erőforrásokból elérhető megoldások. A vízgyűjtő terület felső részén megépülő völgyzárógátas víztározás (amelyik a felsőbb területek számára többnyire vízerőhasznosítás, az alsóbb szakaszok számára pedig kisvízi lefolyás- szabályozás, vagy árvízvisszatartás terén hasznosul), vagy a közös folyószabályozás az ilyen adottságú érdekviszonyok leggyakoribb példái.

d) Felvízi—alvízi ellentét típusú helyzetek akkor alakulnak ki, ha a vízraj zilag felsőbb fekvésű gazdasági egység vízhasználata (például vízkivétele, illetve szennyvíz-bevezetése), vagy szabályozási tevékenysége meghatározó jelleggel csökkenti az alsóbb fekvésű egységek számára a készlet értékét, illetve növeli a veszélyeztetettséget. Hangsúlyozni kell, hogy a földrajzi adottság az ilyen típusú helyzetnek csak szükséges, de nem elégséges feltétele. Ha a felső ország tevékenységéből következő hatások tényleges kárt (vagy fejlődési akadályt) nem okoznak az alvízi területen, akkor tényleges „ellentét” nem alakul ki.

Az együttműködési helyzet elemzése során elsőként az érdekviszonyok alakulásának hidrológiai és gazdasági adottságait és feltételeit együttesen célszerű áttekintem. Az azonos vízgyűjtőhöz tartozásból következő külső hatások (exter- nalitások) mindig a vízkörforgás természeti törvényszerűségei által megszabott hidrológiai folyamatokhoz kapcsolódnak, de a döntés során mégsem maga a hidrológiai folyamat, hanem az ahhoz kapcsolódó társadalmi és gazdasági értékek, illetve értékmegítélések válnak elsődlegessé.

Bár a kedvező külső hatások növelése, vagy a kedvezőtlenek csökkentése néha önmagában is elegendő indíték az együttműködés kezdeményezéséhez, ezekhez kapcsolódva többnyire konkrét vízgazdálkodási szolgáltatások (új eredmények, hasznok) létrehozása vagy bővítése is kapcsolódik.

Az együttműködésre vonatkozó döntést meghatározó tényezők második csoportja az érintett országok nemzetközi kapcsolatainak tágabb kereteihez és más szakterületeihez kapcsolódik. Az

477